Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-296
A nemzetgyűlés 296. ülése 1922. évi január hó 24-én, kedden, Bottlik József elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitási törvényjavaslat. —- A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Kóródi-Katona János interpellációja a szerb határon előfordult kegyetlenségek tárgyában. — A kiüügyminister válasza. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, gr. Bán ff y Miklós, gr. Klebelsberg Kiinó, Hegyeshalmy Lajos, Mayer János, Vass József, Tomcsányi Vilmos Pál, Bernolák Nándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 10 perckor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Birtha József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző, a javaslatok ellen felszólalókat pedig G-erencsér István jegyző ur. Következik az indemnitás folytatólagos tárgyalása. Hornyánszky Zoltán : A házszabályokhoz kérek szót. Kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : A tanácskozásképtelenség nyilvánvaló lévén, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik az indemnitás folytatólagos tárgyalása. (írom. 382, 391) Miután az általános vita be van zárva, a házszabályok értelmé ben elsősorban az előadó urat illeti a. szó. Az előadó ur Hván szólni ? Róbert Emil előadó : Nem ! Elnök : Az előadó ur a szótól elállt. Tehát következnek azon képviselő urak, akik a házszabályok értelmében 10 aláirással ellátott indítványt adtak be, akiket tehát a zárszó joga megillet. Balla Aladár képviselő urat illeti először a zárszó joga. (Felkiáltások : Nincs itt!) Balla Aladár képviselő ur nincs jelen. Abban a sorrendben olvasom a képviselő urak nevét, ahogyan a határozati javaslataikat benyújtották. Elsősorban Karaíiáth Jenő képviselő urat illeti a zárszó joga. (Nincs jelen!) Akkor Rassay Káról}'' képviselő urat illeti a zárszó j oga. (Halljuk ! Halljuk !) Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Négy határozati javaslatot voltam bátor az általános vitafolyamán benyújtani. Legyen szabad most, a zárszó jogával élve, ezeket újból megindokolnom és elfogadásukat kérnem. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen szabad röviden visszatérnem a ministerelnök ur tegnapi beszédére. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy az indemnitási vita sok kárt okozott az országnak mert megingatta a bizalmat a külföldön abban a tekintetben, hogy vájjon a kormány a királylátogatással kapcsolatosan tanusitott magatartásánál kétértelműén vagy őszintén járt-e el. Én azt hiszem, hogy ha bizalom nem volt a kormány iránt e kérdésben, mint ahogy nem volt, azt nem mi idéztük elő az indemnitási vita során elmondott beszédeinkkel, de előidézte általában a kormánynak s elsősorban magának a ministerelnök urnák előző politikai magatartása, amely kizárta azt, hogy ebben a kérdésben az ő személye iránt valami nagy bizalom keletkezhessek. (Ugy van! balfelöl.) Nem akarok visszatérni a pécsi beszéd történetére ; hiszen végre ez egy olyan súlyos pont, amely meg vagyok győződve, még a képviselőtársaim ellen folyamatban levő bűnügyben is igen súlyos mérlegelés tárgya lesz a biróság részéről. (Ugy van ! balfelől.) Nem akarok visszatérni a ministerelnök urnák azt megelőzőleg tanusitott eljárására, amikor pártalakitást igyekezett keresztülvinni egyenesen az u. n. szabad királyválasztók kiszorításával. (Ugy van! balfelől.) Csak arra az egyszerű tényre utalok, hogy az igen t. ministerelnök ur, mikor a kisgazdapárt tagja volt, e pártból épen azért lépett ki, mert ez a párt nem a detronizációt -— méltóztassék ezt megkülönböztetni, — hanem csak a pragmatica sanctio megszűnésének kimondását követelte. Engedelmet kérek, ilyen politikai előzmények után, ha valaki az események következtében . . . Szilágyi LajOS : És mégis van ember, aki hisz neki !
