Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

66 . À nemzetgyűlés 288. ülésé 1922. évi január hó 14-én, Szombaton. Rakovszky István : ügy van ! Ne beszéljenek azok ! Rassay Károly : En szegény ember maradtam ! Nem panamáztam ! (Folytonos zaj.) Berki Gyula : En sem panamáztam ! (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Kérem a t. képviselő urakat, tiszteljék jobban egymást és tiszteljék jobban a házszabályokat, mert igy tanácskozni teljesen lehetetlen. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Abban a reményben, hogy egy-egy mondatomat talán mégis sikerülni fog ezentúl befejezni, folytatom megszakított beszédemet és rámutatok arra, hogy az az általunk kontemplált szanálási akció akkor azért maradt el, mert a ministerelnök ur akkor még nem tartotta a dolgot időszerűnek. Azt várta, hogy előbb a kisgazdapárt széjjeltörjön és csak azután gondolta azt, hogy alakulhat egy olyan uj blokk, amelyen építeni lehet majd Magyarország jövőjét. Most persze megváltozott az álláspontja, de ezzel nem törődöm most. Beszédemnek ebben a részében csak arra akartam rámutatni, hogy ezzel a taktikával csak azt idézte elő, hogy a pécsi beszéd csak akkor hangzott el, mikor őfelsége már útban volt, illetőleg, ugy emlékszem, már itt is volt Magyarországon, (Ugy van ! bal felől.) s amikor zászlót bontott legitimista irányzatban Bethlen István t. ministerelnök ur« Neki tehát sokkal nagyobb része volt ebben az idejövetelben, mint nekem, (Derültség jobbfelöl.) aki mindent megtettem egyrészt abban, hogy itt nyíltan — hiszen én legitimista voltam, tehát nem volt mit szégyelnem abban a taktikában, amelyet követtem — egy legitimista elvi alapon, álló többséget alakítsak, másrészt pedig mindent megtettem, — ezt jó lelkiismerettel mondhatom, szükség esetében a bíróság előtt bizonyítom, itt megkövetelem, hogy elhigyjék, hogy mindent elkövettem — hogy őfelsége most ne jöjjön. Bernolák t. minister ur azt mondta Debrecenben : ő nem érti, hogy ha én bajnak tartottam őfelsége idejövetelét és nem tanácsoltam,, miért nem törekedtem vele együtt azt megakadályozni. A magyarázat igen egyszerű. Ha egy orvos azt mondja a betegnek, akinek életét meg akarja menteni, hogy az operáció nagyon veszedelmes, nem szükséges, hogy lehet más kezeléssel is meggyógyitani a beteget, de az orvosra nem hallgatnak és mégis megoperálják a beteget, ha most az orvos nem segédkezik az operációban, ha nem akarja a beteg életét megmenteni, akkor bizonyos kötelességébe ütköző cselekedetet követ el. Én nem tanácsoltam őfelségének azt, hogy jöjjön. Gaal Gaszton : De az országot operálták ! Gr. Andrássy Gyula: Majd meglátjuk. Ne féljen semmit, legyen meggyőződve, hogy én soha olyat tenni képes nem vagyok, ami az én lelkiismeretem, az én nézetem szerint nincs az ország hasznára. Nem Gaal Gaszton t. barátom nézete szerint, akit évek óta tisztelek, mint egy abszolúte tisztességes, kiváló magyar hazafit, (Éljenzés.) akivel azonban sohasem tudtam egyetérteni, tehát az ő nézetei reám nézve egyáltalában nem mérvadók ; de én sohasem volnék képes mást cselekedni, mint ami az én lelkiismeretem szerint Magyarországnak hasznára van. (Ugy van! half elől.) Én a bajt, a veszélyt nem abban láttam, amiben Gömbös t. képviselő ur és a ministerelnök és mindazok, akik szükségesnek tartották fegyverrel védekezni a király ellen, hanem főleg abban láttam a veszedelmet, hogy ha Őfelsége olyan időben jön, amidőn nincs minden kellőleg előkészítve, amikor itt erős ellenállásra talál, ez alkalmat fog adni arra, hogy a társadalom különböző elemei egymással harcba keveredjenek, hogy polgárháború törjön ki és ezt a polgárháborút szomszédjaink felhasználják arra, hogy egyrészt Magyarországot megalázzák, másrészt kimondják a detronizálást, és ezzel az országot abba a veszedelembe döntik, amelyet most látunk, és amelynek mérvére és nagyságára beszédem folyamán ki fogok térni. Én ettől féltem elsősorban és ezért törekedtem visszatartani, nehogy egy sikertelen kísérlet keresztülvíhetetienné tegye azt a gondolatot, amelytől várom én Magyarország kiépítését, a törvényes, alkotmányos rendet, az igazi ezeréves történelmi alkotmányhoz való kapcsolatot, nehogy ez a sikertelen kísérlet az országot polgárháborúnak és megaláztatásnak tegye ki. '. Amikor tehát bekövetkezett az az esemény, akkor mindent el kellett követnem, hogy lehető gyors sikerrel elhárítsuk az országról ezt a veszedelmet. Akkor az volt a meggyőződésem, hegy csakis ugy kerülhetjük itt el mindezeket a bajokat, ha a király mögé állunk és bizonyítjuk a külföld előtt, hogy függetlenségünket, amely abban a percben elválaszthatatlanul a királyi gondolathoz volt nőve, nemzeti becsületünket meg tudjuk és minden veszély ellenére meg is akarjuk védeni.; Meg voltam győződve és meg vagyok győződve ma is, hogy akkor tisztességesebb kibontakozást érhettünk volna el, mint most, mikor magunk tapostuk lábbal önérzetünket, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) amikor semmi ősi függetlenségi érzéket nem tanúsítottunk. ]t\dig mii. dig arról beszélünk, az unalomig azt hallja az ember : én függetlenségi magyar ember vagyok. De mikor arról volt szó, hogy a nemzet ön-, rendelkezési jogát, a nemzet akaratát megvédje a külvilággal szemben, ellenséges szomszédokkal szemben, akkor a legkisebb kísérlet sem történt" meg ebben az irányban, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) hanem azonnal rémülten behódoltunk.