Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
À nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. 105 sadalmi szabályt. A szocializmus abból indul ki, hogy minden embernek meg kell adni munkája teljes eredményét, viszont azonban sem többet, sem kevesebbet ennél. Ilyen módon a szocialista gazdasági rendben nincs meg a tőkegyűjtésnek és tőkekoncentrálásnak az a lehetősége, amely a kapitalizmusban megvan. Más módokon kellene tehát a termeléshez szükséges tőkéről gondoskodnia. Ezt a más módot azonban eddig — legalább is mint a példák mutatják — nem sikerült megtalálnia. Mert azzal, hogy ha munkakényszert rendelünk el, a kérdés még megoldva nincs, eltekintve azoktól a nagy adminisztracionális nehézségektől, amelyek annak biztosításánál felmerülnek, hogy az illető esztendőben szükséges vállalkozások számára mindig biztosittassék a megfelelő mennyiségű munka. Ezzel a megoldás nincs még biztosítva azért, mert hiszen a vállalkozáshoz és a termeléshez nemcsak munkára, hanem egyben összehalmozott munkára, tőkére is van szükség, és ezt egy kommunista gazdasági rend csak olyképen tudná biztosítani, ha nagyobb adókat vetne ki, mint amilyeneket kivet a kapitalista társadalom és állam. Csak abban az esetben, ha a bevételeket a kiadások mérvét messze meghaladólag állapítaná meg, tudná biztosítani azt, amit a kapitalista társadalom az emiitett módon és az említett társadalmi szankcióval ellátott szabályozással biztosit. Mit tesz tehát a kommunizmus, hogy a kérdést megoldja és a maga politikai lehetőségét és exisztenciáját biztositsa ? Mivel vagyont, értéket nem adhat, ennélfogva, mint hatalom, adja azt, amit adni ilyen tulajdonságából kifolyólag módjában van : ad az egyes embereknek követelési jogot és azt mondja : Ez a cédula követelési jogot jelent, száz korona vagy ezer korona vagy rubel, vagy bármilyen összegű értékre. Menjetek evvel a piacra. Ugyanolyan jogotok lesz vásárolni, mint amilyen joguk van azoknak, akik nem igy a bankóprésből kiszedve, hanem vagyon, vagy munkateljesítmény ellenében kaptak hasonló cédulákon megtestesített követelési jogokat.« A piacon azonban, ahova kimennek, az áruk mennyisége nem változott, csupán az igénylők, a követelési joggal jelentkezők száma lett több. Megkezdődik tehát egy harc az árukért és mint minden harcban, amely a létért és megélhetésért folyik, feltétlenül a gyengébb fogja a rövidebbet húzni. T. Nemzetgyűlés ! A bankjegyprés utján való tőketermelés a kommunista társadalomnak, a kommunista gazdasági rendnek a megoldása, oly megoldás, amely annak lényegéből folyik. Jobb lesz nekünk, ha az adott és látott példák után megmaradunk a kapitalista módszernél, amely lassú kétségkívül s nem oly fényes eredményeket produkáló, de legalább ezekhez az eredményekhez azután biztosan elvezet. A másik mód, amelyről említést tettem, a tőkének a külföldrről, más gazdasági egyedtől, rendesen kölcsön utján való megszerzése. Itt azonban rá kell mutatnom arra, hogy a háború majdnem minden államban nagyon nagy mérvben vette igénybe és használta fel a tőkéket. Jelenleg az már nem áll oly bőségesen rendelkezésre, mint állott annak idején a háború előtt. Ez a tőke tehát nem keresi oly lázasan az elhelyezkedést, mint annak idején kereste. Nekünk magunknak kell utána mennünk és ebben a tekintetben a más államokkal való versenyre vagyunk utalva. A tőke egyrészt a biztonságot, másrészt pedig a nagy kamatozás lehetőségét fogja keresni. És itt rá kell mutatnom arra, hogy minél inkább bizik a külföld az itteni konszolidációban, minél nagyobb tehát a belső rend, annál kisebb kamatot kell azokért a tőkékért fizetni. Ezt az összefüggést szükségszerüleg meg kell állapitanom. Tisztelettel meg. kell jegyeznem, hogy külföldi tőkékre vonatkozólag kapunk ajánlatokat most is. Inditó ok az, hogy a külföldi és nevezetesen a nagy ipari államokban meglehetősen nehéz a termelés sora. Nem tudják elhelyezni teljes mérvben a készleteiket, nem tudják kellőleg fokozni felvevő piacok hiánya miatt a produkciót és ezért készek bizonyos áldozatokra is, azért, hogy ezeket a produktumokat egyes távoli egzotikus országokban elhelyezhessék. Az ilyen ajánlatokkal szemben azonban — amelyek nagyobb részükben árukra szólnak és csak igen kis részükben szólnak pénzre, — nagyon óvatosaknak kell lenni (Ugy van ! ügy van 1) és csak haténylegigen erősen érzett szükséglet kielégítéséről van szó, szabad azokat igénybe venni, de akkor is csak abban az esetben, hogy ha az a termelés, amelyet az igy igénybe vett tőkével képesek leszünk produkálni, nagyobb eredményt és hasznot biztosit, mint aminő árat a külföldi tőkéért kell fizetni. (Helyeslés.) Ezt nagyon szem előtt kell tartanunk és nem járhatunk el a bibliai Ézsau módjára, aki a jövő biztos megélhetését feláldozta telhetetlen étvágyának. Kímélnünk kell a jövő generációt. A jövő generáció nem vesztett háborút, nem kötött trianoni békét és igy megvan minden okunk, hogy óvakodjunk attól, hogy tovább szaporítsuk az„ő keserves örökségeit. Nagyon jól tudom, hogy Ezsaunak nagyon sok leszármazottja van és egyes távoli rokonai néha talán ministeri székekben is ülnek. ( Ugy van ! Ugy van I) Ha jelenleg is igy volna esetleg, akkor nekik is szól ez a figyelmeztetés. A harmadik mód, amellyel ma a tőkét megszerezni lehet, a meglévő és egy gazdasági testben rendelkezésre álló tőkevagyonoknak helyes megosztása és oda juttatása, ahol azok a legnagyobb hasznot tudják produkálni. Ebben a tekintetben ott mutatkozhatik nehézség, hogy nem eléggé gyorsan forognak a termelésbe már bekapcsolt tőkék ; hogy nem elég gyorsan megy az egyes gazdasági akciók lebonyolítása. Tapasztalhattuk ezt különösen a folyó esztendőben, amikor a gabonakampány, de általában a termés értékesitésének lebonyolítása sokkal hosszabb időt vett igénybe, mint rendesen. Ezeken bizonyos technikai eszközökkel is lehet segíteni, már a vasutak teljesítőképességének fokozásával is, bár megjegy*
