Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

A nemzetgyűlés 288. ülése 1922. azt, hogy az indernnitási vita egy rövid órára meg­szaMttassék. Rassay Károly : Nincs egyetlen törvényjavas­lat sem, amelyet tárgyalhatnánk és mégsem fog­lalkozunk ilyen kérdésekkel. (Zaj.) Czeglédy Endre : En Önállóan jártam el min­den cselekedetemben. Az előbb is már rámutattam erre. Kijelentem azt is, hogy amikor ide átjöttem, az indítványaimról az ellenzéken egyetlenegy em­ber sem tudott. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ki­jelentem azt is, hogy kisgazdapárti régi barátaim­nak megmutattam az indítványt s azt mondták, hogy feltétlenül meg fogják szavazni. Rassay Károly : Mindig igy volt ! Czeglédy Endre : Amikor azután itt felállot­tam, s a Ház naplójában is dokumentálva van, hogy egy képviselőtársam az ellenzéki oldalról azt kérdezte, hogy az az indítvány helyesen van-e beadva, tehát nem is tudta, hogy elő akarom ter­jeszteni az indítványt, — akkor az igen t. minis­ter ur annyira tárgyilagos olt, hogy beszédének végén azt is mondotta, — nem tudom, reám ér­tette-e vagy a közbeszólásokra — hogy ezek vic­cek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kerekes Mihály : Az a vicc, amit a kisgazda­párt csinál ! Czeglédy Endre : Kikérem magamnak a minis­ter úrtól, hogy azt mondja, — ha reám értette — hogy ezek viccek. Kijelentem, hogy ezeket a dol­gokat én jobban értem, mint a minister ur. Ezeket én becsülettel akarom megvalósítani, amint már tizenöt évvel ezelőtt is tettem s ezt be is tudom bizonyítani. Ebből csak azt akarom megállapítani, hogy ugy látszik, ebből a parlamentből a tárgyi­lagosság is ki fog veszni, ha a minister ur ilyenfor­mán itél meg becsületes és jószándéku indítványo­kat. Ezt én mélyen sajnálom, fájlalom, mert ez nem vezethet azokhoz a dolgokhoz, melyeket itt végrehajtani akartunk. CsontOS Imre: Látod, most is átadok egy kérvényt a minister urnák. így dolgozgatok ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ebben merül M a működés­tek! Kerekes Mihály : Es azután nem intézik el a kérvényeket ! Rassay Károly : Közben egy-egy kiviteli engedély iránti kérvényt is átadnak. (Folytonos zaj.) Czeglédy Endre: Miután a földmivelésügyi minister ur indítványára a Ház ettől elzárkózott, engedtessék meg nekem, hogy itt egészen röviden csak arra kérjem a kormányt, hogy szívlelje meg ezt a két indítványomat, mert különben ismét el­múlik az idő és épen a legszegényebb kisgazdák, a legszegényebb néprétegek, a munkások, hadi­rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák nem fog­nak kellő időben tető alá jutni, mert házhelyüket nem fogják felépíthetni, és épen az a kisgazda­osztály, amely megélhetése szempontjából legin­kább rá van szorulva a földre, nem fogja kellő időben megkapni földigényeinek kielégítését. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET­évi január hó 14-én, szombaton. 49 Továbbá azt is megmagyarázni kívántam az igen t. földmivelésügyi minister urnák, hogy ez a kérdés a termelés kérdésével is összefügg és nem lehet egyoldalúan azt kimondani, ami abban a rendeletben van, hogy az ezer holdon felüli birto­kok egyszerűen leadják természetben a vagyón ­váltságot. A termelés folytonosságát is meg kell tartani, hisz nekünk szükségünk van minden szem gabonára, és épen azért, mert itt a termelés szem­pontjai is rendkívül fontosak ennél a kérdésnél, tisztelettel kérem az igen t. földmivelésügyi minis­ter urat, méltóztassék ebben a kérdésben nemcsak mindig a hivatalnokait meghallgatni, hanem hall­gassa meg párton kívül is azokat a gyakorlati szakembereket, akik ezekhez a dolgokhoz értenek és hozzá tudnak szólni. Tavasz előtt állunk és itt volna a munkaidő. En ismét félek, hogy az idő megint elmúlik, és megint nem fog semmi sem tör­ténni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Griger Miklós : Valószínű ! Czeglédy Endre : Méltóztassék megengedni, hogy az indernnitási javaslattal különösen is fog­lalkozzam. A kormány hat hcsszu hónapra kéri az indemnités megszavazását. Ha az ember belenéz ebbe a pár lapos kis indernnitási javaslatba, el­szörnyüködik, hogy az igen t. kormány ezalatt a hosszú hat hónap alatt mi mindent nem akar végrehajtani. Ez az indernnitási javaslat egy rend­kívül szegényes, minden munkaprogrammot és min­den beruházási programmot nélkülöző javaslat. Fel­tűnik itt azonban a 11. §-ban Csepel kikötőnek ügye, ahol a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a csepeli kikötő kiépítésére vonatkozólag idegen tőkével állapodhassék meg. Csak akkor kéri a nemzetgyűlés véleményét, ha a kikötő hasznosí­tása tekintetében is bizonyos megállapodásra jut. En ez ellen a kísérlet ellen, hogy itt az idegen tőkét ismét olyan közgazdasági tényezővé akar­ják tenni, amilyenné ez az agresszív tőke ilyen beavatkozással igazán megtétetik, ugy is mint ma­gyar ember, úgyis, mint szakember erélyesen tilta­kozom. A kormánynak volt már egy ilyen ideája, amikor a magyar államvasutakat akarta az idegen tőkének lekötni és van is egy ilyen ténye már : a Franco-Román szerződés. Nagyon sajnálom, hogy ezt a dolgot most ide kell hoznom, mert én kértem az igen t. kereskedelemügyi minister uratj hogy legyen olyan jó és tájékoztasson engem ebben az ügyben. Meg vagyok győződve róla, hogy ezt ő csak elfelejtette, de miután az indemnitást tárgyal­juk, kénytelen vagyok ezt a dolgot is most idehozni; Nem hivatalos közegektől, de ugy vagyok értesülve, hogy ez a Franco-Román légi szerződés meg is köttetett. Az állam százezer frankot erre fel is vett. A szerződés mibenlétét nem ismerem, tehát nem is tartom komoly dolognak hozzászólni, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ennél a dolognál is félő, hogy a Franco-Román légi szerző­dés megkötése esetleg megakasztja a magyar légi forgalmi koncessziók lehetőségét és veszélyezteti esetleg a nekünk a trianoni békeszerződésben is biztosított légi forgalmat. Miután a szerződés

Next

/
Oldalképek
Tartalom