Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

A nemzetgyűlés 301. ülése 1922. évi január hó 30-án, hétfőn. 123 tani ezentúl is : az abszolút, a pártokon felül emelkedő objektiv igazság. (Elénk taps.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Oláh Dániel ! Oláh Dániel : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Bocsánatot kérek, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz én is igénybe kívánom venni pár percre a nemzetgyűlés figyelmét, annak ellenére, hogy a tárgy a birálattal már annyira ki van merítve, hogy alig-alig lehet valamibe is belekapaszkodni. Azt hiszem azonban, hogy kellemes és kedves kötelességet kell teljesitenem kerületem kézműiparosai nevében, amikor a kereskedelemügyi minister urnák köszönetet mondok ezért a törvényjavaslatért, az iparosok egy regi, 38 éves óhajának megvalósításáért. Jól tudják a kézmüi párosok, hogy ez a javaslat nem jelent nekik mindent, de azt is tudjuk mi kézműi párosok, hogy sokat jelent a múlttal szemben, mert hiszen megvalósul a törvényjavaslatban az a momentum, amelyért már régen könyörögtünk és deputációztunk, hogy minden ipar képesítéshez köttessék. Ennek jelentőségét csak az tudja igazán megbirálni, alá maga is hosszabb időt töltött a kézműiparnál, csak az tudja átérezni a régi törvényből származó megalázást, aki valamikor arra volt kárhoztatva, hogy a régi ipartörvény szerint egy kontár alkalmazottja legyen. Ez a jövőben meg fog szűnni. (Az elnöki széket Gaal Gaszton foglalja el. Elénk éljenzés és taps.) örömmel üdvözlöm a képesítésnek a törvényjavaslatban megállapitott fokát, azt, hogy a tanoncnak segéd vizsgát kell tennie, amitől a múltban jóformán fel volt mentve. De olyan is volt az a bizonyos iparosgeneráció. Tudom, hogy az utóbbi időben jó szakembert lámpával is alig lehetett találni. Hiszen jól tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben az iparosokat és a gyári munkásokat nem arra oktatták, hogy minél jobb szakemberek legyenek, hanem politikai célok elérésére használták fel őket és bizonyos hatalmi hóbort politikát folytattak. Azt hiszem, hogyha valaki megszenvedett ezért, ugy épen ők szenvedtek meg a legjobban. Mert mi volt a régi ipartörvény következménye ? A régi ipartörvény olyan tág keretek közt mozgott, hogy végeredményben ha valaki eltöltötte az inasesztendőt, akár tudott valamit az a fiatal fiu, akár nem, felszabadult, megkapta munkakönyvét és jelentkezhetett munkára. Ezt a jelen törvény lehetetlenné fogja tenni. Nem tudok egyetérteni azokkal a t. képviselőtársaimmal, alak azt mondják erről a törvényjavaslatról, hogy nem elég liberális, hogy jogoktól foszt meg. Ez nem áll, ezt nem fogadom el, mert a kereskedelemügyi minister ur még túlliberális is volt a múlttal szemben, mert hiszen ez a törvény a szerzett jogokat egyáltalában nem érinti. De a jövőben sem foszt meg senkit a jogától, mert azt hiszem, hogy sem a múltban nem volt, sem a jövőben nem lehet joga annak, aki nem tanult meg valamely mesterséget, hogy abba belekontárkodjék. Ez az, ami az iparosokat tulaj donképen kielégíti, ezt várták ők a törvényjavaslattól és most már a jövőben egészen nyugodtan fognak nekilátni a munkának, mely rájuk vár. A jelenlegi kereskedelemügyi minister urban megbizom, mert ismerem az ő nagy lelkét, munkaszorgalmát és azt a szeretetet, mellyel az ügy iránt viseltetik. Hiszen módomban volt ezt megismerni ; azt hiszem, életem legkellemesebb, legkedvesebb napjai voltak azok, amikor vele együtt működtem, jóformán az ő védőszárnyai alatt állottam és amikor azokban a rettenetes nehéz időkben láttam, hogy mire volt ő képes, hogy minden gondját csak az képezte, hogy hogyan lehet az iparosokon, az ipari munkásokon segíteni. Lehetetlen tehát, hogy a kormány ellen állást foglaljak, sőt kötelességemnek tartom, hogy nehéz munkájában támogassam, mert nincs könynyebb, mint akadékoskodni. Kerekes Mihály : Micsoda beszéd ez : akadékoskodni ! A kritizálás nem akadékoskodás ! Oláh Dániel : Én mindig a munkának az embere voltam egész életemben, 20—-22 évig dolgoztam és én sem nagyon szerettem, ha valamikor, amikor valamit építettem, munkámban valaki akadékoskodott, örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak azt a második részét is, melynek sikerült a kereskedelemügyi minister urat megnyerni, hogy a fakultativ mestervizsgát is elfogadta. Mi i párosemberek nagyon jól tudjuk, mit jelent az, ha valaki mester lesz és nem tud kalkulálni. Ez a legrettenetesebb dolog, mert hiszen ez egyszerűen agyonkalkulálja magát, elúszik a kis hozomány, vagy az apa által hátrahagyott kis tőke, ő maga tönkremegy és megkárosítja többi iparostársait is. Én Miskolcon, ahol mesterségemet tanultam, még gyermekkoromban, amikor inaséveimet töltöttem, meghallottam mesteremnek panaszát, hogy mit jelentett abban az időben egy fiatal asztalosmesternek az ipar terén való megjelenése. Ez a szegény ember, amikor megnősült, egy kis hozományt kapott, azután pedig elvállalt egy épületet, ebbe belekalkulálta az egész vagyonát és az történt, hogy újra vissza kellett mennie segédnek. Ezért sohase legyünk ellene annak, hogy szigorúan megkívánjuk a képesítést. Határozottan tudom és szentül meg vagyok róla győződve, hogy az iparostanoncok és segédek iparkodni fognak a képesítést megszerezni ; hiszen azok, akik mesterekké akarnak lenni, már a múltban is továbbképezték magukat ; azok nem igen jártak szakszervezeti ülésekre, hanem inkább elmentek az ipariskolába, az esti tanfolyamokra és ott képezték magukat tovább. Mahunka Imre : És ez a fontos ! Oláh Dániel: Határozottan tudom, hogy a segédek örömmel fogják ezt az intézkedést üdvözölni, a kézműiparra nézve pedig ez azt jelenti, hogy mégis vissza fog jönni — sajnos csak 10—15 év múlva — az az ipari gárda, amelyet még a sokat lebecsült céhrendszer nevelt a mai Magyarországnak. A magyar ipar és a magyar iparos mindig hires volt a külföldön szorgalmáról és tudása-