Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

128 À nemzetgyűlés 301. ülése 192, amely a társadalom egy rétegének régi kívánságait van hivatva kielégíteni. Amióta az 1884. évi XVII. tcikket megalkotta az országgyűlés, azóta állandóan hangzottak el sürgős panaszok a kézmúiparosság részéről ennek a törvénynek rája vonatkozó sérelmes rendelkezéseinek módositása iránt. 38 év óta tartott ez a küzdelem az iparosság részéről, mig most végre elérkeztünk oda, hogy ezeket a kívánságokat, amennyire ezt egyéb érdekek megengedik, kielégítsük. T. Nemzetgyűlés ! Ennek a javaslatnak elkészítése nem volt könnyű feladat, mert itt egyrészt ellentétes érdekek kiegyenlítéséről volt szó, másrészről olyan kívánságok honorálását is részben figyelmen kivül kellett hagyni, amelyeknek honorálása esetleg káros lett volna gazdasági életünkre, örömmel állapítom meg, hogy ez a javaslat az érdekeltség kívánságait is méltányosan kielégíti. Ezt mutatja az a körülmény, hogy azok a hullámok, amelyek az iparosság körében eddig mutatkoztak, úgyszólván attól a naptól fogva, hogy én ezt a javaslatot a nemzetgyűlés elé terjesztettem, egy csapásra elsimultak. Most, az utóbbi időben az iparosság megint megmozdult, de nem azért, mert ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezései talán az ő kívánságait nem elégítették volna ki, hanem a mozgalom arra irányul, hogy ez a törvényjavaslat mielőbb kerüljön itt érdemleges tárgyalás alá. T. Nemzet gyűlés ! Amint az itt elhangzottakból is látom, a törvényjavaslat a Ház részéről is kedvező fogadtatásban részesült, ( Ugy van ! Ugy van !) mert hiszen azok közül, akik felszólaltak, még az ellenzéki szónok is, aki a javaslattal foglalkozott, azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Ebből megállapítható, hogy ez a javaslat eltalálta azt a juste millieut, amelyet igyekeztem elérni ; kielégíti az iparosság kívánalmait és számol a gazdasági élet követelményeivel is ; kielégíti a kézműiparosság kívánalmait anélkül, hogy ezáltal gazdasági életünk valami csorbát vagy hátrányt szenvedne. Azt mondják egyesek, hogy ez a törvény az ország szégyene lesz. Mondják ezt olyan oldalról, amelynek nem kívánatos, hogy a mostani kormányzat olyan törvényt alkosson, amely javára válnék a társadalom egy osztályának. Ha ez szégyen, akkor vállalom ezt a szégyent, (Helyeslés.) és azt hiszem, vállalják mindazok, akik ezt a törvényjavaslatot meg fogják szavazni. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat reakciós. Az 1872. évi VIII. tcikk, amely Magyarországon az iparszabadságot törvényesítette, •— mert hiszen már egy császári pátens, mikor eltörölte a céheket, behozta a teljes iparszabadságot Magyarországon — az iparosság részéről a legnagyobb felháborodással találkozott, annyira, hogy még mielőtt a törvény szentesítésére került a sor, nagy küldöttséggel akartak őfelségéhez fordulni, hogy ennek a törvénynek a szentesítését tagadja meg. Ez nem történt meg; a javaslat törvénnyé lett. >2. évi január hő 30-án, hétfon. azonban a küzdelem megindult ennek a törvénynek a módosítására s ennek a küzdelemnek eredménye lett az 1884. évi XVII. tcikk, amely már szintén a képesítés alapjára helyezkedett. Ezt a törvénycikket azok képviselték, aldk tulaj donképen a teljes iparszabadság alapján állottak. Hivatkozom itt Matlekovits őexcellenciájára, aki egész életében mindig a teljes szabadságnak volt hive minden téren és ő volt a megalkotója az 1884. évi XVII. tc.-nek is. Nyilván belátta azt, hogy azt a szabadságot, amelyet az 1872. évi VIII. tcikk statuál, anélkül hogy az ország súlyos kárt ne szenvedjen, anélkül hogy egy nemzetfentartó elem tönkre ne menjen, fentartani nem lehet. Ha tehát itt reakció van, amit tagadok, ugy azt nem mi kezdettük meg, mi csak tovább akarjuk kiépíteni azt, amit 1884ben megkezdettek, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy az 1884. évi XVII. tcikk, ha a képesítés és az engedélyezés terére is lépett, nem adta meg mindazokat a biztosítékokat, amelyek a kézművesosztály boldogulásához és annak felvirágzásához szükségesek. Vállaljuk tehát a reakciósság vádját is . . . (Ugy van! Ugy van! a középen.) Pálfy Dániel : Nincs itt reakció ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : ... abban a tudatban, hogy ha itt reakció volna is, — amit tagadok — akkor is csak az ország javára érvényesítjük ezt. (Ugy van ! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Csak röviden akarok foglalkozni azokkal a felszólalásokkal, amehek ennek a javaslatnak tárgyalása során elhangzottak. Mielőtt azonban rátérnék az egyes képviselő urak megjegyzéseire, mindenekelőtt mély hálámat kell nyilvánítanom azért a barátságos és megértő fogadtatásért, amelyben ezt a törvényjavaslatot részesítették. Köszönetet mondok ezért a saját személyemben, de köszönetet mondok az ország nevében is, mert az ország mindig hálával lesz ennek a nemzetgyűlésnek azért, hogy ezt a törvényjavaslatot megalkotni segített, (Ügy van ! Ugy van ! a középen.) mert én ugy érzem, — s nem egyedül én, hanem ugy érezzük sokan közülünk, akik a választásoknál ígéretet tettünk az iparosságnak, hogy mi az ő érdekeiket igyekezni fogunk megvédem és helyzetét megjavítani — hogy nekünk becsületbeli kötelességünk volt ezt a törvényt megalkotni. Ereky Károly : Büszkén hivatkozunk a választásoknál erre a törvényre ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Az észrevételek, amelyek a törvény ellen tétettek, nem nagyon számosak. Drozdy képviselő ur kifogásolta azt, hogy ez a törvényj avaslat csupán az iparűzést és tanoncoktatást szabályozza, azután átmeneti rendelkezéseket tartalmaz és nem öleli fel mindazokat a kérdéseket, amelyek még szabályozandók s amelyek az iparral kapcsolatosak. Voltak már kísérletek arra, hogy az egész komplexumotj amely ehhez a tárgyhoz tartozik, egy kódexben szabályozzák. Ki is dolgoztak Kossuth Ferenc ministersége alatt egy törvényjavaslatot, amely mindezeket a kérdéseket felölelte. En azon-