Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. 435 derültség a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon. Einöle csenget.) Ez volt az oka annak, hogy . . . RakoVSZky István : Hamis információ ! (Zaj. Einöle csenget.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Gratz Gusztáv volt külügyminist er ur közölte ezt a külügy ottani képviselőjével. Gr. Andrássy Gyula : Majd. megkérdezz ük! (Zaj, Elnök csenget.) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Ugyancsak Rakovszky István képviselő ur azt mondta, hogy mi őket a katonai ügyészségnek akartuk átadni Székesfehérvárott. Ez soha eszünk ágában nem volt. Megengedem, lehet, hogy ott egy csendőrtiszt valami ilyen nyilatkozatot tett, de a kormánynak ilyen intenciója soha nem volt ; hiszen a t. képviselő urat és-társait Tihanyról Budapestre is már egy Axmann nevű rendőrségi fogalmazó kisérte s azután a pestvidéki ügyészségnek lettek átadva. Rakovszky István : Katonai ügyész által. Gr. Bethlen István ministerelnök : Hogy Tatán csendőrség ügyelt a t. képviselő urakra, az természetes és magától értetődik. (Zaj.) Megengedem, hogy az a csendőrtiszt ezt mondta. Rakovszky István : Katonai ügyész adott át itt a főügyésznek. (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Axmann rendőrségi fogalmazó kisérte fel a képviselő urakat. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ugyancsak Rakovszky István képviselő ur beszédében azt mondja, hogy a király Tatán valami manifesztumot akart kiadni s nagyon csodálkozik azon, hogy ez a manifesztum valahogy elsikkadt és a Fehérkönyvbe nem került be, Nyugodt lehet a képviselő ur, hogy mi semmiféle manifesztumot nem sikkasztottunk el. Engem rendkivül érdekelne is ez a manifesztum, különösen abból a szempontból, hogy ki kontraszignálta Őfelségének ezt a manifesztumát. (Derültség jobhfelől. Zaj a baloldalon.) Mert ha ezt a manifesztumot ebből a szempontból láthatnám, akkor bizonyítékom volna tulajdonképen arra nézve, hogy ki volt a ministerelnöke és a felelős tanácsadója a királynak ezekben a napokban. Rakovszky István : Én voltam ; soha sem tagadtam. Rassay Károly : Miért nem méltóztatik a húsvéti proklamáció iránt érdeklődni 1 (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Budaváry László : Egy országnak egy időben csak egy törvényes kormánya van ! (Zaj a baloldalon.) Ugy is van ! Nem lehet tagadni ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Mielőtt beszédem tulaj donképeni tárgyára : a királykérdésnek rendszeres és összefüggő előadására áttérnék, legyen szabad előzetesen még két kérdéssel foglalkoznom. (Halljuk ! Halljuk !) Gróf Apponyi Albert képviselő ur a vita rendjén visszatért arra a kérdésre, hogy miért volt az októberi napok után a kormány lemondására szükség, hogy mire való volt az a krizis, amely két hétnél is tovább húzódott (Ugy van ! half elől.) és a nemzetgyűlést most abba a helyzetbe hozta, hogy kifogyott az időből, hogy a választójogi törvényt tárgyalhassa, (ügy van! a hal- és a szélsőhaloldalon.) Ugyanakkor azonban gróf Andrássy Gyula azt mondta egy beszédében, hogy a kormánynak minden körülmények között le kellett volna vonnia a végső konzekvenciákat. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Én rábizhatnám ugyan ezt a kontro verziát gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula képviselő urakra, méltóztassék ezt a kért dést először maguk között elintézni, majd akkor bátor leszek a magam részéről a feleletet megadni, (Helyeslés jobhfelől.) azonban mégis bátor vagyok mind a kettőnek egy felelettel szolgálni, mert a két állításban egy szemernyi igazság látszik foglaltatni. Azt már kifejtettem a mentelmi vita rendjén, hogy a kormány szükségesnek tartotta az októberi események után egyfelől a bizalmi kérdést felvetni a kormányzónál, másfelől kétségessé vált előtte, hogy vájjon alkalmas-e még a kormány háta mögött ülő pártokat közös munkára egyesiteni. Ezt konstatálandó, adta be a lemondását és fordult a kormányzóhoz azzal a kéréssel, hogy lehetőleg nagyszámú képviselőt hallgasson meg erre vonatkozólag. Gróf Andrássy Gyula képviselő úrral szemben azt kell azonban mondanom, hogy én a magam részéről ezt az állást sohasem kerestem, engem kötéllel húztak ebbe az állásba. (Nevetés és ellenmondások a baloldalon. Taps jobhfelől.) Én nagyon szívesen lemondok erről az állásról, amikor annak tudom átadni ezt az állást és az ország vezetését, akiben a nemzetgyűlés többsége megnyugszik. Rakovszky István : Sohasem nézték a többséget ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bethlen István ministerelnök : Épen azok a képviselő urak, akik abban a pártban ülnek, amelynek abban az időben még gróf Andrássy Gyula volt a vezére, azon felfogásuknak adtak kifejezést, hogy a kormánynak igenis maradnia kell a helyén és tovább kell vinnie az ügyet. (Derültség jobhfelől. Zaj a haloldalon.) Ez volt az oka annak, hogy a kormány a helyén maradt, s ez volt az oka annak, hogy a krizis elhúzódott, nem pedig az, amit egyes képviselő urak a szememre vetni akarnak, hogy t. i. mesterségesen húztam ki a válságot hosszabb időre. Friedrich István : Tomcsányit is kötélen tartják ott ! (Derültség half elől.) Hallatlan ! Rakovszky István : Mind kötélen tartják őket. Rassay Károly : Már 1919 augusztus óta kötélen tartják a ministerelnököket ! Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gr. Bethlen István ministerelnök : Az ellenzék itt azon felfogásának adott kifej ezésL hogy hajlandó a kormány részére rövidebb tartamú indemnitást megszavazni, azonban hathónapit nem, egyfelől azon okból, mert bizalmatlansággal viseltetik a kormánnyal szemben, másfelől azért, mert