Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
4:20 A nemzetgyűlés 295. ütése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. nemzet szolgálatában, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Szükséges ez az együttérzés, mert ha ez nincs meg, ha csak, hogy Sigray képviselő ur szavaival éljek, »hazafias rajongók, kalandorok, a nemzeti eszme bolondjai« vezetnék egyedül a nemzetet, akkor ez nem sikerre, hanem csak meg nem érdemelt megalázásra és pusztulásra vezetne. (Élénk helyeslés, éljenzés és tafs a jobboldalon.) Elnök : Az ülést négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A kereskedelemügyi minister urat illeti a szó. (Halljuk ! jobb felől.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister *. T. Nemzetgyűlés ! Az indemnity-vita során több nemzetgyűlési képviselő ur olyan kérdéseket is érintett, amelyek az én tárcám ügykörébe tartoznak. Kötelességemnek tartom ezekre a kérdésekre röviden kitérni, annál is inkább, mivel ezeknek legnagyobb része közérdekű s nemcsak a t. nemzetgyűlést, hanem az egész országot érdekli. Elsősorban azokkal a kérdésekkel akarok foglalkozni, amelyeket Ereky Károly, báró Szterenyi József, Szilágyi Lajos, Kerekes Mihály, Temesváry Imre képviselő urak s a többiek felhoztak felszólalásaik során, és utoljára fogok foglalkozni a szénkérdéssel, amelyet Sándor Pál képviselő ur tett szóvá felszólalásában. T. Nemzetgyűlés ! A nemzetgyűlési képviselő urak közül többen ismét szőnyegre hozták a cenzúra kérdését. Nekem már több izben volt alkalmam itt a Házban a cenzúra kérdésével foglalkozni, bár az nem tartozik az én ügykörömhöz, és amint én azt már egy izben, májusban egy felszólalásom során bejelentettem, a cenzúrát, —amelyet azelőtt a honvédelemügyi ministerium, a katonaság gyakorolt — egy ministertanácsi határozat alapján a belügyministerium hatáskörébe utalták át, mindazért tehát, ami a cenzúra körül történik, a belügyminister ur felelős. Mindamellett, miután én is a kormány tagja vagyok s az igen tisztelt képviselő urak engem aposztrofáltak a cenzúra dolgában, — készséggel vagyok hajlandó a cenzúra kérdésében is nyilatkozni. Báró Szterenyi József képviselő ur azt a kérést intézte hozzám, intézkedném aziránt, hogy a távirati cenzúra enyhittessék. Májusi felszólalásom alkalmával emiitettem, hogy a niinistertanács a cenzúra kérdésével foglalkozott, — nemcsak a hatáskör tekintetében, mikor azt átutalta a belügyministerium hatáskörébe, hanem foglalkozott a cenzúra egész kérdésével — és akkor megállapítást nyert az, hogy ezentúl a belföldi táviratok, tudniillik azok, amelyek belföldre adatnak fel vagy amelyek belföldről érkeznek, egyáltalában nem cenzuráztatnak, a külföldre feladott táviratok szintén akadály nélkül továbbittatnak, mert ezeknek a cenzúrázása csak utóbb az ottmaradó blanketta alapján történik. Ezeket a cenzúra-bizottság átnézi s amennyiben valamelyik táviratból kifolyólag intézkedések szükségesek, ugy ezek az intézkedések megtétetnek. Egyedül a külföldről érkező táviratokra nézve tartatik fenn a cenzúra azon okoknál fogva, amelyeket én akkor bátorkodtam a t. Háznak tudomására hozni, hogy t. i. külföldről még, sajnos, igen sok olyan távirati közlemény érkezik ide, amely a belső rend érdekéből és nemzetvédelmi szempontokból aggályos. A postai cenzúrára nézve akkor kijelentettem volt, hogy a belföldi levélforgalom általában szabad, a külföldre menő és külföldről jövő levelek bizonyos mértékben cenzuráztatnak. Megmondottam akkor azt is, hogy miért nem lehet még a külföldről érkező és külföldre menő levelek cenzúrázásáról egészen lemondani ; miért nem lehet azt megszüntetni ; hivatkoztam arra, hogy ha a t. képviselő urak látnák azt az anyagot, amelyet a cenzúra mindennap kiselejtez mint olyat, amelyet kézbesíteni nem lehet, akkor a képviselő urak is osztoznának abban a felfogásomban, hogy a mai viszonyok között a levélcenzurát — legalább e szűk keretben — megszüntetni nem lehet. Ezek az állapotok, sajnos, azóta sem változtak, a belföldi levélforgalom tehát ma is majdnem teljes egészében cenzuramentes, csak a külföldi levelezés egy része esik cenzúra alá. A képviselő urak hivatkoznak arra, hogy érkeznek hozzájuk levelek, amelyek belföldön adattak fel és belföldi rendeltetésűek és mégis látják, hogy rajtuk van az a bélyegző, amely szerint cenzúrázva vannak. Ez azoknak a bizottságoknak ügyetlensége folytán van igy. T. i. ezzel meg akarják akadályozni azt, hogy azokat a leveleket, amelyek a postahivatalnál installált, cenzuráló bizottság elé tartoznak, ha azokat ismét továbbítják, vissza ne hozzák oda, mert cenzúrázva nem voltak. Azokat a leveleket tehát, amelyek belföldről adatnak fel és belföldre címeztetnek, nem cenzúrázzák meg, nehogy azonban a továbbitást a visszaküldés gátolja, ezekre is ráütik a cenzúra-bélyegzőt. Ezek azonban megcenzurázva nincsenek. Ami a telefon-cenzúrát illeti, közölhetem a t. Házzal, hogy mintegy 30.000 telefonelőfizető van az országban s ezek közül igen lényegtelen számú telefonállomást hallgatnak meg a cenzúra részéről, meg is mondhatom a számot, nem többet, mint 45-öt ; azt is közölhetem,' hogy e közt a 45 között egyetlen politikus sincs. Ha tehát az illető képviselő urak azt hiszik, hogy kihallgatják a beszélgetéseiket és hogy a cenzor beleszól és intézkedik az iránt, hogy ők szétkapcsoltassanak, ez nagy tévedés és semmi egyéb, mint jémlátás, mert a cenzornak nincs is meg az a berendezése, hogy szétkapcsolásokat eszközölhessen, még kevésbé szólhat közbe. Az egyik képviselő ur — gondolom báró Szterenyi József képviselő ur — azt mondotta, hogy most is késedelemmel továbbitják a külföldre menő táviratokat. Az az állapot, amelyet májusban bejelentettem és amelyet ministertanácsi határozat alapján léptettek életbe, október végéig állott
