Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

408 A nemzetgyűlés 295. ülése 192 zem, hogy általában mezőgazdasági államban sohasem lehet egy vasútnak a teljesítőképességét annyira fokozni, hogy az az őszi nagy igénybevételek idején is teljes mértékben megfelelhessen. (Ugy van! halj elöl.) De, mondom, ebben a tekintetben mindenesetre ja vit ható az állapot, és láttuk is, hogy javulás állt be annak nyomán, amint a termésértékesités lebonyolitása nagyjában befejeződött. A másik baj, amely orvoslásra szorulhat és amely a tőkék megfelelő helyre juttatásának útjában állhat, a bizalom, a megnyugvás hiánya. En már parlamenti bemutatkozó-beszédemben kijelentettem, hogy semmiféle meglepetésszerű extravagáns intézkedésekkel jönni nem kívánok. Teljesen felesleges, hogy ezt a kijelentésemet ismételjem. Azt hiszem, hogy ha ebben a tekintetben még van valami tennivaló, az legfeljebb az, hogy azok, akik ma folyton a pénzügyi jogrend helyreállítását szeretik hangoztatni, e helyreállítás szükségességének, hangoztatásától álljanak el, mert hiszen most már meg van ez a jogrend, tehát csak nyugtalanságot kelthet a helyreállításának szükségét folyton hangsúlyozni. Kétségtelen hogy hasonló jelenségek, mint amelyek a legutóbbi időben a tőkehiányból kifolyólag mutatkoztak, még a jövőben is fognak mutatkozni, akkor, amikor valami nehezebb fázisához ér a gazdasági élet. Mert hiszen évek hosszú munkája kell ahhoz, mig végre újra visszajuthatunk a normális állapotokhoz. Azt azonban, hogy e jelenségek mutatkoznak és hogy élénkebben és a békebeli állapotoknál erősebben érezzük a tőke hiányát, bizonyos tekintetben mindenesetre jó jelnek kell mondanom, mert hiszen ez azt jelenti, hogy a magyar gazdasági élet dermedtségéből már lassankint kibontakozik és feléled ; hogy uj vállalkozások támadnak vagy legalább akarnak létesülni. Nekünk tehát megvan minden okunk arra nézve, hogy igyekezzünk a tőkekeresőknek segítségükre sietni és ezt a magunk részéről meg is tesszük, ugy mint kormány, ugy mint jegyintézet, valamint a bankok is megteszik, és remélem, meg fogják tenni e tekintetben azt, ami rajtuk áll. Az államnak és a kormánynak mindenesetre elsősorban a rend és biztonság fentartása és biztosítása utján kell ebben a tekintetben előrehaladni. Gondoskodnia kell továbbá, hogy a lehetőséghez képest mihamarabb kiküszöböltessenek azok a nehézségek, amelyek a cirkuláció útjában állnak, ugy, amint azt előbb már "emiitettem, és azáltal is, hogy mindenféle tekintetben — és itt a cenzúrát is értem —lehetőleg szabaddá tétessék a forgalom. Ugrott Gábor: Külföldi viszonylatban. Kállay Tibor pénzügyminister : Ami pedig a jegybankot illeti, tisztelettel megjegyzem, ü

°gy a j egj^bank előzékenységével szemben valóban nem ' lehet kifogás. Azonban hangsúlyoznom kell, hogy a jegybank elsősorban nem kölcsönzőintézet, hanem a pénzforgalom regulatora, és mint ilyennek fő feladata pénzzé változtatni át a pénzre szóló rövid lejáratú köve2. évi január hó 23-án, hétfőn. teleseket,"— mert hiszen ezáltal élénldti a piacot és biztosítja a saját likviditását. Ezenkívül hosszú • lejáratú váltókra és értékpapírokra is ad kölcsönt, fő feladata azonban az emiitettem funkció marad. Es Wanderlip, aki az európai népek számára egy közös jegybankot akar

f felállítani, programmjában a felállítandó bank feladatául csupán ilyen, ahogy ő nevezi, self liquidating-paper-eknek a leszámítolását és az ezekre való kölcsönzést jelöli meg/ Ép ezért, mert a jegybankoknak századokon át kifejlett, ugy az elméletben, mint gyakorlat ban kipróbált elj'r'

sa és funkciója van, nem fogadhatom el Ereky Károly t. képviselő ur azon határozati javaslatát, amelyben azt kívánja, hogy utasittassék a pénzügyminister, hogya pénzszűke megszüntetéséről gondoskodjék és az 1921. évi XIV. törvénycikket még ebben az esztendőben novellárís utón változtassa meg. Ez t. i. még decemberben adatott be. Incidentaliter a jegyintézet szabályait megváltozhatni nem lehet. Legalább is ezzel nem érnők el a kivánt eredményt, hanem ellenkezőleg, rontanék a helyzetet. Azt a célt, amelyet a tisztelt képviselő ur szem előtt tart, a jelzett utón bizonyára nem tudjuk biztosítani. Nem tudjuk a szabályoknak bármiféle megváltoztatása utján elérni azt, hogy a jegyintézet pénzt teremthessen, (Ugy van! jóbbfelől.) mert hiszen, hogy ezt nem tudja, az közös tulajdonsága mindazokkal, akik nem istenek. Nem fogadhatom el továbbá Ereky tisztelt képviselő urnák azt a második határozati javaslatát sem, amelyben utasítani kívánja a pénzügyministert, hogy rendeletileg intézkedjék az iránt, hogy mint uzsorást büntessék azt a pénzintézetet, amely a betéti kamatlábat felülmulólag 2%-nál magasabb kamatot szed és évi 1%-nál több jutalékot vagy haszonrészesedést számit fel az adósainak. T. Nemzetgyűlés ! Láttuk a szomorú eredményeit annak, ha valamely árunak az árát maximáltuk. Olyankor az az áru eltűnt a forgalomból. Ha már most a pénznek árát vonnánk maximálás alá, igazán nem várhatnánk egyebet, mint hogy eltűnjön, kimenjen a külföldre — a vámhatárokon bizonyára nem lehetne megfogni — oda, ahol nagyobb jövedelmezőséget tud magának biztosítani. Ezzel a határozattal tehát épen ellenkező célt érnénk el, mint azt, amit az igen tisztelt képviselő ur óhajt, nevezetesen kiüznők és lehetetlenné tennők idebent azt a tőkét is, amely most még rendelkezésünkre áll. Herrmann Miksa : De fékezni mégis kell ! Kállay Tibor pénzügyminister : Ami a bankok kérdését illeti, figyelembe kell venni ezeknek és az ő működésüknek elbírálásánál azt, hogy nemcsak mi, hanem ők is nagyon megszenvedték és érzik a trianoni békét. Figyelembe kell venni azt, hogy a rezsiköltségek igen nagyok, amit mindenütt tapasztalunk a burokban és ott, ahol emberekkel dolgoztatnak, akik egy hosszú háborúnak és az utána következő válságos idők szenvedéseinek voltak kitéve és akikbe csak lassan és fokozatosan tér vissza az a munkakedv és munkakészség, ame-