Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

124 A nemzetgyűlés 301. ülése 19ról és hogy ez ma, sajnos, hanyatlóban van, ennek egészen más az oka. Mahunka Imre: A gazdasági helyzet! Oláh Dániel : Innen a nemzetgyűlés terméből azt a felhívást akarom intézni iparos-testvéreimhez, hogy semmi szükség arra, hogy mi államfelforgató eszméket forgassunk a fejünkben, hanem első gondunk az kell hogy legyen, hogy alaposan tanuljuk meg a mesterségünket, mert ebből fogunk megélni. Nagyon keservesen csalódtak azok, akik téveszméktől félrevezetve be mertek ülni strómannak vagy egyébnek a ministeri székekbe, a polgármesteri hivatalba ; ez nem nekünk való ; a mi szemünkben az első a műhely és a gazdasági harc. A munkásság gazdasági harcát mindenkinek tisztelettel és elismeréssel kell nézni. Ha ezen a téren maradunk, akkor, határozottan tudom, ki fog alakulni az az uj iparosnemzedék, amelynek megteremtését a törvényjavaslat célozza. Azt mondhatnám, t. Nemzetgyűlés, hogy az a revizió, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, csak az iparosok nevelésére vonatkozik, mert ezt akarja a kereskedelemügyi minister ur a jövőre nézve biztosítani, hogy aki tanulni akar, annak alkalma és módja is legyen tanulni. Én végigéltem az inaséveket, ezek minden megaláztatásával együtt. Engem már reggel öt órakor felkeltettek és sokszor csak 11-kor feküdtem le. örömmel kell üdvözölnöm a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely a nevelési rendszerre vonatkozik. De azért bizonyos aggodalmaim is vannak a tekintetben, hogy a javaslat nagyon körülbástyázza és bepólyázza a tanoncot, már pedig a tanulásnak első feltétele az, hogy aki kézműiparos akar lenni, szokja meg azt a munkát. Nem tudom, hogy az a gyermek, aki a törvén}']avaslat szerint csak 3G órát tölt a műhelyben és a többit iskolában tölti, hogyan fogja majd megszokni a 48 órai munkaidőt. Mondom, ebből a szempontból vannak némi aggodalmaim, ámbár nagyon boldog lennék, ha csalódnám. A régi multat visszaállítani ma senkinek sem lehet szándékában, mert. annak a kornak, amely a céhrendszerből visszamaradt, hogy t. i. az inas megalázott és mindenki által megvetett személy volt, örökre el kell tűnni a közéletből. Mindamellett mégis nagyon enyhének tartom a javaslat intézkedését és ez a tanonc-gyermeket nézetem szerint borzasztóan el fogja kényeztetni. Nem ártott volna belevenni a törvényjavaslatba a vasárnapi iskolakötelezettséget. Ez az iparosságnak kívánsága. Tudom, hogy ennek sok ellenzője van és így a törvényjavaslatba aligha lesz felvehető. A kereskedelemügyi minister ur maga is kijelentette, hogy a gyermeknek épugy kijár a vasárnapi munkaszünet, mint a felnőttnek. Viszont nekünk, keresztény politikusoknak, akik a keresztény valláserkölcs alapján állunk, nagyon furcsa dolog azt követeim, hogy a g3^ermek vasárnap menjen iskolába. Azért nem is akarok ezzel foglalkozni, csupán a munkaszünet gyakorlati hatásával. A törvényjavaslat azt tűzte ki feladatául, hogy a gyermekeket nevelje. Csakhogy tud!. évi január hó 30-án, hétfőn. juk nagyon jól, hogy működik itt ebben az országban egy bizonyos társaság, szervezet, amely azt tartja, hogy a gyermekből lesz a jó forradalmár. Ezért nagyon félek attól, hogy az a fiatal tanonc nem fog elmenni vasárnap templomba, hanem már korán elmegy a szakszervezetekbe vagy nem tudom milyen helyekre, már pedig nagyon jól tudjuk valamennyien a magunk tapasztalatából, hiszen átéltük ezt az időt, hogy a 15—16 éves kor a legveszedelmesebb a gyermekek fejlődésére nézve, ekkor hajlik legkönnyebben a rossz felé és ekkor még nem tud helyesen ítélni. Ezért arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy amennyiben módjában és hatalmában áll, nagy gondot fordítson erre a kérdésre. A törvény úgyis eltiltja, hogy politikai alakulatokban fiatal, tanonckorban lévő gyermekek részt vehessenek és ezért tanonc-otthonokat kellene létesíteni. Mi Újpesten már régebben foglalkozunk ezzel a kérdéssel és ha az ország nem volna ilyen nehéz helyzetben, már régen előálltunk volna a kormányhoz azzal a kéréssel, hogy létesítsen keresztény tanonc-otthonokat, ahol a gyermekek nevelődhetnek, művelődhetnek és egyúttal meg volnának kímélve a téveszmék káros befolyásától. Nagy örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, mint a kisiparosok és kézműiparosok régi óhaját. Tudjuk ugyan, hogy ennek életbeléptetése sem jelent sokkal nagyobb darab kenyeret, mert hiszen sok minden más is kell ahhoz, kell elsősorban gazdasági fellendülés, az építőipar megindulása, szóval : munka és a munka után jön meg az a biztos kenyér, amely nélkül nem lehet megélni. Amikor tehát örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat és a kormányt, hogy minden erejével tegyen meg minden lehetőt ezen a téren. Ha most be is következnek a választások, mert hiszen most ez a nemzetgyűlés már úgyis halálra van ítélve, erről a nemzetgyűlésről kisütötték, hogy nem csinált semmit sem . . . Rupert Rezső: öngyilkos lett! Nem pedig halálra ítélték ! Oláh Dániel : Hát én nagyon jól tudom és tudjuk valamennyien, hogy többet is lehetett volna alkotni, hogyha ebben a nemzetgyűlést különböző dolgok nem akadályozták volna . . . Kerekes Mihály : Ki akadályozta % Oláh Dániel : ... de én most arra nem érzem magam hivatottnak, hogy ezeket a dolgokat bíráljam. Azonban arra kérem a kormányt és a kereskedelemügyi minister urat, hogy lehetőleg annak ellenére is, hogy a választások alkalmával rendszerint meg szokott állani a gazdasági élet . . . Kerekes Mihály: Miért áll meg a gazdasági élet ? Oláh Dániel : ... a saját hatáskörében intézkedjék, hogy munka legyen a lehetőség, mert csak akkor lesz igazán boldog az iparosság, miután a törvény maga még kenyeret nem jelent. Kerekes Mihály: A megbízhatósággal mi lesz ?