Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-300
i>8 À nemzetgyűlés 300. ülése 1922. évi január hó 28-án, szombaton. tartozó tanyákon, számtalan panaszt hallottam a sertéstenyésztést fenyegető nagy sérelmekről. Cserti József: A gazdák ötezer koronát fizetnek rá darabonkint a hizlalásra. Szádeczky-Kardos Lajos : Nemcsak a nagyobb gazdák, hanem a kisgazdák is ... . Rupert Rezső: Főleg a kisgazdák! Szádeczky- Kardoss Lajos : ... sőt a vagyontalan, a nincses emberek is foglalkoznak sertéstenyésztéssel, hizlalással, kisebb hivatalnokok, iparosok, vasúti altisztek, tanitók is, részint azért, hogy a saját szükségleteiket ellássák, részint pedig azért, hogy a közterhek viselésében némi segitséget nyerjenek egy kis mellékjövedelem utján. Ezt támogatnunk is kellene. Ami azonban eddig jövedelmező mellékfoglalkozás volt, az most nagy károsodással jár a tengeri árának magasra szökése miatt, amit az ő szavaikkal leszek bátor illusztrálni. Cserti József : 2100 korona a kukorica. Szádeczky-Kardoss Lajos: A sertésekárának leszállásával a sertéshizlalás most nemcsak hogy nem hasznothajtó dolog, hanem igenis tetemes kárral jár. Cserti József : Darabonkint 5000 koronát fizetnek rá. Szádeczky-Kardoss Lajos: Méltóztassék megengedni, hogy az ujabban hozzám érkezett panaszos levelekből bemutassak néhány mondatot, hogy lássuk a nép közvetlen őszinteségével feltárt adatokat az állapotok siralmas voltáról. . Rupert Rezső: Ezt csinálja a kisgazdakormány, amely a földmivesnépre támaszkodik. Szádeczky-Kardos Lajos: Január lB-ánlevelet irt hozzám a kardoskuti olvasóegylet elnöke, Fehér Antal, egy józangondolkozásu, intelligens, értelmes magyar ember. Levelében többek között azt irja (olvassa) : »Alulirott ugy a magam., mint az olvasókör 194 tagja és pusztai polgártársaim nevében is kénytelen vagyok sérelmeinket felpanaszolni, melyek a sertésárak alacsony volta miatt bennünket rendkivül sújtanak s egyben kérjük a nemzetgyűlésen odahatni, hogy ugy a föidmiveseknek, mint a szegény embereknek, akik csak egy-két sertést hizlalnak is, ezen sérelme sürgősen orvosoltassék. Minket földmiveseket és a munkás szegény embereket a múltban elhangzott sokoldalú buzdítás a többtermelésre késztetett s most, midőn minden erőnket és minden tengeritermésünket kockára tettük, szorgalmunk eredménye : rendkivül olcsó sertésárak és ezzel a tönkretételünk.« Azt mondja továbbá : »Mi egyszerű emberek nem tudjuk megérteni, hogy miért nincs serte ski vitel. Miért kell épen a mi terményeinket erre a csonka országra rá kényszeriteni akkor, amidőn eddig már elég alkalma lehetett ugy egyeseknek, mint az államnak olcsó árak mellett hízott sertésszükségletét beszerezni. És miért nem eEgsdik kiszállitani oda, ahol égető szükség volna rá, ahonnan megkaphatnánk a megfelelő ellenértéket és fizethetnénk a súlyos adókat, föld váltsa got s ki tudná fölsorolni, hányféle közterhet ? És miért lehet egyes nagy hizlaldáknak kiszállitani ? Csak azt érezzük, hogy a teherből sok nagyon sok jut, úgyhogy roskadunk, koplalunk jószágainkkal együtt. Ezt mi nem érdemeljük meg. Kérjük odahatni, hogy a hizott sertés kivitele sürgősen megoldást nyerjen és a sertés ára minimum kilogrammonkint a 120 koronát elérje, mely a mai rendkivül drága iparcikkek árai mellett úgyis a legszerényebb kívánság.« Természetesen ők nem tudhatják, hogy a sertéskivitel ügyének — mondhatni — olyan háttere van, amely a külügyi dolgokba is belejátszik. Mindenesetre meg kell őket nyugtatni és módot kell találni, hogy ha nem is ezen az utón, de másképen a károsodástól megóvjuk őket. Egy másik levél is érkezett hozzám, ugyancsak Hódmezővásárhely pusztáiról, tanyáiról. Ezt a levelet még a múlt év december 19-én irta Pusztay József, tatársárfi munkás és szorgalmas földmivelő nép vezére, aki meg tudja fontolni, hogy mit ir s akinek minden szaváért jót merek állni. Azt irja (olvassa) : »Most reánk nézve nagyon fontos volna a hizott sertéseknek külföldre való kiszállítása, mert itt nagy ráfizetéssel kell eladni azokat. Most itt jelenleg 64—66 korona kilónkint, — vagyis december 19-én —-beszerezhették már a szegényebb sorsuak is, aki akarta, olcsó áron, azért nem zúgolódhatnának, ha kiszállítanák is.« Azóta a helyzet nem hogy javult volna, de sőt rosszabbodott, mert ugyancsak Pusztay József egy hónappal később, január 20-án irt levelében ezeket panaszolja (olvassa) : »Most a hizott sertést jóval alul kell elprédálni, mint amibe nekünk van. Igen sok polgár keres fel naponta azzal a kívánsággal, hogy kérjem a képviselő urat, hogy sürgősen tegyen lépéseket ennek a dolognak jóvátételére. A levelében azt is megírja Pusztay, — és ez kissé aggályos dolog — hogy nagy deputációval készülnek Pestre jönni, sőt a kormányzó ur elé is küldöttséggel akarnak járulni. Cserti József: Valami intézkedés mái történt is. Szádeczky-Kardoss Lajos: Azt írja, hogy a ministermmban már két küldöttség volt fenn, de kielégítő választ most sem hoztak magukkal. Most tudakozódnak az ügy elintézése után, és ha nem kapnak kielégítő választ, a feliratot, amely már elkészült, a kormányzó úrhoz juttatják. Szomorú volna, ha az államfőt is ilyenekkel zavarnánk. A kormánynak kell intézkednie, mert hiszen a kormányzó sem tud mást tenni, mint a felelős kormány. Én igyekeztem ettől a tervüktől visszatartani őket, abban a reményben, hogy a ministertanács majd foglalkozik a kérdéssel.. Cserti József: ígértek is már 90 koronás árat. Szádeczky-Kardoss Lajos: Épen ezért szeretném, ha a minister ur itt volna és megnyugtatná ezeket a szerencsétlen, sérelmet szenvedőket, és teljesítenék polgártársaiknak kérelmét. Azt mondja a levelében : »Az elkeseredés óriási a közönség körében. Most itt a könnyebb sertés kilója 50 koronáig, a nehezebbé pedig 64 koronáig megy fel, így is alig lehet eladni, mert nagyon sok