Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

74 A nemzetgyűlés 288. ülése 1922, Nézzük Franciaországot! Ki nem tudja, hogy az a nagy forradalom tényleg sok tekin­tetben megnemesitette a nemzetgyűlést, az em­beriség nagy hasznára sok szép gondolatot ak­tivált. De ez a forradalom Franciaországnak szintén körülbelül százéves válságába került. Ott — most hamarjában nem tudom össze­számlálni — körülbelül tiz vagy tizenöt rezsim­változás állott be. Yolt anarchikus-radikális köztársaság, volt konzervativ köztársaság, volt császárság, volt legitim királyság, volt Orleans illegitim királyság. Mindezek váltakoztak, mig végül csak a múlt század 70-es éveiben kon­szolidálódott a köztársaság. Addig kimondha­tatlan szenvedéseken, belső küzdelmeken ment át az ország. Ezt akarjuk Magyarországon? (Felkiáltás balról: Nem bírjuk ki!) Hiszi va­laki, hogy ezeket a megrázkódtatásokat ez a szerencsétlen, gyönge Magyarország ma, termé­szetes határok nélkül átéli? Gondolja valaki azt, hogy szabad ma összes erőinket egy ilyen küzdelemre fordítani? Szabad-e ez nekünk most, amikor lényeg­ben csak egy feladatunk van — és ez a feladat a belső konszolidáció révén oly vonzóerőt gya­korolni, hogy a régi Szent István koronája helyreálljon, helyreálljon a maga természetes fejlődése utján, helyreálljon a magyar faj túl­súlya, kulturális és gazdasági fölénye következ­tében, — szabad-e, mondom, lehet-e most ilyen harcot folytatni, ilyet megkockáztatni? Nem nemzetgyilkos politika ez? (TJgy van! bal felől.) Gaal Gaszton : Az, az ! Nemzetgyilkos poli­tika! Nagyon helyes! Ne tessék puccsokat ren­dezni ! Somogyi István : Majd a Duna jegén nem lesz puccs! (Zaj. Elnök csenget.) Gaal Gaszton : Vagy pedig tessék legitim utón keresztülhajtani. Aki törvény ellen fegyver­rel jön, puccsot csinál. Szilágyi Lajos: Hát a millió paraszt fel­vonulása? Barla-Szabó József: Azok álltak Tolmein­nél! Már ismerjük a tolmein-i áttörés történe­tét, megszereztük az adatokat! Az Isonzónál. Gr. Andrássy Gyula: És ezek az ellentétek áthidalhatatlanok. Ezek az ellentétek, amelyek egy lépés által fel fognak idéztetni, meg nem szüntethetők, mert lelkiismereti ellentétek. Gaal Gaszton tisztelt barátom mindig a törvényről beszél. A baj abban áll, hogy a tör­vényességről való fogalom, a törvényesség fogal­máról való nézetek annyira ellentétesekké váltak közöttünk, hogyha erre az útra rátérünk, akkor a törvény nem lesz többé egyesítő, hanem szét­választó erő. Mert mást fog a királyválasztó, mást fog a történeti jog alapján álló törvény­nek elismerni. Méhely t. képviselőtársam nagyon tudo­mányosan megalapozott, szép, de az én meg­győződésemtől nagyon távol álló beszédében (Egy hang jobb felöl: A mienkhez közel áll.) évi január hó 14-én, szombaton. azt mondotta, hogy mi az Isten kegyelméből való jog alapján, a feudalizmus alapján állunk; és konstatálni akarta ezen jog ós a nemzeti jog közötti ellentétet. Ez teljesen téves beállítás, Magyarországon nincs senki, aki az Isten kegyelméből való jog alapján állana. Mi a törvény, az alkotmány alapján állunk és abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a törvényt kétségbevonhatatlan érvénnyel csak a nemzet által megállapított utón és a nemzet által előre megállapított szervekkel lehet megváltoztatni, (Helyeslés és taps a jobb­oldalon.) tehát a királyságot csak a nemzet által törvényesen elismert módon hozott törvényekkel lehet megszüntetni, olyan törvénnyel, amelyet Werbőczy szerint és az egész ezeréves magyar múlt szerint az országgyűlés és a király együtt alkotott. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj a jobb­oldalon.) Ha a népszuverenitásra, a változó nép­akaratra hivatkozunk, akkor szakítunk Werbőczy ­vel, szakítunk az egész magyar jogi felfogással és a történelmi jog, az alkotmányjog helyébe a nép szeszélyét állítjuk. Ebben van a veszély, mert a nép szeszélye és a változó többség által felállított kormányt a nép. szeszélye és a változó többség megint le fogja lökni épen olyan könnyed­séggel, aminővel felállította, de nincs meg az a biztos, szilárd támpont, hogy a saját hozzájáru­lása nélkül a jogcímét el nem vesztheti, ami a királyság lényege. Gaal Gaszton : Az Isten kegyelméből való királyságé ! Gr. Andrássy Gyula: Beláthatatlan küzdel­met teremt ez a megoldás a jövő király ós azon nép közöttj amelyekre ő a hatalmát támasztja. Mert az a király, akármiképen is legyen meg­választva, amig király lesz, mindig azt fogja állítani, hogy .egyoldalú határozatokkal, az ő hozzájárulása nélkül a jogától meg nem foszt­ható. Ha azonban ő meg nem fosztható egy­oldalú határozatokkal, akkor az elődje sem volt megfosztható (Ugy van! bal felöl) és akkor itt meg lesz az óriási ellentét a két jogi felfogás között, . . . Balla Aladár: A német birodalomban is igy van! Gr. Andrássy Gyula : . . . amelyek mérkőzni fognak mindaddig, mig az erősebb, tegyük fel, a forradalmi alkotás, — megszerzi magának a hagyomány, a tekintély révén ... Gaal Gaszton : A nemzetet ! Gr. Andrássy Gyula: ... a hosszú, idejű állandó sikereket. Addig azonban, mig ezt el nem érik, nincs szilárd alapja az egész jogalko­tásnak és addig arra a törvényre, amelyre a tisztelt barátom, a házelnök úr annyit hivatko­zik, nem lehet hivatkozni, mert mindenki mást fog törvénynek érteni és addig rendszeresítve van az élet-halál harc, a polgárháború, mert ez ennek az intézménynek logikus következménye, (Nagy zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom