Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

402 À nemzetgyűlés 295. ütése 19, léstől, hogy ennyi idejét igénybe vettem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : A pénz ügy minister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister : T. Nemzet­gyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy minde­nekelőtt köszönetet mondjak azért az előlegezett bizalomért, amely velem szemben a Ház külön­böző oldalairól az indemnitási vita folyamán meg­nyilvánult. Köszönöm ezt, mert amint különösen báró Szterényi képviselő ur beszédében kifejtette, ezt nem a biztos sikernek, hanem a becsületes törek­vésnek elvárása váltotta ki. (Igát ! ügy van ! bal­felől.) A siker — sajnos — ma nincs egy embernek a kezében és szomorú viszonyaink között nincs még a nemzet egyetemének kezében sem. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Sötét fellegek ülik meg a legyőzött országok egét és a népek egymásra­utaltságának és összetartásának érzése kell hogy újra úrrá legyen a lelkeken, amig felszállhat a foj­togató köd és újra emberhez méltó élet keletkez­hetik Európának véráztatott földjén. Épen ezért mély tisztelettel köszönöm az elő­legezett bizalom szavait gróf Apponyi Albert őexce­lentiájának is, aki Parisban a magyarság igazáért folytatott harcban ennek a nemzetnek első vezére volt. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés half elől.) A béke­tárgyalások még nincsenek befejezve, és nagyon sokáig, talán évekig elhúzódhatnak, mig végre meghozzák a mindnyájunk által óhajtott és mind­nyájunkat kielégitő békét. Ezek a tárgyalások folynak ma is, folynak pénzügyi- és gazdasági té­ren, és én nem tudom elég nyomatékosan figyel­meztetni ugy a törvényhozás tagjait, mint a nem­zet egész közvéleményét, hogy ezt a körülményt minden megnyilatkozásukban méltóztassék szem előtt tartani. Engedtessék meg már most, hogy röviden reflektáljak a vita során felhangzott egyes észre­vételekre és megjegyzésekre, azokra, melyek pénz­ügyi és gazdasági kérdéseket érintettek. (Halljuk ! Halljuk !) Es amikor ezt teszem, előre is bocsána­tot kérek azoktól a t. képviselő uraktól, akiknek egyes javaslataira vagy észrevételeire talán nem fogok kiterjeszkedni. Nem a velük szemben való figyelmetlenség, hanem a nemzetgyűlés összes tag­jaival szemben való figyelem diktálja nekem azt, hogy csak a legaktuálisabb kérdésekre terjeszked­jen ki, mert hiszen a vita oly hcsszura nyúlt, oly széleskörű és oly sok kérdést felölelő volt, hogy valóban túlságosan hosszan venném igénybe a nemzetgyűlés figyelmét, ha minden egyes pontra kiterjeszkedni, reflektálni, óhajtanék. Ugy vettem észre, hogy a pénzügyi helyzet ismertetése és a 16 milliárdos deficit, amelyet be­jelentettem, mély benyomást tett, és hogy az in­demnitási vitában felszólalók csaknem valameny­nyien foglalkoztak azokkal az utakkal és módok­kal, amelyek ebből a helyzetből minket kivezet­hetnek. Nagyban és általánosságban véve ugy lá­tom, hogy nem találkozott ellenkezéssel az a pro­gramúi, amelyet kifejtettem és amely a folyó adóztatás megerősítésében és kiépítésében s az '. évi január hó 23-án, hétfőn. adókezelésnek szilárd kézbe való vételében áll. Igaz, hogy Plósz t. képviselő ur figyelmeztetett arra, hogy az egyenes adóztatás esetleg árthat a termelésnek ; hogy Sándor Pál t. képviselő ur igaz­ságtalannak találja a forgalmi adókat, Kerekes t. képviselő ur pedig javaslatot adott be a fogyasz­tási adók teljes eltörlése iránt. De ha mindezeknek a kívánságoknak megfelelnék, alig maradna egy­pár száz millió bevételem a negyvenmilliárdos ldadással szemben . . . Rupert Rezső: Már 40 milliárdos, eddig 36 milliárdról volt szó ! Kállay Tibor pénzügyminister: ... és igy iga­zán nem vehetik rossz néven a t. képviselő urak, ha ezeket a javaslatokat nem tudom elfogadni. Teljesen egyetértek azonban Tankovics kép­viselő úrral abban, hogy amikor az uj helyzetre berendezkedünk, és amikor ismét a normális álla­potok kialakulásához akarunk visszatérni, akkor legalább is a békebeli mérvekben fel kell emelnünk az adóztatást mindenütt ott, ahol ez eddig meg nem történt volna. És igen figyelemreméltónak tartom azt' is, amit Eeischl Kichárd t. képviselő­társam az ő igen tartalmas beszédében kifejtett, amikor az állam gabonaszükségletének biztosítá­sáról, szólt. Ismételnem és hangsúlyoznom kell, hogy mind­azt a kiadást, amely a magyar államban felmerül, a magyar állampolgároknak, minekünk magunk­nak kell fedeznünk, (Igaz ! Ugy van I balfelől.) és hogy deficit tulajdonképen nincsen. Rupert Rezső : De 40 milliárdot nem bir el ez a kis ország ! Kállay Tibor pénzügyminister : Mondom, defi­cit tulaj donképen nincsen, mert ma is fedezzük mindazt a kiadást, ami fennáll, és sem a pénzügy­ministernek, sem másnak valami olyan titkos fiókja, vagy olyan jó szelleme nincsen, amely he­lyette ezeket a költségeket fedezné. Fedezzük tehát ezeket, de nem megfelelő és nem helyes eszközök­kel. Fedezzük azáltal, hogy elhalásztunk bizonyos kiadásokat, fedezzük azáltal, hogy felszívunk bizo­nyos kis, rendelkezésre álló tőkéket, amelyeknek tulaj donképen a termelés céljait kellene szolgál­niuk és fedezzük végső sorban és főképen azáltal, hogy igénybevesszük a bankóprést, tehát a leg­igazságtalanabb adóztatást, amely egyáltalában elképzelhető. Épen azért nem osztozhatom teljesen Schlachta Margit t. képviselőtársamnak abban a megállapí­tásában, amely szerint ő az állampolgárok meg­terheltetését abból a 13.2, illetőleg 11.5 milliárd koronából számolja ki, amely az állami költség­vetésben mint fedezet mutatkozik. Nem azért, mert ez az ilyen módon szabályszerűen biztositott és rendes fedezet époly kevéssé megterheltetés, mint ahogy nem megterheltetés az egyes egyénekre nézve az, hogyha az élelmezésről vagy a ruházat­ról gondoskodnak. Azt, amit adózásban fizetünk, fizetjük azért, mert részesei vagyunk egy civilizá­ciónak, s mert hozzátartozunk egy közülethez, amely nélkül nem tudunk megélni. Tehát nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom