Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. zetesen arra, hogy a rendes letartóztatási intézetekben is rengeteg számú apró kis csecsemő van fogságban. Ugyanis az anyjukat letartóztatták, mert mig nem sürgős sok gyilkos letartóztatása, hanem sürgős az, hogy nekik amnesztiákat adjanak és szabadon bocsássák őket a társadalom nagy veszedelmére, addig arra nagyon pontosan vigyáznak, hogy egy-egy nő, aki hibát követett el, talán lopott egypár darab fát, "vagy valami más életszükségleti cikket, vagy valami más bűncselekményt követett el — mert hiszen mit követhet el egy nő, kevés azok közt a gyilkos, kevés, aki súlyos cselekedeteket követ el — mondom, nagyon vigyáznak arra, hogy ha vizsgálati fogságba vetnek egy nőt, az annak rendje-módja szerint kitöltse a vizsgálati fogságot, ha pedig elitélik, annak rendje-módja szerint bevonuljon a fogházba. Tessék elképzelni, hogy nagyon sokszor születnek a letartóztatási intézetben ilyen apróságok ; nagyon sok eset van, amikor az anya apró kis csecsemőjével kénytelen oda bevonulni. Hogy Budapestet vegyem, a dolog lebonyolódása az, hogy a gyűjtőben összegyűjtik ezeket, azután behozzák őket a Markó-utcába. Ilyenkor természetesen az étrendet betartani nem lehet mindig, mert pár-pár órás turnusok ezek. Innen azután viszik őket Márianosztrára, ami hosszú vasúti ut, onnan pedig gyalog sok kilométernyi utat kell megtenniök apró kis magzatukkal. Tessék elképzelni, hogy ez alatt az idő alatt mi történik azokkal a csecsemőkkel? Mint orvosi nyelven mondani szokták, okvetlenül »kihűl«, tehát gyomorhurutot vagy bélhurutot kap és elpusztul. Csak meg kell nézni a fogházak statisztikáját : ijesztően pusztulnak ezek a kis csecsemők. Méltóztassék elképzelni azt a kis csecsemőt és anyát, aki el van helyezve valamely letartóztatási intézetben. A Markó-utcai fogházban pl. öt esztendő óta nem fűtenek. Tessék ezt az óriási hideget elképzelni. Ha az a kis csecsemő hozzájuthatna is egy kis tejhez, ha könyörületes kezek benyujtatnának a cellájába egy-két deci tejet, akkor sem lehet azt megmelegíteni. A vége az, hogy az a kis csecsemő, akit az anyja, talán egész kis bűnnel terhelt anyja oda becipel magával, aki nincs elitélve, mint az édesanyja, két-három-négy hónapra, félévre vagy két esztendőre, az okvetlenül halálra van Ítélve. Ilyen körülmények között, amikor ez a helyzet, amikor ilyen szörnyű képet tár fel előttünk a mi börtönügyünk rendszere és amikor a rémségek sorozata az, ami a zalaegerszegi tábor felől is int bennünket, azt hiszem, hogy ha a kormány meg akarja menteni ennek az országnak a becsületét, ha már végre vissza akar térni a valódi alkotmányosság útjára, amely alkotmányosságnak a körében nem lehet préda az ember, akkor azt hiszem, hogy most már elérkezett az utolsó óra arra, hogy ebben az irányban komoly lépések történjenek és hogy a nemzetgyűlés maga is komolyan vegye ezeket a kérdéseket s a kormánynál oda hasson, a kormányt arra kényszerítse, hogy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XVI. KÖTET. évi január hó 28-ón, szombaton. Ót ezeken az állapotokon pedig változtasson, hogy egyszer már legyen az ember Magyarországon is ember, hogy egyszer már legyen Magyarország is az emberek földje, nem pedig csak az atrocitásoké, a pusztításoké, az üldözéseké. Budaváry László : Hitvány rágalom ! Rupert Rezső: Mindezekből folyóan a következő interpellációt terjesztem elő (olvassa) ; »Interpelláció a zalaegerszegi internáló táborról s általában az interna Iá si rendszer bűneiről és egyes börtönügyi kérdésekről a belügyministerhez. 1. Hajlandó-e a belügyminisíer ur az internálási és a vele kapcsolatos rendőri felügyeleti rendszert azonnal megszűntetni, vagy amennyiben nem tőle függ, odahatni, hogy ez azonnal megtörténjék s az állam polgárainak szabadsága végre a független bíróságok kizárólagos oltalmába visszahelyeztessék. 2. Hajlandó-e a felmerült panaszokat parlamenti bizottság bevonásával sürgősen megvizsgáltatni s az elkövetett bűnök és visszaélések megtorlásáról gondoskodni ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminist er urnák. Soron van ? Birtha József jegyző: Andaházy-Kasnya Béla! Andaházy-Kasnya Béla: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel az előrehaladott időre, kérem, hogy interpellációmat a következő alkalommal mondhassam el. Elnök: A Ház az engedélyt megadja. Következik ? Birtha József jegyző: Szádeczky Lajos. Szádeczky-Kardoss Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Ennek az ezer sebből vérző csonka Magyarországnak testén a tél folyamán egy ujabb seb fakadt ki, amit eddig sem hagytunk szó nélkül, de most sem hagyhatok szó nélkül, mert a mi választópolgáraink folytonosan kivánják, — egész jogosan — hogy a sérelmeiket a nemzetgyűlés előtt feltárjuk. Már eddig is interpellációk hangzottak el a földmivelésügyi ministerhez, melyekre azonban eddig — sajnos — választ nem kaptunk. Engem is erre kértek a választóim, bizván a biblia szavaiban, hogy : zörgessetek és megnyittatik. Tudom, hogy nem a minister ur jóindulatán múlt eddig sem, hogy eddig választ nem adhatott. Nem is annyira a belföldi gazdasági okok, mint inkább külföldi nehézségek állották útját annak, hogy a nép kívánsága teljesíttessék, t. i. hogy a sertésMvitelt engedélyezzék. Azt is tudom, hogy több küldöttség járt fenn a minister urnái, de eddig még nem kaptak orvoslást. Tudom, hogy több ministertanácson is foglalkoztak ezzel a kényes kérdéssel. Azt hittem és ezért, is halasztottam interpellációmat, hogy talán mára annyira megérik már a dolog, hogy nyilvánosan beszélhetünk róla és talán választ, sőt megnyugtatást is kaphatunk a minister úrtól. A karácsonyi szünet alatt megfordulván a kerületemben, Hódmezővásárhelyen és a hozzá13