Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
402 À nemzetgyűlés 295. ütése 19, léstől, hogy ennyi idejét igénybe vettem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : A pénz ügy minister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak azért az előlegezett bizalomért, amely velem szemben a Ház különböző oldalairól az indemnitási vita folyamán megnyilvánult. Köszönöm ezt, mert amint különösen báró Szterényi képviselő ur beszédében kifejtette, ezt nem a biztos sikernek, hanem a becsületes törekvésnek elvárása váltotta ki. (Igát ! ügy van ! balfelől.) A siker — sajnos — ma nincs egy embernek a kezében és szomorú viszonyaink között nincs még a nemzet egyetemének kezében sem. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Sötét fellegek ülik meg a legyőzött országok egét és a népek egymásrautaltságának és összetartásának érzése kell hogy újra úrrá legyen a lelkeken, amig felszállhat a fojtogató köd és újra emberhez méltó élet keletkezhetik Európának véráztatott földjén. Épen ezért mély tisztelettel köszönöm az előlegezett bizalom szavait gróf Apponyi Albert őexcelentiájának is, aki Parisban a magyarság igazáért folytatott harcban ennek a nemzetnek első vezére volt. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés half elől.) A béketárgyalások még nincsenek befejezve, és nagyon sokáig, talán évekig elhúzódhatnak, mig végre meghozzák a mindnyájunk által óhajtott és mindnyájunkat kielégitő békét. Ezek a tárgyalások folynak ma is, folynak pénzügyi- és gazdasági téren, és én nem tudom elég nyomatékosan figyelmeztetni ugy a törvényhozás tagjait, mint a nemzet egész közvéleményét, hogy ezt a körülményt minden megnyilatkozásukban méltóztassék szem előtt tartani. Engedtessék meg már most, hogy röviden reflektáljak a vita során felhangzott egyes észrevételekre és megjegyzésekre, azokra, melyek pénzügyi és gazdasági kérdéseket érintettek. (Halljuk ! Halljuk !) Es amikor ezt teszem, előre is bocsánatot kérek azoktól a t. képviselő uraktól, akiknek egyes javaslataira vagy észrevételeire talán nem fogok kiterjeszkedni. Nem a velük szemben való figyelmetlenség, hanem a nemzetgyűlés összes tagjaival szemben való figyelem diktálja nekem azt, hogy csak a legaktuálisabb kérdésekre terjeszkedjen ki, mert hiszen a vita oly hcsszura nyúlt, oly széleskörű és oly sok kérdést felölelő volt, hogy valóban túlságosan hosszan venném igénybe a nemzetgyűlés figyelmét, ha minden egyes pontra kiterjeszkedni, reflektálni, óhajtanék. Ugy vettem észre, hogy a pénzügyi helyzet ismertetése és a 16 milliárdos deficit, amelyet bejelentettem, mély benyomást tett, és hogy az indemnitási vitában felszólalók csaknem valamenynyien foglalkoztak azokkal az utakkal és módokkal, amelyek ebből a helyzetből minket kivezethetnek. Nagyban és általánosságban véve ugy látom, hogy nem találkozott ellenkezéssel az a programúi, amelyet kifejtettem és amely a folyó adóztatás megerősítésében és kiépítésében s az '. évi január hó 23-án, hétfőn. adókezelésnek szilárd kézbe való vételében áll. Igaz, hogy Plósz t. képviselő ur figyelmeztetett arra, hogy az egyenes adóztatás esetleg árthat a termelésnek ; hogy Sándor Pál t. képviselő ur igazságtalannak találja a forgalmi adókat, Kerekes t. képviselő ur pedig javaslatot adott be a fogyasztási adók teljes eltörlése iránt. De ha mindezeknek a kívánságoknak megfelelnék, alig maradna egypár száz millió bevételem a negyvenmilliárdos ldadással szemben . . . Rupert Rezső: Már 40 milliárdos, eddig 36 milliárdról volt szó ! Kállay Tibor pénzügyminister: ... és igy igazán nem vehetik rossz néven a t. képviselő urak, ha ezeket a javaslatokat nem tudom elfogadni. Teljesen egyetértek azonban Tankovics képviselő úrral abban, hogy amikor az uj helyzetre berendezkedünk, és amikor ismét a normális állapotok kialakulásához akarunk visszatérni, akkor legalább is a békebeli mérvekben fel kell emelnünk az adóztatást mindenütt ott, ahol ez eddig meg nem történt volna. És igen figyelemreméltónak tartom azt' is, amit Eeischl Kichárd t. képviselőtársam az ő igen tartalmas beszédében kifejtett, amikor az állam gabonaszükségletének biztosításáról, szólt. Ismételnem és hangsúlyoznom kell, hogy mindazt a kiadást, amely a magyar államban felmerül, a magyar állampolgároknak, minekünk magunknak kell fedeznünk, (Igaz ! Ugy van I balfelől.) és hogy deficit tulajdonképen nincsen. Rupert Rezső : De 40 milliárdot nem bir el ez a kis ország ! Kállay Tibor pénzügyminister : Mondom, deficit tulaj donképen nincsen, mert ma is fedezzük mindazt a kiadást, ami fennáll, és sem a pénzügyministernek, sem másnak valami olyan titkos fiókja, vagy olyan jó szelleme nincsen, amely helyette ezeket a költségeket fedezné. Fedezzük tehát ezeket, de nem megfelelő és nem helyes eszközökkel. Fedezzük azáltal, hogy elhalásztunk bizonyos kiadásokat, fedezzük azáltal, hogy felszívunk bizonyos kis, rendelkezésre álló tőkéket, amelyeknek tulaj donképen a termelés céljait kellene szolgálniuk és fedezzük végső sorban és főképen azáltal, hogy igénybevesszük a bankóprést, tehát a legigazságtalanabb adóztatást, amely egyáltalában elképzelhető. Épen azért nem osztozhatom teljesen Schlachta Margit t. képviselőtársamnak abban a megállapításában, amely szerint ő az állampolgárok megterheltetését abból a 13.2, illetőleg 11.5 milliárd koronából számolja ki, amely az állami költségvetésben mint fedezet mutatkozik. Nem azért, mert ez az ilyen módon szabályszerűen biztositott és rendes fedezet époly kevéssé megterheltetés, mint ahogy nem megterheltetés az egyes egyénekre nézve az, hogyha az élelmezésről vagy a ruházatról gondoskodnak. Azt, amit adózásban fizetünk, fizetjük azért, mert részesei vagyunk egy civilizációnak, s mert hozzátartozunk egy közülethez, amely nélkül nem tudunk megélni. Tehát nem