Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

86 A nemzetgyűlés 288. ülése 1922. T. Nemzetgyűlés ! Én nemcsak hirlapi cikkekből, nemcsak hallomásból ismerem Ostenburg érdemeit. Épen ezért azt tartom, hogy kötelességem leszögezni itt a nemzetgyűlés és az ország szine előtt, hogy Ostenburgnak nagyobb érdeme van NyugatMagyarországon, mint bárki másnak, és merem állitani, hogy Ostenburgnak nagyobb érdeme van abban, hogy a velencei egyezmény létrejött, mint a magyar kormány egész diplomáciai akciójának. (ügy van ! balfelöl.) Taszler Béía : Ezt az egész ország tudja, csak a kormány nem ! Gr. Sigray Antal : Természetes, hogy én nem akarom (btenburgct arra a nivóra stdyeszteni, amelyen azok az urak vannak, akik nyugatmagyarországi működésükért amnesztiát kaptak, én csak azt kérem, hegy ha a legnagyobb bűntényekért a puszta megjelenés Nyugat-Magyarországon amnesztiát vonhat maga után, . . . Drozdy GyŐZŐ: Azért küldték őket oda ! Gr. Sigray Antal : . . . akkor adassék meg a méltányosság szempontjából annak a férfiúnak, akinek ilyen érdemei vannak, hogy szabadlábon várhassa be, amig igazságot kap. A következő interpellációt van szerencsém intézni az igen t. honvédelmi minister úrhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a honvédelmi minister ur intézkedni, hogy Ostenburg Gyula ezredes, akinek Nyugat-Magyarországon Sopron megtartása körűi szerzett páratlan ne gy érdemei az ottani lakosság és az egész ország előtt közismertek, haladéktalanul szabadlábra helyeztessék és ügyének független biróság által megtartandó tárgyalása befej ezt éig szabadlábon maradhasson ?« (Helyeslés bolfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. A honvédelmi minister ur kivan válaszolni. Belitska Sándor honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. interpelláló képviselő ur tulíjdorképen politikai vonatkozásaiban adta elő a tárgjat, úgyhogy én erre a részre vonatkozók g természetesen ntm érezhetem magamat hivatottnak arra, hogy a választ megadj cm. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Miért nem ?) Rupert Rezső: A kormáry nem politizál? Hiszen a kormáryrpk az a legfőbb feladata, hegy politizáljon ! (Zaj. Elnök csönget.) Belitska Sándor honvédelmi minister: Mindenesetre szívesen konstatálom azt, amit az előttem szóló képviselő ur jelzett is, hegy Oíterburg ak igenis, nagy érdemei vannak, (ügy van! baljelöl.) Felkérem azonban az igen t. Nemzetgyűlést, hogy ezzel szemben az összes többi ottani felkelőknek érdemeit te kicsin yits ük és különösen. Sigray képviselő urat kérem erre, aki velük együtt dolgozott (Felkiáltások baljelől : Sigray csak jobban tudja !) Gr. Sigray Antal : H< gy lehet ilyet mondani ? Én a kormát y képviselője voltam, nem dolgozhattam a felkelőkkel ! (Zaj.) Belitska Sándor honvédelmi minister: Ami a reám vonatkozó reset illeti, méltóztassék megégi január hó 14-én, szombaton. engedni, hogy Ostenburg szabadon bocsátásának kérdé ében röviden ismertessem a mai tényállást. (Halljuk!) Osten burg ma a helyőrségi kórházban var. Nemcsak nálam, de az illetékes parancsnoknál is eljártak az érdekében főúri hölgyek, akiknek ugy N?gy Pál tábornok, mint én is a leghumánusabb javaslatot tettük és természetesen a betegségére való tekintettel szivesen kilátásba helyeztük a szaratóriumba való helyezést. A szabadlábra való helyezésnek bizonyos törvényes formái vannak, amelyeket be kell tartanunk és az eljárást le kell folytatnunk. Ma még az eljárás nincs a befejezésnek stádiumában, igy tehát" végleges választ nem adhatok. Rassay Károly : Amnesztiáról van szó, nem pedig elj'r'srol ! Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Sigray Antal : Az előttem felszólalt t. mir;ister ur azt moi dta, hogy én ezt s kérdést politikai vonatkozásban tárgyaltam. Rassay Károly: A gyilkosok is politikai motivumból kaptak amnesztiát ! Gr. Sigray Antal : Én nem tettem mást, mint rámutattam azokra az érdemekre, amelyeket Ostenburg Nyugat-Magyarországon szerzett, amely érdemeket elsikkasztani nem szabad és én azt állitom, hogy tulajdonképen botrányos állapot az, hogy amikor az a város, amelyet ő elszántságával és hazafiságával Magyarország számára megmentett, ünnepel, akkor ő a börtönben kénytelen sínylődni. Ugyanez a soproniak érzése is, ami a felolvasott cikkekből világosan kitűnik. Nekem nem kell azt mondani, amit a minister ur mondott, hogy ne kicsinyeljük a felkelők érdemeit. Dacára annak, hogy én mint a kormány képviselője nem vezethettem a felkelést, mint ahogy a minister ur mondja, . . . Belitska Sándor honvédelemi minister: Helyes! Ez tévedés volt. Gr. Sigray Antal : .. . mégis teljesen informálva voltam arról, hogy a felkelők mit tesznek s a legtávolabbról sem vonom kétségbe, hogy nekik mily nagy érdemeik vannak és hogy a felkelőknek mi mindent köszönhetünk. De viszont épen azért, mert senki olyan jól nem volt és nem is lehetett informálva, mint én, mégegyszer konstatálni kivánom, hogy Ostenburgnak nagyobb érdemei vannak, mint bármely felkelő vezérnek vagy felkelő csoportnak. Épen ezért el lehetett volna várni, hogy a kormány ezekre az érdemekre való tekintettel túlteszi magát a formaságokon, hiszen a kormány nagyon sokszor tűlteszi magát azokon a formalitásokon, amelyeket a minister ur megemlített, és bizonyos méltányosság alapján gondoskodni fog arról, hogy ez a derék ember legalább szabadlábon várhassa be azt, hogy független biróság elé kerüljön. Minthogy azonban erre nézve a minister úrtól választ nem kap-