Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hő 23-án, hétfőn, 407 lyet a békében tapasztaltunk és amelyet — remélem —nem sokára ismét örömmel fogunk teljes mérvben konstatálni. Mindenesetre a bankoknak saját érdekük az, hogy a közgazdaságot erősitsék, hiszen a közgazdaság erőiből élnek, és meg vagyok győződve róla, hogy ugy a rezsiköltségeknek leépítése tekintetében, mint különösen abban a tekintetben, hogy a rendelkezésre álló tőkék valóban odajussanak, ahol azok a legnagyobb gazdasági hasznot nyújthatják, meg fogják tenni kötelességüket. Még egy határozati javaslata van ennek kapcsán Ereky tisztelt képviselő urnák, amelyben arra kéri utasítani a pénzügyministert, hogy tegyen jelentést a Háznak, hogy az állami jegyintézet mely bankoknak ad kereskedelmi hitelt és hogy miképen van szervezve a kereskedelmi hitelnyújtás a jegyintézet részéről. Erre vonatkozólag tisztelettel meg kell jegyeznem, hogy az állami jegyintézet nemcsak kereskedelmi hitelt ad, hanem épen ugy ad mezőgazdasági, mint kereskedelmi és ipari célokra szolgáló hitelt. A kérdés csak az, vájjon megfelelnek-e a benyújtások azoknak az előfeltételeknek, amelyekhez a honorálás kötve van. Azt tehát, hogy mely célokra jutott az a hitel, amely a jegyintézet által nyujtatik, tulajdonképen nem is lehet megállapítani. Csak a benyújtásokat lehet megállapítani, de nem azt a célt, amelyre azután ez a hitel felhasználtatik. Viszont ennek a kimutatása — azt hiszem — inkább ártana, mint javítana a helyzeten, mert hiszen csak félremagyarázásokra, nyugtalanságokra vezetne, szóval olyan momentumot hozna be a gazdasági életbe, amelyet épen a munka megindulása érdekében elkerülni kell. Már most méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezen, talán kissé hosszura nyúlt fejtegetések után, (Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) amelyekben a pénzszűkéről és tőkehiányról beszéltem, rátérjek egypár más, a vita során érintett témára, most már igazán csak telegrainmszerü rövidséggel. Említés tétetett e Eázban a Hangyáról és arról a támogatásról, amelyet a kormány ennek az intézménynek nyújtott. A Hangya nemes és közhasznú tevékenységét ebben a Házban — azt hiszem — mindannyian elismerjük (Igaz f Ugy van !) és elismerte ezt Szterényi tisztelt képviselő ur is, aki a maga részéről csak azt tette kifogás tárgyává, hogy az az előny, illetve garancia, amely a Hangya részére nyújtatott, nem előzetes törvényhozási felhatalmazással történt. Én azt hiszem és ugy látom a helyzetet, hogy hivatali elődömet ebben a tekintetben az a meggyőződés és az a belátás vezette, hogy akkor, amikor ő az egyik kezével adni kíván, talán a másik kezével visszavesz, ha a parlamentbe hozza be ezt az ügyet, ahol ez esetleg pártpolitikai és felekezeti ellentéteknek ütközőpontjába kerülhet. Hogy bizonyos igazsága volt ebben a sejtésében, azt az után a vita után, amely különösen a hírlapokban folyt e téma körül, (Igaz ! ügy van ! a 'közéfen.) azt hiszem, alig lehet letagadni. Ami a dolognak érdemét illeti, a helyzet a következő : A Hangya — mint méltóztatnak tudni — a postatakarékpénztárnak igénybevétele utján kapja a pénzt a vidéki kis Hangyáktól. A postatakarékpénztári kezelés bizonyos időt vesz igénybe és ez a körülmény mintegy 70—80 millió koronát köt le. Azután a sóüzlet is leköt bizonyos összeget, ugy hogy ezeknek az így hiányzó pénzeknek ellensúlyozására annak idején, még régebben, 100 millió korona betét helyeztetett el a Hangyánál. Ennek a 100 milliónak üzletrészekre való átváltoztatását eszközölte hivatali elődöm. Továbbá garanciát vállalt a Hangyáért 250 millió korona erejéig a bankokkal szemben. Garanciát vállalt azért, mert ily módon kívánt stabil és állandó hitelt biztosítani egy közhasznú intézmény részére akkor, amikor mindenki tőkehiányról kezdett beszélni és arról panaszkodott, hogy közhasznú és általános, a nép széles rétegeire kiterjedő tevékenységet kifejtő intézetek csak igen drágán kapják meg a működésükhöz szükséges pénzt. Uj pénz tehát nem adatott a Hangya részére eddig. Uj pénzt nekem van szándékom a Hangya részére adni. (Éljenzés és taps a középen.) Szándékom van azért

3 mert nem tartom helyesnek azt a betétgyűjtést, amelyet a Hangya folytat és nem tartom megfelelőnek a mi közgazdasági életünkben. Ezt kívánom tehát megszüntetni és létesíteni egy olyan rendezést, amely megfelel ugy nekem, — értve ezalatt azokat a közgazdasági érdekeket, amelyeket képviselek — mint azoknak az egyes érdekelteknek is, — és ezalatt a magyar közönségnek igen nagy részét értem — akik a Hangyát igenybeveszik és akiknek céljaira a Hangya közhasznú szolgálatokat teljesít. (Helyeslés jobb felől.) Említés tétetett a vagyonváltság ügyéről, még pedig többféle vonatkozásban. Tisztelettel megjegyzem, hogy én az indemnitási törvényjavaslatban azt a részt, amely szerint a fizetési határidő január 15-ben állapíttatnék meg, a részletes tárgyalás során megváltoztatni óhajtanám olyan értelemben, hogy ez a terminus, tekintettel arra, hogy tárgyalásaink elhúzódtak, február 15-ig tola ssék ki. (Helyeslés jobb felől.) Több oldalról kívánalom merült fel arra nézve, hogy a hadifoglyok részesittessenek ugyanabban a kedvezményben, amely a frontszolgálatosok részére biztosíttatott. (Helyeslés half elől.) Ezt módomban volt már rendeleti utón is biztositani, s az erre vonatkozó rendelet a napokban már meg is jelent. (Helyeslés.) Kívánalom merült fel arra nézve, hogy pénztári elismervény ékkel is lehessen a törvényben meghatározott esetekben va gyón váltságot fizetni nemcsak az ingatlan váltságoknál, hanem egyéb váltságoknál is. Tisztelettel megjegyzem, hogy ennek a kívánalomnak teljesítését elvileg nem ellenzem, jelenleg azonban időszerűnek nem tartom, mert hiszen most még csak az ingatlanváltságbefizetésekről van szó és mert időnk és módunk lesz a többi váltságok kivetése előtt ezzel a kçr-