Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

428 A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 28-án, hétfőn. urak forszírozták, hogy mondja meg, mire céloz, a képviselő ur a felvilágosítást megtagadta és azt mondta, hogy ő nem hagyja magát terrorizálni, hanem aki kiváncsi, hogy mi történt, az forduljon Harkányi volt ministerhez, [Neumannhoz, Tolnaihoz és Yázsonyi Jenőhöz. Nekem nem volt szükségem a nevezett urakhoz fordulni, mert tudom, hogy mire gondolt a képviselő ur, mikor a szénelosztási kormánybiztos ur múltjára célzást tett. Szőnyei Lóránt szénelosztási kormánybiztos az államvasutaknál az anyagbeszerzési ügyekkel foglalkozott, annak az osztálynak volt egyik referense. Ugyanezen ügyekkel foglalkozott a vasúti és hajózási főfelügyelőségnél annak idején Yázsonyi Jenő ur és köztük állandó súrlódások, nézeteltérések voltak. Yázsonyi Jenő urat később kinevezték az államvasutak hoz igazgató-helyettessé, ugyanabba az osztályba, amelyben Szőnyei működött. Szőnyei akkor kijelentette, hogy nem akar Yázsonyi alatt szolgálni, Yázsonyi pedig azt mondta, hogy ezt az urat az osztályából távolítsák el. Akkor kérte Szőnyei, hogy őt a díjszabási osztályhoz helyezzék át az államvasutak igazgatóságánál. Az akkori elnök azonban azt mondta, hogy ő azt nem teszi, mert hiszen ő, t. i. Szőnyei gépészmérnök, neki tehát a helye vagy a gépészeti osztályban van, vagy valamely műhelynél, ha már nem akar ott maradni, ahol volt. Szőnyei akkor azt kérte, hogy helyezzék ki vidékre, és igy került Piskére, egy nagy műhely élére. Ha Szőnyei múltjában lett volna valami árnyék, akkor bizonyára nem tették volna ilyen exponált helyre. Ez az, amire alludált a nemzetgyűlési képviselő ur és ha ezt őszintén megmondotta " volna, hogy hogy áll a dolog, akkor nem érhette volna Szőnyei kormánybiztost semmiféle

/ gyanú. Azonban megtagadta a felvilágosítást. En most megmondtam a nemzetgyűlésnek, hogy hogy áll a dolog, ebből mindenki levonhatja a konzekvenciát. Budaváry László : Yázsonyi a modern Salome! Fejet követelt! Tisztességes emberekre pályázik ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Sándor Pál t. képviselő ur szorgalmazta most is és múltkori felszólalásában is, 7

hogy a szénkereskedelmet szabaddá kell tenni. Én már a pénzügyi bizottságban is megadtam a képviselő urnák erre a felvilágosítást, ő azonban, mint minden más esetben, erről sem vett tudomást, r hanem ezt újból szóvá tette itt a Házban. Én más alkalommal is kijelentettem, hogy a külföldi szén behozatala* mindenkinek teljesen szabad, mindenki annyi külföldi szenet hozhat be, amennyit akar, korlátlanul, csupán be kell jelenteni, hogy mennyi szenet hozott be, és a szénkormánybiztosság kiutalja ezt a szenet, amire a kötött forgalomnál szükség van, mert különben kettős, hármas ellátások történnének. Tehát jogában áll behozni a szenet bárkinek, amilyen mennyiségben tetszik, és senki sem örülne annak jobban, mint én, ha mentől nagyobb mennyiségben jönne be a külföldi szén. Sajnos, annak oka, hogy külföldi szenet nem hoznak be nagyobb mennyiségben, nem az, mintha a külföldi szén behozatala nem volna, szabad, hanem egyedül az, hogy valutánk olyan kedvezőtlen, hogy a külföldi szén, amelyet külföldi, valutával kell fizetni, itten olyan drága, hogy azt a fogyasztás nem bírja el. Hivatkozott a képviselő ur arra, hogy Ausztriában, ahol 85% importra van szükség, a szén behozatalát szabaddá tették, s annál inkább lehet ezt tenni nálunk, ahol csak 10—20°/o behozatalra van szükség. Tény az, hogy január l-jével Ausztriában szabaddá tették a szénforgalmat, ennek hátrányos következményei azonban már a legnagyobb mértékben mutatkoznak, és azok közül, akik a legjobban kívánták a forgalomnak szabaddá tételét, a kötött forgalmat most sokan visszasírják, mert már minden téren hátrányai mutatkoznak annak, hogy a kötött gazdálkodást megszüntették. Herrmann Miksa : Passzív kereskedelmi mérlegnél ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Nem lehet ezt nálunk sem megtenni, — én ezt ismételten megmondottam, de a képviselő ur ezt a kijelentésemet sohasem találta kielégítőnek — míg a belföldi termelés nincs olyan ni\ón, hogy a belföldi szükségletnek nagyobbik részét belföldi termelésből tudjuk födözni, másrészt pedig a külföldi behozatalt is minden körülmények közt biztosítani tudjuk és nem leszünk kitéve olyan eshetőségeknek, amilyeneket a múlt ősszel is tapasztaltunk, amikor heteken keresztül egy gramm szenet sem tudtunk külföldről behozni. Abban is téved a képviselő ur, amikor azt mondja, hogy a belföldi termelés a szükségletnek 80—90P/o-át fedezi. Szó sincs róla. 1921-ben az egész termelésünk körülbelül 600.000 vagonra rúgott, az ország szükséglete pedig ugyanebben az évben körülbelül 800.000 vagont tett, tehát körülbelül 200.000 vagon hiány volt. A hiány tehát a szükségletnek nem 10—20%-át, hanem 25—30%-át teszi. Arra is hivatkozott a képviselő ur, hogy mi nem engedjük meg a szénkereskedőknek, hogy sziléziai szenet behozzanak. A sziléziai szénnél a helyzet az, hogy Németország a maga szénszükségletét sem tudja fedezni, és még sokkal kevésbé tud Németország külföldre szenet eladni. Nem is ad el egy grammot sem. Azt a 3000, illetőleg 3000 vagon sziléziai szenet, amelyet mi Felső-Sziléziából kapunk, az ententebizottság révén kapjuk, mert a felsősziléziai szén tekintetében kizárólag az entente rendelkezik. Amikor 1920-ban a széninség nálunk olyan nagy volt, hogy nem tudtuk volna a mezőgazdaságnak a csépléshez szükséges szenet biz-