Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-288
À nemzetgyűlés 288. ülése 1922. bíróságok megkezdik működésüket. Azt hiszem, hogy áldásos lesz az a működés és sok tekintetben szociális szempontból megnyugtató lesz, mert ott munkás és munkaadó egymásközött fogják elintézni azokat a dolgokat, amelyek a mai időkben szociális szempontból sok nézeteltérésre és összeütközésre adnak okot, s amely okokból kifolyólag az a levél is Íratott, amelyet » itt az interpelláló képviselő ur felolvasni szives volt. Ezek azok az intézkedések, amelyeket az interpellációban felhozott panaszokra vonatkozólag rendeletileg tettem s azt hiszem, hogy ha ezek az intézkedések megtörténnek, akkor mindezek a panaszok meg fognak szűnni és szociális szempontból teljes megnyugvással fognak szolgálni mindkét részről. Ennyit voltam bátor a képviselő ur interpellációjára válaszolni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző : Amit az igen t. minister ur interpellációmra válaszolt, tárgyi szempontból hajlandó vagyok tudomásul venni. Nem veszem azonban tudomásul azt, hogy az igen t. minister ur olyan bizonyos fölenyes modorban volt hajlandó elintézni azt a levelet, amelyet felolvastam. Mayer János föídmivelésügyi minister: Nem szoktam fölényeskedni, bocsánatot kérek, ezt még sohasem látta tőlem. Drozdy Győző : Azt mondta a minister ur, hogy nem azzal az újságírói gördülékenységgel megfogalmazott leveleket kapott, mint amilyent én felolvastam. Kerekes Mihály: Kétségbevonta, hogy eredeti. Kuna P. András: ügy adtad elő! Drozdy Győző : Én ebből — engedelmet kérek — azt a halvány gyanút éreztem kirezegni, mintha a minister ur azt sejttette volna távolról, hogy talán ez a levél nem is eredeti, hogy talán ezt Drozdy maga irta. Mayer János föídmivelésügyi minister: Ezt nem mondtam ! De talán valamely agitátor. Drozdy Győző; Nagyon köszönöm, minister ur, hogy volt szives erről utólagosan megnyugtatni, mert az eredeti levél átnyújtása mellett fel tudok mutatni a karzaton lévő három becsületes polgárra, aki felülről hallgatta a minister ur válaszát és aki ezt a levelet, borítékban, nekem abból a faluból, Dunaszögről, elhozta. Annál inkább csodálkozom ezen, igen t. minister ur, mert ön, aki csizmában került a ministeri székbe, (Mozgás a jobboldalon.) aki falusi földmivesember létére olyan intelligenciára tett szert, kétségbevonja, hogy ezt a levelet falusi emberek írták, mintha a többi falusi ember nem volna olyan müveit, olyan intelligens, mint ahogy az egy ilyen levél megírására szükséges. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) évi január hó 14-én, szombaton. 93 Ezek után — amint mondám — tárgyi szem-. pontból a minister ur válaszát tudomásul veszem. De midőn azt mondja a minister ur, hogy csak az indemnitási törvényjavaslat megszavazása után lesz módjában ki elégíteni az ilyen igényeket, erre azt jegyzem meg, minister ur, hogy ez kis fogás, trükk, mintha mi ellenzék hátráltatnék az indemnitási vita befejezését ; pedig én az egész ellenzék nevében kijelentem itt önnek, hogy abban a pillanatban, amint a kormány leteszi a Háj? asztalára a választójogi törvényjavaslatot, hogy tárgyalhassa a nemzetgyűlés, abban a pillanatban mi, az ellenzék szónokai, le fogunk törülközni, mert mi inkább foglalkoznánk a választójogi törvényjavaslattal, amelyet tető alá akarunk hozni. A tárgyi választ tudomásul véve, beszédemet befejezem. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a föídmivelésügyi minister urnák Drozdy Győző képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatkép mondom ki. Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző : Drozdy Győző ! Kuna P. András : Nálam is vannak ily levelek. Add át a ministernek ! Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! (Zaj jobbjelöl.) En a konkrét panaszoknak személyesen a minister urak elé való terjesztésében óriási praxissal rendelkezem, kedves Kuna P. András t. képviselőtársam, s nem vagyok olyan naiv ember, hogy azt higyjem, hogy ha azokat a ministereknek átadom, akkor talán el is intézik azt. Szoktam kapni egy-egy megnyugtató drága kis levelet, amelyet leküldhetek a választóimhoz, hogy igy áll az ügy, az elintézésről azonban már nem kapok értesítést. Konkrét eseteket hoztam ide ezelőtt két héttel is. Az ülésnek ilyen előrehaladott órájában szoktuk rendszerint a nemzet szivét szúró ezeket a fájdalmakat, ezeket a jajokat, keserveket idehozni, amelyek azonban soha sem találnak orvoslásra. Tegnap is szó volt arról, hogy az egyik zalavármegyei községben a nagykanizsai főszolgabíró nem engedne meg a földmivespárt szervezkedését, mert attól tartott, hogy ott bizonyára a földbirtokreformra vonatkozó kérvényt akarnak aláíratni. Az ilyen dolgokkal azonban hasztalan jövünk ide. Előttem fekszik most is ilyen háicm jegyzőkönyv, amelyeknek apokrif voltát megcáfolja az, hogy nyolcvanan-kilencvenen aláirtak. Ezeket kötelességszerüleg át fogom adni a bel ügy minister urnák. Az ezen jegyzőkönyvekből vett szószerinti kivonat igy szól (olvassa) : »Jegyzőkönyv. Felvétetett Kertaszentmihályon, 1921 december hó 21-én. Kertaszentmihályfa község 73 földigénylője előadja, hogy Höhn Béla lentii körjegyző arra akarta őket rábírni, hogy a földreformtörvény értelme szerint az eddig általuk bírt herceg Esterházy Miklós tulajdonából leendő közlegelőt továbbra is megkaphatják, ha minden egyes, gazda fejenkint 20 azaz húsz kilogramm búzát azonnal
