Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
400 A nemzetgyűlés 295. ülése 192, kö ül menyként szerepeljen az én vallomásomban ? (Ugy van ! jobb felől.) T. Nemzetgyűlés ! Hogy azon beállítással szemben, amely nagyon gyakran elhangzott az ezen eseményekkel kapcsolatos előadásokból, e vallomásnak még egy részletét elmondjam, méltóztassék megengedni, hogy a végéről még tizenöthúsz sort felolvassak. (Halljuh ! Olvassa) : »Ezek után a további tárgyalást teljesen céltalannak láttam, annál is inkább, mert Rakovszky kijelentette, hogy az ő nézete szerint, az én kötelességem, — Vass József kötelessége — a haza érdekében most az volna, hogy lemondjak, mert ezzel megbuktatnám a kormányt és könnyítené m a helyzetet. Erre • én azzal válaszoltam, hogy amint ők viselik saját tetteikért a felelősséget, ugy én is magam vagyok felelős tetteimért. (Helyeslés jóbbfelől.) Eközben a vonatunk megérkezett Tatára, a további tárgyalás már úgyis céltalannak mutatkozott, az autóm Tatára volt már rendelve s igy elhatároztam, hogy visszaindulok Budapestre. A király környezetében én azokon kivül, akikkel tárgyaltam, más jelentékeny személyiséget nem láttam. Mikor a vonatból az autómhoz mentem, Ottrubay alezredes ur kérte, hogy engedjem meg, hogy a katonatisztek közül valakivel beszélhessen. Én megadtam erre az engedélyt s az autónál vártam reá s Ottrubay Lehár Antal báróval jött vissza hozzám. Már megörültem, hogy talán valami fordulat állott be az elhatározásukban, de ebben a feltevésemben csalódtam, merfc Lehár csak azért hívott vissza, hogy tanuja legyek a tatai helyőrség eskütételének. Mintegy század katonaságot láttam a pályaudvaron harcszerű felszereléssel, akik nagy lelkesedéssel esküdtek fél a királynak. Az esküt nem tudom, hogy ki vette ki a katonáktól. Ekkor Lehár azt mondotta, hogy láthatjuk, milyen nagy a lelkesedés a katonák közt a király iránt, jóllehet a király személyesen nincs is jelen a katonák előtt. S ebből is láthatjuk, hogy a katonák mindenütt a király mellé fognak állani. Es alkalommal az egyik kivilágított ablakon keresztül a vasúti kocdban megpillantottam a királyné Őfelségének alakját. Sem őt, sem a királyt azonban ezenkívül nem láttam.« Méltóztatnak látni, hogy ez is a tárgyilagos referens becsületes vallomása. (Olvassa.)»Az autóm elindulása előtt Lehár még kijelentette, hogy mégsem eljárás az, hegy a király vonata előtt a vasu'i síneket felsze delik ; figyelemmel lehetnének arra, hogy a királyné Őfelsége is a vonaton van. A?t is mondotta, hogyha ez továbbra is megtörténik, akkor ő lövetni és akasztatni fog. (Mozgás.) Az autónk ezután elindult s a bicskei országukon Budf pestre jöttünk s vasárnap reggel fc'löt órakor jelentkeztem. (Zaj.) a kormányFÓ ur őfőméltóságánál s neki Bethlen ministerelnök és 0 ''rubs y alezredes jelenlétében beszámoltam kiküldelégem eredményéi ől.« T. Namzetgyűlés I Nem, folytatom ennek a kérdésnek a tárgydását, és pedig azért, mert esetleg nagyon kemény szavakat kellene mordánom, nagyon kemény szavakat árért is, mert itt nemcsak a ministerről, hanem Vass Józsefről, a honl évi január hó 23-án, hétfőn. polgárról, Vass Józsefről, a papról, Vass Józsefről, a képviselőről, Vass Józsefről, az egyénről van szó. (Ugy van ! jóbbfelől.) Szabóky Jenő: Katholikus ember katholikus pap ellen I Keresztény politika Î (Zaj.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Rakovszky István képviselő ur azzal fejezte be beszédének ezt a részét, hogy a konklúziót ő reám vonatkozólag nem vonja le, hanem rábízza mindazokra, akik fejtegetését hallgatták. (Felkiáltások jóbbfelől : Jó helyre bizza 1) Én sem vonom le a konklúziót, hanem rábízom mindazokra, akik szívesek voltak fejtegetéseimet teljes objektivitással meghallgatni, azzal, hogy ez a vallomás bárkinek rendelkezésére áll, ha méltóztatnak esetleg ellenőrizni, vájjon van-e valami különbség az én állitásom, vallomásom és azon követelmények között, amelyeket Rakovszky István igen t. képviselőtársam a vallomással szembeállított. (Helyeslés jóbbfelől.) Igaz, hogy most Rakovszky igen t. képviselőtársam azt mondhatja : Kérem, én nem arról a vallomásról beszéltem és nem. azt támadtam, amelyet az ügyész előtt tett az igen tisztelt minister ur, hanem arról, amely a Fehér Könyvben van. Méltóztassanak megengedni, ezt is tisztázni kell. A Fehér Könyv a kormány kiadmánya, ennek következtében, miután ennek a kormánynak szerencsém van tagja lenni, én mint minister természetesen felelősséggel tartozom ezért a kiadmányért. Tisztelettel kérdezem azonban, hogy ez a felelősség milyen ? Természetszerűleg ez a felelősség politikai felelősség. Ezért engem felelősségre lehet vonni mint ministert politikailag itt a Házban, le lehet szavazni, meg lehet adni a felmentvényt, de olyan felelősséget, mint aminővel annak az irója, a szerkesztője tartozik, tőlem kívánni nem lehet. Már most kijelentem, hogy én a Fehér Könyvet láttam ugyan, amikor már mindenkinek kiosztották a nemzetgyűlésben, de én nem kaptam és utólag követeltem magamnak egy példányt. Ha azonban méltóztatnak elküldeni haza a lakásomra, látni fogják, hogy ott az egyik mellékiróasztalomon feksák felvágatlanul, még egy sort sem olvastam belőle. Ugron Gábor: Látszik, hogy jó ízlése van ! Vass József vallás és közoktatásügyi minister : Én tehát a Fehéi Könyvet nem iáit am, a szerkesztőjét nem ismerem. (Felkiáltások balfelől : Ki a szerző ?) Nem tudom. Szilágyi Lajos : Anonymus ! Vass József vallás és közoktatásügyi minister : A Fehér Könyv résiére én senkinek vallomást nem tettem. Ennek következtében vagy ismerte Rakovszky igen t. képviselőtársam a bíróság előtt tett vellomásomat is, meg a Fehér Könyv tartalmát is, vagy pedig a bíróság előtt tett vrllomásomat nem ismerte. Ha csak a Fehér Könyvből olvasott, akkor az ő hadakozásának van nemi jogossága, mert a Fehéi Kö yvben foglaltak itt-ott nem fedik talán stilusbJileg sem teljesen azt, amit itt felolvastam.
