Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

370 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922, teremteni. Mi igen könnyen tudjuk azt eltűnni, hogy üres pénztárcákat egy kis jóakarattal és igyekezettel meg lehet tölteni és mi el tudjuk azt képzelni, hogy 30—40 esztendős mulasztásokat egykét év alatt lehet helyrepótolni. Sajnos, ez nem lehetséges. Azért nagyon örülök, hogy a pénzügyminister ur nem igyekezett reményeket kelteni, hanem a maga pénzügyi programmját abban a szigorú elgondolásban mondotta el, amely csalódásokra a nemzetnek kevés alkalmat ad, mert hisz nagy és vérmes reményeket nem keltett bennünk. De nagyon szeretném, ha a pénzügyi kormányzat mégis mihamarább foglalkoznék azzal, hogy az az adórendszer, amely Magyarországon kifejlődött, nem tartható fenn. Magyarországon ma húsz és néhány fajta egyenesadót fizetünk. Hogy hány közvetett fogyasztási és egyéb adót, annak se szeri, se száma. Olyan messze mentünk ezen a téren, hogy például, ha valakinek van havi 3000 K fizetése és ezenfelül 21.000 K tantiémje, akkor a következő adókat fizeti : Fizet először harmadosztályú kereseti adóban 3.600 K-t és 4.200 K-t, összesen 7.800 K-t. Ezen alapon fizet általános jövedelmi pótadót 2.700 K-t ; országos betegápolási adót 1.560 K-t ; fizet.jövedelemadót az 57.000 K után 10%-ot, 5.700 K-t, ha nőtlen, fizet hozzá még 15%-ot, 777 K-t ; köszégi adót circa 10%-ot, 7.800 K-t ; útadót 10%-ot, tehát ujabb 780 K-t; fizet egyéb törvényhatósági adót, circa 3%-ot, az 234 K; egyházi adóban 5%-ot, az 390 K; szóval fizet az 57.000 K jövedelem után 27.216 K-t. Fizeti ezenfelül, ha még marad valamije, a forgalmi adónak ráeső részét, a luxusadót, a különféle monopóliumok, pl. a szivar után az adót, fizeti tulejdonképen saját egészsége fentartásának adóját, a paiikát, szóval, ha nem korrigálja jövedelemeltitkolással az adóbevallást, akkor végeredményében tulejdonképen több adót fog fizetni, mint amennyi jövedelme egyáltalában van. Ezt a groteszk példát csak azért hoztam fel, mert azt gondolom, hogy ezt az adórendszert végeredményében nekünk mégis csak meg kell változtatnunk és főképen az adminisztráció megkönnyítésére, azonfelül pedig az adófizető polgárság megnyugtatására a különféle adókat helyettesítenünk kell két-háromféle főadóval, egy jövedelmi és egy vagyonadóval, amelybe tulaj donképen minden belefoglalható, ami az adóbehajtást hihetetlenül megkönnyíti, egyszerűsíti, sőt költségmegtakarítással jár. De jár azzal a szociális előnynyel is, hogy az az adófizető, aki ma abszolúte nem képes kiigazodni a maga adójában, alá, ha könnyenhivő ember, elhiszi, hogy adóját jól vetették M, de ha kissé gyanakodó ember, azt mondja, hogy őt az adóval agyonnyomják és vele szemben igazságtalanság történt, tisztában lesz a fizetendő adó összegével. Hogy az adófizetők ne állhassanak elő az emiitett panaszokkal, hogy mindenkinek az adója könnyen ldszánritható és ellenőrizhető legyen, a magyar adópolitikának oda kell irányulnia, hogy minél gyorsabban az évi január hó 21-én, szombaton. adók egyszerűsítésére, az egész adózási rendszer átépítésére törekedjünk. Ezt azért ajánlom most, a nemzetgyűlési időnek a végén, a pénzügyi kormányzat figyelmébe, hogy talán, — amit sokszor panaszoltak — ha majd a nemzetgyűlés a kormány munkaidejét nem fogja itt igénybevenni, a csendes büróban talán mód és alkalom lesz efelett a probléma felett gondolkozni. A szociális béke érdekében tett intézkedések között meg kell emlékeznem a Közélelmezési Tanácsról. A Közélelmezési Tanácsot a kormány akkor hivta életre, amikor az árak nálunk mint szökőárak emelkedtek. Akkor, mikor a közönségben a legnagyobb aggodalom kezdett lábrakapni, hogy hogyan lesz képes lépést tartani a maga keresete az árakkal, akkor a Közélelmezési Tanács működéshez látott, és kétségkívül sikerült az árak fejlődését igen nagy mértékben megállítani. Nekünk a nemzetgyűlésen kötelességünk azt hangoztatni azok felé, akik elégületlenek, hogy igenis, a nemzetgyűlés és a kormány hatékony intézkedéseket tett a drágaság emelkedése ellen. Én nem kívánok itt számokkal operálni, de egyre mégis rámutatok : akkor, mikor a korona kurzusa 280 volt, a zsir sokkal drágább volt, mint most, 060 és 070-es kurzus mellett. Ha itt nem történt volna valamely intézkedés, amely az árfejlődést megakadályozta, kétségtelen, hogy a fogyasztóknak többszáz koronás zsirárakkal kellene számolniok, és a húsárak is jelentékenyen nagyobbak volnának, mint amilyenek ma. A Közélelmezési Tanács működése ellen azonban termelői oldalról állandóan kifogások emeltetnek épen azért, mert az árfejlődést megakadályozza. A Közélelmezési Tanács kétségtelenül a fogyasztókat képviseli, a fogyasztók érdekét tartja elsősorban szem előtt. En azonban elhibázott közélelmezési politikának tartanám azt, mely a termelők érdekét nem veszi figyelembe. Hiszen a termelés megszűnésével közélelmezési politikát csinálni többé nem lehet, és se kormány, se Közélelmezési Tanács nem szabályozhat többé semmit, ha nincs produkció. En tehát a magam fészéről a Közélelmezési Tanácsban mindig azt az álláspontot foglaltam el és foglalom elitt is, hegy a fogyasztás érdekét okvetlenül össze kell egyeztetni a termelő érdekével. (Helyeslés.) Már most itt van egy kérdés, amely izgatja az egész termelő közönséget, t. i. az állatkivitel, speciálisan a sertéskivitel kérdése. Hangsúlyozni kívánom, hogy Magyarországon felesleges állat nincs, (Ellenmondások jobbfelől.) Magyarországon csak megcsökkent fogyasztási képesség van. Nagy tévedés volna, ha a külföld abból, hogy a magyar piac nem tudja felvenni például a magyar hizott sertést, azt következtetné, hogy nekünk feleslegünk van. Nekünk nincs feleslegünk, hanem a fogyasztóképességünk szállott le a minimumra. (Igaz ! Ugy van ! balfelol.) Az, hogy itt felesleg jelentkezik, bizonyítvány a mi nyomorúságunk-