Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
2. évi január hó 23-én, hétfőn. 4Ö9 À nemzetgyűlés 295. ülése 192. tositani, akkor Rau Gottlob, a volt szénelosztási kormánybiztos kiutazott Parisba, ott az ententetal tárgyalt és rámutatott azokra a végzetes következményekre, amelyek az egész országot érnék, ha a esépléshez szükséges szén nem állana rendelkezésre. Akkor az entente kiutalt nekünk a felsősziléziai szénből néhány hónapon át 3000 vagon szenet. Ez a kiutalás az 1920. év végével véget ért volna. Ekkor Eau Grottlob megint kiutazott Parisba, ott újból tárgyalásokat kezdett az entente-bizottsággal és sikerült az entente-bizottságot annak a bizonyos Dióssy urnák segítségével, akit itt szintén pellengére állitott Sándor Pál ur múltkori felszólalása során, rávenni arra, hogy további intézkedésig újból kiutaljon felsősziléziai szenet. Ezt a felsősziléziai szenet tehát mi nem Németországtól kapjuk, hanem kizárólag az entente-nak jóvoltából. Evvel a szénnel foglalkozott azután tovább is beszéde során a képviselő ur és kimutatta, hogy szerinte a behozott felsősziléziai szénnél 10.000 és nem tudom hány száz korona vagononként illetéktelen zzebekbe jutott, és ki akarta mutatni, hogy most ősszel még sokkal nagyobb volt az az összeg, amely igy illetéktelen zsebekbe vándorolt. Ezt a képviselő ur már a pénzügyi bizottság ülésén is szóvá tette, amikor igyekeztem őt meggyőzni arról, hogy azok a számitások, amelyeket ő felállított, nem felelnek meg a tényeknek, nem felelnek meg a valóságnak. Hiába igyekeztem azonban meggyőzni a képviselő urat, ő arra nem is hederített és azt mondotta, hogy ő ezt itt a Házban újból szóvá fogja tenni. Rubinek István : Természetesen ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Ami számítást tett a képviselő ur, az mind hamis és nem felel meg a valóságnak, mert — amint én számlákkal kimutattam, amelyeket ő nem akart látni — annak a szénnek ára múlt évi február hóban 3100 márka volt. Erre azt mondja a képviselő ur, hogy ez jóvátételi szén, tehát ennek sokkal olcsóbbnak kell lennie, mert a saint-germaini szerződés kötelezi Németországot, hogy a jóvátételi szenet önköltségi áron adja. Igen, csakhogy a saint-germaini szerződés Németországot erre csak a győző államokkal szemben kötelezi, nem pedig más államokkal szemben is, ugy, hogy Németországnak semmiféle kötelezettsége nem áll fenn arra, hogy nekünk szenet adjon. A képviselő ur összetévesztette ezt a rendelkezést avval, ami a trianoni békeszerződésben van, amely rendelkezés Csehszlovákiát és Lengyelországot kötelezi arra, hogy öt éven keresztül adjon nekünk szenet az ő termeléséből, de nem kötelezi erre Németországot. Még kevésbé kötelezi Németországot arra, hogy azt a szenet, amelyet az entente nekünk kiutal, önköltségi áron adja el. Ennek a szénnek az árát is az entente-bizofctság állapítja meg; ez állapította meg 3100 márkában, nekünk tehát azt az árat kell fizetnünk, amelyet részünkre megállapítottak. Azt mondja a képviselő ur, hogy én nem vagyok a dologról tájékozva és hogy én mulasztást követtem el akkor, amikor nem követeltem, hogy ezt a szenet önköltségi áron adják. Én nagyon jól voltam tájékozva ; nagyon jól tudtam, hogy mit tehetek. Meg is tettem más tekintetben mindent, de ebben a tekintetben nem tehettem semmit, mert jogom sem volt hozzá, hogy valamilyen követelést felállítsak, legfeljebb azt kockáztattam volna, ha erőszakoskodni akartam volna 5/ hogy egyáltalán nem adnak nekünk szenet. Epen igy nem felel meg a valóságnak a képviselő urnák az az állítása sem, hogy mi kaphattunk volna ennek a szénnek ideszállitására kocsikat, hogy mi nem voltunk kötelesek magyar államvasuti kocsikat adni, hanem leszállították volna német kocsikban. Ez is falsum, mert az entente-bizottságnak első követelése az volt, hogy nekünk kötelességünk kiállítani ezeket a szénszállító kocsikat. A képviselő ur kifogásolja azután a fuvardíjakat is, és azt mondja, hogy amikor én 1650 márkát említek fuvardíjképen, helytelen számot mondok, mert hiszen azt a szenet onnan FelsőSziléziából Szobra szállítják, a szén az útnak legnagyobb részét cseh területen teszi meg, tehát a fuvardíjat, amely a cseh területen való szállítás után jár, szokolban számítják fel és abban kell kifizetni. Itt megint nagyot tévedett a képviselő ur, amit annál inkább csodálok, mert hiszen ő kereskedő ember és neki igen jól kell tudnia azt, hogy ha valahol feladnak árut a vasúton, és ha arról az állomásról a rendeltetési állomásig direkt díjtétel van, vagyis direkt fuvarlevéllel lehet feladni az árut, akkor a szállítási költséget mindig annak az országnak valutájában kell fizetni, amely országban a feladás történt. (Ugy van! jobb felöl.) Miután pedig a sziléziai szén német állomáson adatott fel, nagyon természetes, hogy a rendeltetési állomásig, Szobig, ott Oppelnben vagy Kattovicban, vagy ahol feladták a szenet, az egész fuvardíjat márkában állapították meg és azt márkában kellett megfizetni. Most az őszi szállításoknál megtörtént, hogy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetében azoknak, akik előjegyeztek ilyen sziléziai szenet, bizonyos összeget utána kellett fizetni, és pedig utána kellett fizetni azért, mert a szokol ára felment. Ezzel akarta bizonyítani a képviselő ur azt, hogy az az ő állítása, hogy a fuvardíjakat szokolban számították, megfelel a valóságnak. Ez is helytelen, tendenciózus beállítása a tényeknek. Tudniillik a német vasutaknak azt a fuvardíjat, amelyet ők szedtek be, azon ország vasutjának kell megtéríteni, amelyen keresztül az árut szállították. A német vasutaknak szokolban kell megteríteni a fuvardíjat, de ez ránk nem tartozott. Mikor azután az áru el volt szállítva és a szokol ára felment a márkával szemben,
