Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

À nemzetgyűlés 288. illése 1922. évi január hó lé-én, szombaton. 85 Gr. Sigray Antal : .. . akik nagyon nagy bűnökkel voltak terhelve. Bocsánatot kérek, nemcsak beszerző csoportok, hanem akik 72 és 45, tehát 117 rendbeli gyilkosság és rablógyilkosság miatt voltak elitélve. Kerekes Mihály : Hallatlan ! Gr. Sigray Antal : Ezt az átiratot hivatalosan Váry ügyész úrtól kaptam meg, azzal a megjegyzéssel, hogy ezen egyének legnagyobb része . . . Rassay Károly : Oszlopok ! Gr. Sigray Antal : . . . most már Nyugat-Magyarországon tartózkodik. En nem akarom kritika tárgyává tenni a kormány ezen amnesztiarendeletét Rupert Rezső : Nincs rá kritika ! Erkölcstelen a legnagyobb mértékben ! Gr. Sigray Antal : . :. ha azonban oly nagyra becsüli a felkelők által tett szolgálatokat, hogy a puszta megjelenésért ilyen rettenetes nagy bűntényekért amnesztiát ad, akkor, engedelmet kérek, a méltányosság minimumát kérem azzal a férfiúval szemben, akinek sokkal többet lehet köszönni Nyugat-Magyarország megmentésében (Vgy van! ügy van ! halj elöl.) mint valamennyi felkelőnek együttvéve. (Felkiáltások balról : Meg hell a soproniakat kérdezni I) Ne méltóztassék kérni, hogy ezt bizonyitsam. Hajlandó vagyok a t. kormánynak, amennyiben még nem volna kellőképen informálva, minden információt és tájékoztatást megadni és bebizonyítani, hogy elsősorban Ostenburg érdeme az, hogy Sopronban a népszavazás lehetséges volt, (ügy van 1 half dől.) valamint érdeme az is, hogy később ilyen jól sikerült. Rupert Rezső : A többi csak rontott, csak tovább rabolt és gyilkolt ! Gr. Sigray Antal : Azt hittem, hogy a kormány bosszúálló és gyűlölködő politikájában mégis el fog következni egy bizonyos megállás . . . Rassay Károly: Azt mi hiába várjuk már egy éve ! Gr. Sigray Antal : . . . hogy azon az újév napján, amikor Seprőn városát fellobogózták és a kormány önmagát ünnepeltette, vissza fognak emlékezni arra a férfiura, akinek a nevéhez ez az első siker, amely a gyalázatos trianoni béke után ezen szegény ország számára biztosítva lett, mindig és örökre fűződni fog. Rassay Károly: Az erkölcsi érzés meghibbariása ! Gr. Sigray Antal : Hihettem ezt annál is inkább, mert hiszen gróf Klebelsberg, Sopron képviselője, tagja ezen kormánynak. Rassay Károly : Valóságos belső titkos tanácsos ! Engem kapacitált, hogy legitimista legyek ! Gr. Sigray Antal : . . . habár a kritikus napok alatt kerületében egyáltalában egy napig sem mutatkozott, mégis minthogy később jónak látta odamenni és magát a siker után ünnepeltetni, a belügyminister ur informáltathatta volna magát, hogy Ostenburgnak mi is az érdeme. Rupert Rezső : Felmondásra berendezett legitimista ! Gr. Sigray Antal: Nem lehet mondani, hogy a belügyminister ur, aki most Sopronban járt, nem lehetett volna informálva. Hiszen a soproni helyilapok is megemlékeztek Ostenburgról és legyen szabad röviden felolvasnom egy egészen kis, rövid cikket (olvassa) : »Üzenet Ostenburgnak. A honfiúi öröm és ünnep zajában Sopron város közönsége meleg szeretettel gondol megmaradásunk harcainak kiváló hősére, Ostenburgra. Fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy a férfias bátorságú, erős elhatározási! katona, akinek oroszlánrésze volt abban a sikerben, hogy Sopront magyarnak mondhatjuk, nem lehet itt közöttünk, nem ünnepelhet velünk és nem örülhet velünk együtt a mi körünkben, amely annyira becsüli és szereti őt.« Drozdy GyŐZŐ: Mert egy véleményen volt Bethlennel ! Gr. Sigray Antal (olvassa) : »A velencei egyezmény megingatta a trianoni békeszerződést. Ostenburg volt az, aki az igazság fegyverével, önzetlen hazafiúi lelkesedéssel ütötte az első rést a győztes hatalmak béketákolmányán. Ama bizonyos augusztusi reggelen, amikor délceg katonáival bevonult Sopronba és kijelentette, hogy ezt nem adja sem osztráknak, sem senkinek, lidércnyomástól szabadultunk meg és velünk együtt feliéiekzett az egész ország. Az ünneplés alatt hálatelten, érdemeinek teljes méltánylásával szivünkben, gondolunk ma mindnyájan soproniak Ostenburgra és kórházi betegágyához azt üzenjük : vele érezünk minden bánatában és várjuk sorsa jobbrafordulását, az igazság győzelmét, őt pedig minél előbb hozza az Ég a magyarnak maradt Sopronba.« Ez kérem Sopron véleménye. Az egész idő alatt Sopron közönsége nyíltan és bátran ünnepelte Ostenburgot és hogy ezen ünneplés nem jutott volna el a kormányig, azt teljesen lehetetlennek tartom. Lehetetlennek tartom azért, mert hiszen egyes incidensek is voltak ennék kapcsán, mint pl. a következő, amelyet szintén egy soproni napilapból olvasok fel (olvassa) : »A Széchenyi-téri díszszemle után a következő eset történt : Az összegyűlt ifjúság lelkesen éltette Ostenburgot, akinek Sopron megmentését köszönhetjük. Ekkor egy pesti detektív egy VIII. osztályos gimnazistához lépett és rendzavarás címén a közönség hangos méltatlankodása mellett letartóztatta.« Szabó József (budapesti) : Hogy mert éljenezni ! Gr. Sigray Antal : »Hamarosan szabadlábra helyezték, mégis óriási megbotránkozást keltett ez az eljárás, nemcsak a diákság, hanem a közönség körében is. Nem tartjuk tűrhetőnek, hogy pártpolitikai szempontokból holmi pesti detektív megakadályozhassa, hogy szabadon nyilvánítsuk hálánkat egy olyan férfi iránt, aki ezt mindenesetre kiérdemelte.« A nyílttéri nyilatkozat alá a bencés főgimnáziumi ifjúság van aláírva.