Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

A nemzetgyűlés 288. ülése 1Û22. évi január hó lé-én, szombaton. 51 tisztviselőkérdés is ezáltal megoldáshoz jusson. Én tehát kötelességemnek tartom, — mint már május 4-iki beszédemben egyszer tettem — hogy felemeljem intő szavamat és felszólítsam a kor­mányt, hogy ne harcokat hii dessen, hanem lássa meg, hogy mi kell ennek az országnak, adja meg ennek az országnak azt, amire szüksége van, mert — isméilem — amennyiben ez a nemzet, ez az ország gazdaságilag nem kapja meg azt, amire szüksége van, akkor itt mindenféle közjogi viták illuzóriusakká válnak és semmi néven nevezendő ilyen dclgot megoldani nem lehet. Befejezem beszédemet. Legnagyobb sajnálat­tal állapítom meg, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormányt ezek után támogas­sam, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a kor­mánnyal szemben egyenesen bizalmatlansággal hogy viseltetem és^ ebből kifolyólag az in­dsmnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: S 7 ólásra következik? Berki Gyula jegyző : Mándy Sámuel ! Mándy Sámuel : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Igen rövid ideje, hogy tagja lettem a nemzetgyű­lésnek, de a parlamentáris szokások ellenére máris élnem kell a szólás jogával, mert — mint tudjuk — ennek a nemzetgyűlésnek az életideje már igen rövid. De, elnézést kell kérnem különösen a túl­oldalon ülő t. képviselőtársaimtól, hogy akkor, amikor először felszólalok, még nem volt alkalmam mindannyiukkal megismerkedni. Griger Miklós: Halljuk az ezerholdas kis­gazdát ! Mándy Sámuel : Nem ezerholdas vagyok ! Kerese György : Tizenhétezerholdas ! (Egy hang a jobboldalon : Pállavicini is az volt I) Mándy Sámuel : Még most is az ! Vállalko­zásomat, azt hiszem, könnyűvé fogja tenni az, hogy nem szándékozom, mint a többi nagybirtokos­társaim, alkotmányjogi kérdésekkel, (Helyeslés jobbfelől.) nem szándékozom pártpolitikai és köz­jogi kérdésekkel foglalkozni, hanem egyedül a szürke, unalmas közgazdasági kérdéssel kívánok foglalkozni. De ne vegyék szerénytelen ségnek, ha már most megállapítom, hogy a t. Nemzetgyűlés semmi­esetre sem követne el hibát, ha különösen az in­demnitási javaslat tárgyalása alatt több időt mél­tóztatnék a közgazdasági kérdéseknek szentelni. (Helyeslés jobbfelől.) Drozdy Győző : Ezt ne nekünk mondja ! Hiszen módjukban áll ! Mándy Sámuel : Igenis, konstatálom, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam foglalkozott közgazdasági kérdésekkel is és illemből is egy-két szóval reflektálok az ő beszédére, amelynek első része főleg pártpolitikai kérdésekre vonatkozott. A tisztelt barátom, aki velem volt eddig egy pár­ton, bebizonyította, hogy ő már régi ellenzéki parlamenti tag, mert ő a kormánynak annyi hibá­ját tudta itt elősorolni, hogy tulaj donképen csodá­lom, hogy az két év alatt ennyi hibát el is követ­hetett s megállapítható,- hogy ő legalább is egy esztendő óta ilyen ellenzéki szellemben ült ezen az oldalon. Hát, én csak csodálkozásomnak adhatok ki­fejezést, hogy a tisztelt barátom csak most ment oda át és itt ült egy óráig is, és meg kell azt is állapitanom, hogy ez feltűnő jelenség és talán nem tárgyi okok vihették tisztelt barátomat arra az oldalra, talán szubjektív szempontok vezérelhet­ték, — én legalább ezt másképen megérteni nem tudom. Kívánom azonban neki, hogy frontváltoz­tatása az ő választóközönségének tetszését meg­nyerje. De rátérek, t. Nemzetgyűlés, felszólalásomra, êê természetszerűen akkor, amikor közgazdasági kérdésekkel akarok foglalkozni, elsősorban a pénz­ügyminister ur expozéjára kell reflektálnom. Kijelentem, hogy csatlakozom azokhoz, akik az igen tisztelt pénzügyminister ur expozéját he­lyesléssel fogadták. Sajnos, az ország a maga kárán tanulta meg, hogy hiábavaló, kárba vész itt min­den zsenialitás, ha különösen a pénzügyministeri székben valaki azt tűzi feladatául, hogy ebben a tőkeszegény, minden oldalról megcsonkított és kirabolt országban az államháztartás rendjét záros határidőn belül rendbehozni kívánja. Kárba vész minden zsenialitás, t. Nemzetgyűlés, ha valaki egy év alatt valutát akar megjavítani, akkor, ami­kor annak minden előfeltétele, sajnos, ezidőszerint még hiányzik. . Ëpen azért várnunk kell ezekkel a kérdések­kel, mig az előfeltételekhez legalább is közelebb jutunk s amikor a kis-entente és a nagy-entente majd be fogja látni, hogy az általa tönkretett országok fmanciáinak megerősítése az ő érdeke is, (Ugy van 1 jobbfelől.) és e tekintetben a szükséges intézményes biztosítékokat meghozza ; csakis ak­kor következik el az ideje annak, hogy mi is ebben a, sajnos, most már kis országban direkt intézkedé­seket tehessünk a valuta megjavítása tekintetében. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért, t. Nemzetgyűlés, helyeslem a pénzügy minister urnák az expozéjában kifejezett azon állás­pontját, hogy ő ezekkel a kérdésekkel foglalkozni nem kíván, hanem a meglévő adótörvények végre­hajtását és kiépítését tűzi feladatául és uj adó­törvényeket nem szándékozik ezidőszerint a nem­zetgyűlés elé hozni. Ezt, mondom, természetesnek, helyesnek találom ; de itt méltóztassék megengedni, hogy sajnálattal állapítsam meg, hogy akkor, amikor uj adótörvények előterjesztésétől egyelőre kv zi elbúcsúzunk, a már előterjesztett adótörvé­nyek közül különösen egyre mutassak rá : súlyos sérelmek következtek el a közgazdaságnak mező­gazdasági ágára. Célzok itt az úgynevezett váltság­törvényekre, amelyeket első és második szimfóniá­nak neveztek el. Én, t. Nemzetgyűlés, inkább rapszódiának neveztem volna el őket. Ha a máso­dik váltságtörvényt, amely az ingatlanváltságra vonatkozott, szembeállítom az első váltságtör­vénnyel, amely a részvénytársaságokra, a nagy 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom