Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
À nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. 401 Rupert Rezső: Egyébként sem ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Azt kell nekem feltételeznem., hogy Rakovszky igen t. képviselőtársam mind a kettőt ismerte. Azt mondotta, hogy Vass József vallott a FehérKönyvben, Vass József a pap és minister vallott a biróság előtt. Ezt mondta szórói-szóra. Ugy látszik tehát, hogy ismernie kellett a biróság előtt tett vallomásomat. Ha pedig a biróság előtt tett vallomásomat ismerte, akkor mindenképen tévedett, de kénytelen volnék azt mondani, hogy tudatosan tévedett. Ezzel a magam részéről ezt az aktát lezártam. (Helyeslés jobbfelöl.) Azonban még egy megjegyzést vagyok bátor ehhez a kérdéshez két irányban hozzáfűzni. En Rakovszky István igen tisztelt képviselőtársamtól, mint pártembertől és mint képviselőtől nem várok és nem kérek semmiféle elégtételt. Rakovszky Istvántól azonban, a lovagias embertől, várom, hogy legalább néhány szóval megpróbálja majd helyreigazítani azokat a •— feltételezem — jóhiszemű tévedéseket, amelyeket múlt beszédében az én káromra elkövetett. (Ugy van! jobb felől.) Azonban méltóztassanak megengedni, mennyire kinos és kényes helyzetben vagyok én. En végre is, ha meggyőződésem nem tiltaná azt, hogy fegyverrel vegyek elégtételt, akkor talán letenném ezt a reverendát és fegyverrel kérnék elégtételt ; miután azonban meggyőződésem tiltja, hogy párbajt helyeseljek, ennélfogva a magam részéről akkor sem párbajoznék, ha nem volnék pap, s igy természetesen erre nem gondolhatok. (Mozgás.) Egy rendkívül súlyos feladatot ró ez reám, azt tudniillik, hogy én ne sértsek senkit tudattal és akarattal. Óvakodom is tőle, s azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés lehet a tanuja annak, hogy én vigyázok, hogy lehetőleg ne sértsek, s ha valaki sértésnek vesz valamit, inkább a következő alkalmat felhasználom, hogy ezt jóvátegyem. De bocsánatot kérek, ez egy kétoldalú kötelezettség. (Ugy van ! a jobboldalon.) Velem szemben, aki az úgynevezett fegyveres elégtételadás keretein kivül állok, mindenki más is kötelezve van arra, hogy engem ne sértsen, mert olyan valakit sérteni, aki nem tud fegyveres elégtételt venni magának, száz és egy okon nem szabad. (Ugy van! jobbfelöl.) Ami az elégtételadást illeti, hogy fogja tudni nekem biztositani például Rakovszky igen t. képviselőtársam, hogyha feláll és egypár szóval elégtételt ad, hogy ugyanazok a képviselő urak hallják majd az elégtételadást, mint akik hallották a támadást ? (Felkiáltások jobbfelöl : Az újságok!) Hogyan tudja biztositani nekem azt, hogy a karzaton ugyanazok vannak, mint akik a támadást hallották ? Ugyebár, igaza van a régi példaszónak, hogy aki valakit megsért, kétszeresen is gondolja meg, mert az ő sértésének jóvátétele hasonlatos ahhoz a sziszifuszi munkához, amikor valaki egy tollal tele párnát a szélvészben felhasítva kituit és próbálja a polyheket összeszediii. A sajtó foglalkozott ezzel az üggyel, de megvallom őszintén, nem érek rá a sajtót anyJvEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTE' nyira figyelemmel kisérni, hogy minden egyes sajtóközleményt elolvashattam volna. Kiss Menyhért: Jobb is ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Azonban Milotay István t. képviselőtársam véleményére, valamint arra, ami az ő komoly és értékes valutájú nevének fedezete alatt megjelenik, én csakugyan lúlyt fektetek és azt fontosnak tartom. Milotay igen t. képviselőtársamról nem akarok itt himnuszt zengeni ; ő újságíró é s én kegyeket a magam részére nem akarok biztositani. (Helyeslés jobbfelöl.) Azonban legyen szabad megmondanom őszintén, hogy ő a vitának igen előrehaladott és éles szakában is bebizonyította az ő múltkori beszédével azt, hogy tud minden ellentéten felül tárgyilagos lenni. Ha megállapitásaival nem is tudom magam azonosítani, amelyek elmondott beszédében foglaltatnak, bizonyos azonban az, hogy komoly, férfias, higgadt és nagytudásu beszéd volt az, amelyet elmondott. Az ő véleményére, illetőleg arra a véleményre, amely az ő neve alatt megjelenik, tehát igenis súlyt vetek. A Magyarság január 22-én Rakovszky beszédével foglalkozván, a következőt irja (olvassa) : »Beszédének másik, úgyszólván siri csendben végighallgatott passzusa, Vass József minister vallomásának kategorikus cáfolata volt és azok, akik fültanúi voltak, miként idézte Vass Józsefnek, a papnak, a ministemek, a politikusnak fejére az ügyészség előtt tett vallomását, azzal a benyomással távoztak, hogy Rakovszky csaknem jóvátehetetlenül súlyos vágásokat mért a kultuszministerre.« íme, t. Nemzetgyűlés, a párnahaj felszakittatott s ezek a pelyhek szétszálltak az egész országba ! (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Szilágyi LajOS : Hát a Szózat hogy ir ? (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Én tisztelettel kéidezem az igen t. Nemzetgyűléstől, vájjon olyan súlyos támadás után, amelynek tárgyi alapja ugyan az itt előadottak szerint nem volt, s olyan súlyos támadás után, amely engem ugyanennek a támadásnak a sajtóban ilyen prononszirozott alakban való közzétételével ért : nem szabad-e nekem itt a nemzetgyűlés színe előtt kifejezést adnom azon gondolatomnak, hogy Milotay István igen tisztelt képviselőtársam, akinek tolla ettől a támadástól bizonyosan távol áll, de a kinek neve alatt jelent meg ez a közleményrészlet, vájjon fog-e nekem valamilyen reparációval, valamilyen elégtétellel szolgálti, vájjon, ha megteheti, megteszi-e ezt ? És mivel nem merném őt, az ő ismert komoly és lovagias egyéniségét megsértem azzal, hogy ebben kételkedjem, meg is vagyok győződve róla, hogy meg fogja próbálni megadni az elégtételt, csak hogy már nem fogja tudi i megadni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezzel én ezt a dolgot a magam részéről befejeztem és bocsánatot kérek a mélyen t. nemzetgyü51 •
