Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

408 A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. déssel még foglalkozni, sok más kérdéssel együtt, amelyek megoldása szükséges lesz, mielőtt a kivetéshez, a végrehajtáshoz fogunk. Kivánalom merült fel arra nézve is, hogy a szülőtlen árvák részesittessenek ugyanabban a kedvezményben, amely az 50%-os rokkantaknak a törvény értelmében biztosíttatik. Ehhez a javaslathoz a magam részéről hozzájárulok, (Helyeslés.) és ilyen irányú módositás felvételét a törvényjavaslatban nem ellenezném. (Helyeslés jobbjelöl.) Tisztelettel kérnem kell azonban, hogy ezen túlmenő és a kedvezményeket tovább kiterjesztő javaslatokkal jönni ne méltóztassanak, mert az ilyen, magukban véve talán megindokolható és tetszetősnek látszó javaslatok túlságosan kitágítják a kedvezmények körét, olyannyira, hogy azután később már az eredményességet is veszélyeztetik. Kerekes t. képviselő ur beszélt az ellátatlanokról és. határozati javaslatot is terjesztett be arra nézve, hogy ezeknek köre kiterjesztessék. Én az ő kívánságára és illetőleg azokra a javaslatokra, amelyeket ereszben előterjesztett, egy izben már válaszoltam egy interpelláció alkalmából és kifejtettem azt, hogy a kormánynak a dolog természetéhez képest ellenkezőleg, inkább az ellátatlanok körének megszükitése, mint kiterjesztése kell hogy programmja legyen. Megnyugtattam azonban őt és azt mondtam, hogy figyelemmel voltunk azokra a nehézségekre, amelyeket ő emiitett, már az ellátási programm megállapításánál ; havi 50 vagon lisztet tartalékoltunk erre a célra, ezek a készletek most rendelkezésre állanak, kikerülnek az egyes törvényhatóságokhoz, ennélfogva megvan a mód és a lehetőség arra, hogy támogatásban részesittessenek mindazok, akik saját hibájukon Hvül jutottak nehéz helyzetbe. Említettem azt is, hogy ez vonatkozik különösen az általa emiitett keresetnélküli földmunkásokra is. Ennélfogva azt hiszem, hogy ebben a tekintetben elmenvén addig, ameddig az adott helyzetben egyáltalában elmehettünk, további intézkedésre nincs szükség és az ő javaslatának elutasítását is fog kelleni kérnem. Ami a tisztviselők természetbeni ellátását illeti, megjegyzem, hogy ezt egyelőre még mindenesetre fenn fog kellem tartam, még pedig azért, mert hiába adnánk ma az élelmiszerek értékének megfelelő összegű készpénzt a tisztviselőknek, (TJgy van ! ügy van !) ők ma, sajnos, annyira kifogytak sok szükségleti dologból, hogy ez a nekik juttatott pénz elmenne más célokra és nem biztosítaná a megélhetésüket, (TJgy van I) Ennélfogva ezt átmenetileg nézetem szerint fenn kell tartanunk. Teljesen egyetértek azonban kisgazdatársaimmal abban, hogy rossz benyomást tehet az, hogy egyes önellátott vidéki tisztviselők, akiknek megfelelő birtokuk van, szintén részesittessenek ebben a természetbeni ellátásban. (TJgy van TJgy van ! jőbbfdől.) En tőlük azt az illetémnyt, amelyet ők munkájukkal épugy megszolgálnak, mint más tisztviselők, elvenni nem akarom, de intézkedni kívánok arra nézve, hogy ezek az önellátott tisztviselők pénzben és ne természetben kapják meg ezeket az illetményeket. (Helyeélés jobb jelöl.) Beszéltünk a tárgyalások folyamán, különösen Huszár Károly t. képviselő urnák egy interpellációja kapcsán, arról a nyomorról, amely különösen Budapesten van és kivánalom merült fel arra nézve, hogy ennek a nyomornak enyhítésére a kormány részéről is megtétessenek a szükséges intézkedések. Én a vitához a magam részéről csak annyit kibánok hozzáfűzni, hogy a mi harcunk nem a gazdagság, hanem a szegénység és a nyomor ellen folyik. Hiszen gazdagnak lenni nem bűn és jólétben lenni nem szégyen. Azonban bizonyos kötelezettségekkel is jár és a népjóléti minister ur a részletes tárgyalás során fog jönni olyan javaslatokkal, amelyek majd lehetővé teszik a kormánynak, hogy a szegények és ellátatlanok sorsáról a maga részéről is gondoskodhassék a társadalmi adományok igénybevételén kívül. . Igazi nehéz helyzetben Magyarországon ma a tisztviselőség, az állami alkalmazottak vannak. Ezeknek a helyzetéről nekünk, mielőtt még ez a nemzetgyűlés széjjelmenne, gondoskodnunk fog kelleni. (Élénk helyeslés.) Én tehát rögtön az indemnitási vita után beterjeszteni kívánok egy erre vonatkozó törvényjavaslatot és abban a megengedhető, az állam által elviselhető mérvig emelni kívánom az illetményeket. (Élénk helyeslés és taps.) Természetes, hogy ez csak abban az esetben lehetséges és csak abban az esetben érheti el azt a célt, amelyet szolgálni kívánunk, ha ugyanakkor megfelelő bevételekről is gondoskodunk, mert ha a bankóprésre utaljuk teljesen ezeket az összegeket, csak annyit értünk el, hogy fokozzuk a drágaságot és-ugyanabba a helyzetbe juttatjuk a tisztviselőket, amelyben már különben is vannak. Ez meggyőződésem szerint inkább becsapását jelentené ennek a karnak, mint valódi segítését. Méltóztassék megengedni, hogy épen ezért, mert — mint mondám — egy törvényjavaslattal óhajtok jönni ezeknek a kérdéseknek rendezésére, tovább a tisztviselőséggel összefüggő kérdéseken ne immoráljak, hanem áttérjek egy egészen más témára, nevezetesen az ital mérések ügyére. (Halljuk ! Halljuk!) Ez is több vonatkozásban és több képviselő ur részéről tétetett szóvá. Itt tisztelettel bejelenteni kívánom, hogy az a határidő-meghosszabbítás, melyet az indemnitásban kérek, kizárólag azoknak az ügyeknek az elintézésére, illetőleg azoknak az engedélyeknek a megvonhatására vonatkozik, melyek az italmérési engedélyek létszámának korlátozása folytán fognak szükségesekké válni. Szükség van továbbá erre a határidőmeghosszabbitásra azért, mert ez alatt az idő alatt fog kelleni bizonyos kisebb jelentőségű módosításokat tenni, különösen a korlátolt lámérési engedélyekre vonatkozólag. Ami a több ital mérési engedéllyel rendelkezők italmérési engedélyének megvonását illeti, ez a törvényben megjelölt terminusra már befejeztetett, úgyszintén befejeztetett a pálinkamérési engedélyek ok-