Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

À nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hő 23-án, hétfon. 133 szonynak tanácsát legalább is abban a beszédé­ben, amit a múltkor elmondott, amikor az én személyemmel és a -tárcám körébe tartozó ügyek­kel foglalkozott, mert mondhatom, nem mondott egyszer sem igazat. De ez nem volna még a leg­nagyobb baj. A legnagyobb baj az, hogy gyanú­sított is, meggyanúsított engem, meggyanúsította a szénelosztási kormánybiztost és könnyelműség­gel vádolt meg engem. A képviselő ur a beszéde során megemlítette azt, hogy amikor a kommunisták elhurcolták, és amikor el volt csukva, egy undorító, piszkos edénnyel nagyon sokat kellett foglalkoznia. Ugy látszik, akkor nagyon sok piszok ragadt a kezei­hez és ezt a piszkot akarja most a tisztességes, becsületes emberekre rákenni. (Mozgás a. szélső­baloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! A magam részéről, midőn befejezem beszédemet, arra kérem a nem­zetgyűlést, méltóztassék az indemnity vitáját mi­nél hamarabb befejezni, hogy rátérhessünk az ipar­törvényjavaslat tárgyalására, (Éljenzés jobbjelöl.) amit az egész érdekeltség kivan, aminek törvénybe­iktatására kötelez bennünket a választóknak tett igéret, és aminek letárgyalása a nemzetgyűlésnek becsületbeli kötelessége. Ezzel a kéréssel zárom beszédemet. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzet­gyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Ha végigtekintek azon a vitán, amely most már négy hétnél tovább folyik itt a -nemzetgyűlésen, mindenekelőtt konsta­tálom azt, hogy az ellenzéki szónokok túlnyomó többsége csak igen keveset foglalkozott a szőnyegen forgó tárggyal, nevezetesen magával az indemni­tással és annak egyes rendelkezéseivel, keveset foglalkozott a kormány programra jávai, hanem inkább foglalkozott a legkülönfélébb politikai kérdésekkel, a királykérdéssel, az októberben le­zajlott eseményekkel és a kormánynak akkor tanú­sított magatartásával. Már maga ez a tény köte­lességemmé teszi, hogy én is elsősorban ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam. De amikor itt retro­spektiv pillantást vetek a vitára, konstatálni kívá­nom azt is, hogy alig voltam eddig még szem­tanuja olyan vitának, ahol a t. ellenzéki képviselő urak olyan halmazát hozták volna össze azoknak az adatoknak és állításoknak, amelyek a tényekkel a % egyeztethetők össze s amelyben a tények elferdítésével és hamis világításba helyezésével igyekeztek a maguk argumentumait alátámasztani. Ez magában véve lehetetlenné teszi rám nézve, hogy külön foglalkozzam minden egyes konkré­tummal, ami ebben a vitában előhozatott, mert hiszen ha ezt tenni akarnám, órákhosszat kellene cáfolatokba bocsátkoznom. Azonban ezekből az állításokból kötöttem egy kis csokrot, tisztán a példa kedvéért, és ha ebből egyik vagy másik állítás esetleg kimaradt, ne méltóztassék azt következtetni, mintha én a magam részéről azokat valóknak elfogadnám. Hornyánszky Zoltán t. képviselő ur a vita NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET. rendjén azt mondta, hogy a vitézi szék 560 vitéz­nek osztott ki telket és ezek között 400 volt a református. Hogy miért mondta ezt, igazán nem tudom, hacsak azért nem mondta, hogy alá­támassza azt az irányzatot, amely ebben az ország­ban a katholikusok és reformátusok között ellen­tétet akar szitnai. (Ugy van! jobb felől. Mozgás a baloldalon.) A tény ezzel szemben a következő : (Halljuk jobbfelöl.) összesen 154, tehát nem 560, hanem 154 vitéz kapott telket s ezek'közül 69 római katholikus. Én tehát azt ajánlom a t. képviselőtársamnak, hogy ha ilyen csiklandós kérdést hoz elő, akkor méltóztassék legalább a tényekkel összhangban maradni, (ügy van ! Ugy van ! jobbfélől.) mert mégis ennek az országnak igen nagy érdeke az, hogy itt a felekezeti béke könnyelműen meg ne bontassék. (Ugy van ! jobb­félől. Zaj a baloldalon.) Hornyánszky Zoltán : Azért citáltam az Őrállót ! Elnök : Csendet kérek, Hornyánszky kép­viselő ur ! Gr. Bethlen István' ministerelnök : En nem tudom, honnan citált a képviselő ur, de nem a valóságot citálta. (Zaj. Felkiáltások jobbfélől ; Halljuk ! Halljuk 1) Friedrich István t. képviselő ur (Halljuk 1 a szélsőbaloldalon.) azt "mondta, hogy a honvédség­főparancsnoka kijelentette volna, hogy Ottó fő­herceg gondnokságát vállalja. A honvédfőparancs­nok előttem épen az ellenkezőjét jelentette ki, ebből tehát egy szó sem igaz. Szilágyi Lajos: Ez lovagias útra . tereltetett és lovagias utón elintéztetett ma reggel. Gr. Bethlen István ministerelnök: Rakovszky István képviselő ur azt mondta, hogy a kormányzó ur azt mondta volna, hogy az a katonatiszt, aki nem legitimista, gazember. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A kormányzó ilyen kijelentést sohasem tett, ez egészen légből kapott állítás, amely semmiféle alappal nem bir. (Mozgás.) RakoVSZky István : Egy vallomásban benne van ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Kérem szé­pen, én azt ajánlom, hogy ha kritikát méltóztatnak gyakorolni, akkor gyakorolják azt elsősorban önmagukkal szemben. (Élénk helyeslés és taps jobb­félől. Zaj a baloldalon.) Ugyancsak Rakovszky képviselő ur le akarta a kormányzó urat leplezni azzal, hogy ő legiti­mista s ebben a tekintetben bő fejtegetésekbe bocsátkozott. Én azt hiszem, hogy ez az ő leleple­zése egészen felesleges volt. Hiszen a kormányzó ur nyíltszívű ember, aki soha semmiféle nézetében titkot nem tartott, aki a maga részéről nyíltan vallotta meggyőződését, tehát itt semmiféle le­leplezésre szükség nem volt. Elég, ha utalok a kormányzó urnák székesfehérvári beszédére, ame­lyet szintén csak azért tartott, mert voltak bizo­nyos körök, akik meggyanúsították őt azzal, hogy a korona után nyúl. (Mozgás balfelöl.) A kor­mányzó ur azonban nem csinált sohasem titkot 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom