Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-288
À nemzetgyűlés 238. ülése 1922. Ebben láttam én a nagy veszedelmet és ezért tartottam kötelességemnek azt, bogy a király mellé álljak. Szabó István (nagyatádi) : Az lett voir.a a legnagyobb veszedelem, ha győztek ! (Zaj half dől.) Gr. Andrássy Gyula: Még visszatérek erre. Nem emlitem azt, begy az esküm kötelezett erre. Igenis, én nem képzelek cselekedetet, amely szemben áli az esküvel. De az eskü egymaga nem vitt volna soka arra, hogy aktiv szerepre vállalkozzam őfelsége mellett, mert ha eskümbe ütköző cselekedetre képtelen vagyok, ugy még képtelenebb vagyok hazám ellen való cselekedetre. Teljesen képtelen vagyok és képtelen leszek mindig olyat csinálni, ami meggyőződésem szerint a ím gyár t emzetnek árt, mert az én politikám alapja az, he gy a király is, ugy, mint minden más, eszköz a kgszen tebb cel ; a magyar nemzet dicsőségének és fennmaradásának elérésére. (Taps a hátoldalon.) Ha ellentétet láttam volna esküm és hazaszeretetem közt, félreálltam volna, nem birtam volna azzal az erkölcsi erővJ, hogy tovább küzdjek, (Ugy van ! ügy van! a baloldalon.) mert sem az egyikkel, sem a másikkal ellentétbe jutni nem akarok, nem is tudnék, abszolúte képtelen volnék rá. DrOZdy Győző : Az skü a legrosszabb szokás ! Nem tudja az ember, mikor szegi meg. (Mozgás. Zaj.) B. Szterényi József : Becsületes ember megtartja az esküjét ! Gr. Andrássy Gyula : Tehát nem ez az eskü vezetett a király táborába, hanem az, hogy az eskü és politikai meggyőződésem összevágtak, egyet tanácsoltak, egyet parancsoltak nekem. Nem az a véletlen vezetett oda, hogy épen akkor ott voltam, mert férfiasan kijelentem, most, miután megbukott az a kísérlet, hogy ha távol lettem volna is, akkor is törekedtem \olna odajutni, bármily utón, hogy ott legyek, osztozkodjam őfelsége sorsában, ott legyek és szolgáljam azt az ügyet, melyet egyedül helyesnek és az ország érdekében lévőnek tartok. (Éljenzés a baloldalon.) Ez szilárd meggyőződésem. (Zaj a jobboldalon.) At. ministerelnökur kifejtette, hogy a helyzet a király visszajövetele szempontjából húsvét óta nagyon megromlott és hogy csodálja, hogy azok közt, akik húsvétkor őfelségének a visszautazást és a kisérlet feladását tanácsolták, akadtak olyanok, akik most melléje álltak. Erre a válaszom a következő. (Halljuk ! Halljuk 1) Húsvétkor is, most is ugyanaz volt a célom ; célom volt olyan utat találni, mely a nemzet érdekének és a király érdekének is megfelel. Csakhogy más volt a helyzet húsvétkor, amikor őfelsége elé kerültem és más volt a helyzet most, amikor őfelsége mellé álltam. Szabó István (nagyatádi) : Még rosszabb volt, mint akkor ! Gr. Andrássy Gyula ; A külpolitikai vonatkozásokra majd azonnal rátérek, most csak azt mondom, hogy máskülönben is egészen más volt a helyzet. Más volt először is azért, mert akkor még nem ment át őfelsége azon a tapasztalaton, évi január hó 14-én, szombaton. 67 mint amelyeken akkor átment. Nem láttuk mi sem azt, hogy őfelségét pár kilométerre a magyar határtól csaknem felkoncolták az osztrák kommunisták, ugy, hogy ezután másodszor erre az útra őt kárhoztatni valóban nem lett volna lehetséges. Másodszor nem volt ugyanaz a helyzet, mert akkor ki volt kötve, hogy a királyt Svájcba visszafogadják, most pedig földönfutóvá lett volna, ha egyszerűen visszautaztatjuk. Egy nemeslelkü sebesült Biatorbágyon, akinek nevét, ha tudnám, sem mondanám meg, mert félek tőle, hogy, a mai magyar mentalitást ismerve, ezt ellene felhasználnák, fájdalmai közt azt mondta : Megsebesültem én az orosz harctéren is, de az a seb nem fájt annyira, mint a mostani, rn^rt mm magyaroktól kaptam ezt a sebet. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Igaza volt !) Nyéki József : önök csinálták ! Gr. Andrássy Gyula : Azt mondta továbbá : Ezt a nagyobb fájdalmat is nyugodtan elviselem, ha meggondolom azt, hogy mi, akik itt vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy az,éjszaka hol fogjuk fejünket lehajtani, holott, ha őfelségét, a magyarok koronázott királyát, kinek annyi hizelgője volt nemrég, kiutasitjuk, ő nem is fogja tudni, hogy hová hajtsa le a fejét, hol töltsön egy éjszakát. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez is olyan megváltozott körülmény, melyet tekintetbe venni kötelességem volt. De általában arról is meg voltam győződve, hogy, amikor már őfelsége egyszer a határt átlépte egy sereg élén, mely kész volt őt kisérni Idáig Budapestig, akkor már az a veszély, amellyel ez a vállalkozás járt, elháríthatatlan volt ; akkor már egészen jól tudtam, hogy ezt az alkalmat a kis-entente, különösen, ha nincs gyors siker, ha nem egyesül gyorsan a nemzet a király mögött, hanem elhúzódik a dolog és polgárháború lesz, fel fogja használni arra, hogy a sárga földig megalázzon bennünket. Akkor — mint mondom — más reményem nem volt, mint hogy felébred a nemzetben lévő királyhűség, felébred az önérzet, felébred az, hogy igaz ügyet véd és egy elhatározással a király mögé áll. Merem állitani, hogy akkor hitem és mostani meggyőződésem szerint is valószinü és igen sok kilátás lett volna arra, sőt azt egészen biztosan merem állitani, hogy akkor is a legrosszabb esetben egy olyan megoldást találtunk volna, mely az ország becsületével sokkal jobban megegyezett volna, mint az a megddás, amelyet most önök hoztak. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Helyeslés a baloldalon.) Szabó István (nagyatádi) : Nagy csalódás ! Pekár Gyula : Feldarabolták vclna az országot ! Gr. Andrássy Gyula: Ami a külpolitikai helyzetet illeti, azt mondja a minis terel nök ur, hogy a külpolitikai helyzet most sokkal rosszabb volt, mint húsvétkor. Hát én merem ezt kétségbevonni. A ministerelnök ur a diplomáciai helyzetre vonatkozólag azt mondta, hogy azóta, egy szóval : múlt húsvét óta lépett érvénybe a rapEllói szerző9*
