Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-288
A nemzetgyűlés 288. ülése 1Û22. évi január hó lé-én, szombaton. 51 tisztviselőkérdés is ezáltal megoldáshoz jusson. Én tehát kötelességemnek tartom, — mint már május 4-iki beszédemben egyszer tettem — hogy felemeljem intő szavamat és felszólítsam a kormányt, hogy ne harcokat hii dessen, hanem lássa meg, hogy mi kell ennek az országnak, adja meg ennek az országnak azt, amire szüksége van, mert — isméilem — amennyiben ez a nemzet, ez az ország gazdaságilag nem kapja meg azt, amire szüksége van, akkor itt mindenféle közjogi viták illuzóriusakká válnak és semmi néven nevezendő ilyen dclgot megoldani nem lehet. Befejezem beszédemet. Legnagyobb sajnálattal állapítom meg, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormányt ezek után támogassam, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a kormánnyal szemben egyenesen bizalmatlansággal hogy viseltetem és^ ebből kifolyólag az indsmnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: S 7 ólásra következik? Berki Gyula jegyző : Mándy Sámuel ! Mándy Sámuel : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Igen rövid ideje, hogy tagja lettem a nemzetgyűlésnek, de a parlamentáris szokások ellenére máris élnem kell a szólás jogával, mert — mint tudjuk — ennek a nemzetgyűlésnek az életideje már igen rövid. De, elnézést kell kérnem különösen a túloldalon ülő t. képviselőtársaimtól, hogy akkor, amikor először felszólalok, még nem volt alkalmam mindannyiukkal megismerkedni. Griger Miklós: Halljuk az ezerholdas kisgazdát ! Mándy Sámuel : Nem ezerholdas vagyok ! Kerese György : Tizenhétezerholdas ! (Egy hang a jobboldalon : Pállavicini is az volt I) Mándy Sámuel : Még most is az ! Vállalkozásomat, azt hiszem, könnyűvé fogja tenni az, hogy nem szándékozom, mint a többi nagybirtokostársaim, alkotmányjogi kérdésekkel, (Helyeslés jobbfelől.) nem szándékozom pártpolitikai és közjogi kérdésekkel foglalkozni, hanem egyedül a szürke, unalmas közgazdasági kérdéssel kívánok foglalkozni. De ne vegyék szerénytelen ségnek, ha már most megállapítom, hogy a t. Nemzetgyűlés semmiesetre sem követne el hibát, ha különösen az indemnitási javaslat tárgyalása alatt több időt méltóztatnék a közgazdasági kérdéseknek szentelni. (Helyeslés jobbfelől.) Drozdy Győző : Ezt ne nekünk mondja ! Hiszen módjukban áll ! Mándy Sámuel : Igenis, konstatálom, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam foglalkozott közgazdasági kérdésekkel is és illemből is egy-két szóval reflektálok az ő beszédére, amelynek első része főleg pártpolitikai kérdésekre vonatkozott. A tisztelt barátom, aki velem volt eddig egy párton, bebizonyította, hogy ő már régi ellenzéki parlamenti tag, mert ő a kormánynak annyi hibáját tudta itt elősorolni, hogy tulaj donképen csodálom, hogy az két év alatt ennyi hibát el is követhetett s megállapítható,- hogy ő legalább is egy esztendő óta ilyen ellenzéki szellemben ült ezen az oldalon. Hát, én csak csodálkozásomnak adhatok kifejezést, hogy a tisztelt barátom csak most ment oda át és itt ült egy óráig is, és meg kell azt is állapitanom, hogy ez feltűnő jelenség és talán nem tárgyi okok vihették tisztelt barátomat arra az oldalra, talán szubjektív szempontok vezérelhették, — én legalább ezt másképen megérteni nem tudom. Kívánom azonban neki, hogy frontváltoztatása az ő választóközönségének tetszését megnyerje. De rátérek, t. Nemzetgyűlés, felszólalásomra, êê természetszerűen akkor, amikor közgazdasági kérdésekkel akarok foglalkozni, elsősorban a pénzügyminister ur expozéjára kell reflektálnom. Kijelentem, hogy csatlakozom azokhoz, akik az igen tisztelt pénzügyminister ur expozéját helyesléssel fogadták. Sajnos, az ország a maga kárán tanulta meg, hogy hiábavaló, kárba vész itt minden zsenialitás, ha különösen a pénzügyministeri székben valaki azt tűzi feladatául, hogy ebben a tőkeszegény, minden oldalról megcsonkított és kirabolt országban az államháztartás rendjét záros határidőn belül rendbehozni kívánja. Kárba vész minden zsenialitás, t. Nemzetgyűlés, ha valaki egy év alatt valutát akar megjavítani, akkor, amikor annak minden előfeltétele, sajnos, ezidőszerint még hiányzik. . Ëpen azért várnunk kell ezekkel a kérdésekkel, mig az előfeltételekhez legalább is közelebb jutunk s amikor a kis-entente és a nagy-entente majd be fogja látni, hogy az általa tönkretett országok fmanciáinak megerősítése az ő érdeke is, (Ugy van 1 jobbfelől.) és e tekintetben a szükséges intézményes biztosítékokat meghozza ; csakis akkor következik el az ideje annak, hogy mi is ebben a, sajnos, most már kis országban direkt intézkedéseket tehessünk a valuta megjavítása tekintetében. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért, t. Nemzetgyűlés, helyeslem a pénzügy minister urnák az expozéjában kifejezett azon álláspontját, hogy ő ezekkel a kérdésekkel foglalkozni nem kíván, hanem a meglévő adótörvények végrehajtását és kiépítését tűzi feladatául és uj adótörvényeket nem szándékozik ezidőszerint a nemzetgyűlés elé hozni. Ezt, mondom, természetesnek, helyesnek találom ; de itt méltóztassék megengedni, hogy sajnálattal állapítsam meg, hogy akkor, amikor uj adótörvények előterjesztésétől egyelőre kv zi elbúcsúzunk, a már előterjesztett adótörvények közül különösen egyre mutassak rá : súlyos sérelmek következtek el a közgazdaságnak mezőgazdasági ágára. Célzok itt az úgynevezett váltságtörvényekre, amelyeket első és második szimfóniának neveztek el. Én, t. Nemzetgyűlés, inkább rapszódiának neveztem volna el őket. Ha a második váltságtörvényt, amely az ingatlanváltságra vonatkozott, szembeállítom az első váltságtörvénnyel, amely a részvénytársaságokra, a nagy 7*
