Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. ról, szegénységünkről, a mi tökéletes leromlottságunkról. (Zaj jóbbfelől.) Én ezt a szempontot figyelembe kívánom venni. Amennyiben a kormány oly intézkedéseket tesz, amelyek ezt a momentán mutatkozó anomáliát megszüntetik, df egyben gondoskodik arról, hogy azért a nyáron egészen bizonyosan jelentkező szükséglet fedezve legyen és ne következhessek be az az inség, amit én a ma mutatkozó felesleg ellenére is megállapítok, ha igy tudja a kérdést a termelők javára elintézni, akkor nemcsak hogy nem lesz kifogásom a fogyasztók szempontjából ez ellen, de őszintén örvendeni fogok ennek. Hiszen misem áll távolabb tőlem, mint oly intézkedés fentartásához hozzájárulni, mely a termelést lehetetlenné teszi, vagy csak bizonyos mértékig is csökkenti, ami azután végeredményében a fogyasztón fogná magát megbosszulni. Amikor hajlandó vagyok ilyen álláspontra helyezkedni, viszont kénytelen vagyok szóvá tenni, hogy bizonyos anomália ebben a kérdésben is van. Itt van például a tétényi sertésvásárnak sokat emlegetett ügye és monopóliuma. A tétényi sertésvásár ergedélyt kapott arra, hogy külföldi importból származó sertést továbbithasson és exportálhasson, illetékmentesen és külön engedély nélkül. Bár nem értem egészen, miért kellett épen a Hitelbanknak és a Kereskedelmi Banknak adni ezt az igen jól fizető koncessziót, miután egyéb vásárok is megkaphatták volna ugyanezt a jogot, ezt még nem kifogásolnám. Kifogásolom azonban a szerződésnek azt a részét, amely szerintem igen sok visszaélésre adhat alkalmat és amely a következőket mondja (olvassa) : »A sertésvásár itt körvonalozott rendeltetéséből azonban önként folyik az is, hogy annak egyúttal az oda felhozott sertések hizlalására, illetve hizlalásának befejezésére is kell szolgálnia. A teljesen kihizott sertések szállításával egybekötött elhullási kockázatnak és nagy apadási veszteségnek eliminálása az intézmény egyik további legfontosabb célja, amit azáltal érhet el, hegy megfelelő berendezések utján mód és alkalom nyujtatik a vásártelepre sovány vagy félhizott állapotban felhozott sertések további hizlalására, illetve arra, hogy a tulajdonos az ott hizóba állított sertéseit a hizlalás bármely szakában a reá nézve legkedvezőbb időpontban értékesíthesse.« Ez olyan kapunak nyitvatarfcása, t. Nemzetgyűlés, amely módot ad arra, hogy az érdekelt társaság magyar sertést magyar kukoricán hizlaíjon ott azon a telepen és ezt minden illetéknek fizetése és minden engedélynek kikérése nélkül tovább szállíthassa. Szerintem a szerződésnek ez a pontja meg nem .maradhat. En nem irigylem a magyar gazdaközönségtől azt, ha a saját becsületes termelő munkájának értékét, hasznát megkapja, de nem vagyok hajlandó koncedálni két bankvállalatnak, két bankvállalat körül csoportosult érdekszövetségnek azt, hogy ilyen szerződés alapján módja legyen neki azt tenni, amit a magyar gazdaközönségnek nincs módjában megégi január hó 21-en, szombaton. 371 tenni. A magyar gazdaközönség sovány sertést nem vihet ki, sőt kövér sertést sem, ez a társaság pedig odavihet sovány sertést, magyar kukoricán kihizlalhatja, azután kiviheti és óriási exportnyereségre tehet szert. Mayer János földmiveiésügyi minister : Kizárt dolog ! Haller István : A szerződésnek ezt a pontját szerintem feltétlenül meg kell változtatni, mert egyforma elbánásban kell részesülnie a termelés minden tényezőjének és nem lehet különleges jogokat adni senkinek sem. Rupert Rezső : Ez nem kisgazdapolitika, az bizonyos. H aller István : T. Nemzetgyűlés ! Még egy kérdésről kívánok röviden szólni : arról a kérdésről, amely a nemzetgyűlés utolsó idejében végeredményében kell hogy a legjobban érdekeljen, és ez a választói jog kérdése. (Halljuk ! Halljuk!) A javaslat még nincs itt, talán még készen sincs. De épen azért beszélek már most a választójogi törvényjavaslatról, mert az a meggyőződésem, hogy sokkal könnyebb egy törvényjavaslaton módosításokat eszközölni akkor, amikor még nincs beadva, mint azután. (Helyeslés.) Én tehát azért akarom már most a magam álláspontját nagy vonalakban ismertetni, hogy azután mód legyen arra, hogy ez az álláspont, ha elfogadható, a javaslatban kifejezésre is jusson. T. Nemzetgyűlés ! Annak idején igen tevékenyen részt vettem a Tisza—Lukács-féle választójogi javaslat előkészítésében és igen élénk részt vettem a Vázsonyi—Wekerle-féle választójogi törvényjavaslat tárgyalásáJban. Abban az időben álláspontomat a következőképen fejtettem ki (olvassa) : »Szóló már első parlamenti szereplése alkalmával az általános választói jog hívének vallotta magát és ma is az, ebben az álláspontjában semmi külső tényező sohasem alterálhatja.« Az indokolás, amit én akkor használtam, a következő volt (olvassa) : »A világháborúból tépett idegzetű nép fog visszatérni. Nekünk állami szempontból igen fontos érdekűnk, hogy ez a nép az igazságtalanságnak, a méltatlanságnak, a jogtalanságnak még a látszatával se találkozzék ebben az országban, ne lehessen abban a felfogásban, hogy amikor az oiszá g a legkritikusabb óráit élte, amikor jóformán az egész világ összeesküdött ez ellen a földdarab ellen, amikor szükség volt rá, akkor igénybe vettük a legvégsőkig, akkor nem voltunk tekintettel semmire, vájjon marad-e valami rezervája az élet számára, akkor igyekeztünk kimeríteni mindent, amire a nemzetnek szüksége volt, akkor túrradikálisak, sőt ultraradikálisak voltunk a követelésekben. Lehetetlenség, hogy igazságérzetünk ne tiltakozzék az ellen s az ő igazságérzetük fel ne lázadjon, ha kénytelenek látni, hogy a jogok osztogatásában túlkonzervativok akarunk lenni.« 47*
