Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-294
À nemzetgyűlés 294. ülése 1922. haszonrészesedését el nem engedik, és hogy minden kereskedelmi ágat, minden haszonhajtó foglalkozást igyekeznek magukhoz vonni s az egyéni vállalkozást ezzel jóformán lehetetlenné teszik : ez mégsem lehet egészséges állapot. (Igaz! Ugy van ! jobb felől.) Igazuk van a panasz ko dóknak abban, hogy a bankoknak az a politikája, amelyet most folytatnak, fokozza a drágaságot, (ügy van! jobbfelől.) a munkanélküliséget, mert lehetetlenné teszi a, termelést és a 'vállalkozást. Ha ma valaki egy nagy pénzintézethez megy azzal, hogy épiteni akar, vagy hogy egy nagyipart akar elkezdeni, akkor legtöbbször kénytelen a tervéről lemondani, mert oly horribilis terheket kell a hitelért magára vállalnia, hogy kénytelen inkább a kis tőkéjét maga is valuta és egyéb börzespekulációkra fordítani, mert lehetetlen a számítását megtalálnia. T. Nemzetgyűlés ! A kormány legfontosabb feladatának tartom, hogy kövessen el minden lehetőt arra nézve, hogy a bankok a maguk legális üzletkörébe szoríttassanak vissza, (Helyeslés a középen.) mert a bankok hivatása az ipari és mezőgazdasági életet hitellel alimentálni. Ez a feladata a bankoknak, és ha ezt a feladatát nem teljesiti, ha más útra tér át, akkor letér eredeti rendeltetéséről, és ha nem akar oda visszatérni, a kormánynak meg kell találnia a módot arra, hogy ezeket a visszaéléseket megszüntesse. (Élénk helyeslés a középen.) A bankok értékpapír- és valutaspekulációkra akkora összegeket használnak fel, hogy egész természetes dolog, hogy az a szivattyuszerü működés, amelyet nem egyszer látunk egy-egy tőzsdei műveletnél, igen eredményesen pumpolja ki a kisvállalkozók vagyonát és duzzasztja fel azokat a milliókat, amelyek felett pénzfejedelmek diszponálnak. A bankoknak, szerintem, nemzeti politikát kell folytatniuk, amint folytatott Magyarországon minden nemzetiségi bank, s amint folytat minden olyan külföldi pénzintézet, amely a maga presztízsére ad valamit. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezek mind fajerősitő gazdasági és pénzügyi politikát folytacnak. A magyar nemzetnek joga van ezt elvárni a magyar pénzintézetektől, mert az a pénz, amely felett diszponálnak, amellyel kereskednek, a magyar népnek verejtékéből keletkezett vagyon, mert a magyar nép az, amely a maga pénzét az ő diszponálásukra adja oda. Kuna P. András: Nálunk mindig nemzetköziek voltak a bankok ! Haller István : A monopólium is olyan intézkedés, mely a gazdasági életet bizonyos fokig megzavarja. Nem kívánom e tekintetben egyikmásik ellenzéki t. képviselőtársam felszólalását erősebb kritika tárgyává tenni ; nem kívánok bővebben reflektálni azokra a megjegyzésekre, amelyeket felhoztak, de a magam részéről mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy amikor egy nemzet arra szánja rá magát, hogy a fajtáját erősebben vigye bele a közgazdasági életbe, mint ahogy azelőtt benne volt, akkor ilyen állami támoNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET. évi január hó 21-én, szombaton. ' 369 gatás, biztatás, ki nem zárható. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Joga van az államnak is céltudatos gazdasági politikát követni a saját faja javára. És ha ez áldozatokat igényel, a nemzetnek joga van a saia b érdekében ezt az áldozatot meghozni, (Ugy van! jobbfelől.) még pedig azon a módon és azon szervek által, amelyek által ez megtörténhetik. Természetes dolog, hogy ennek törvényesen kell történnie ; természetesen, nem szabad itt még a látszatát sem felkelteni annak, hogy olyan kedvezményezés történt, amely privátcélt akart szolgálni ; hanem igenis szabad közcélt, nemzeti céltszolgálni abban a formában, hogy a gazdasági életben való magyar megerősödést az állam a maga eszközeivel favorizálja. Azok a panaszok, amelyek e tekintetben felhangzottak, szerintem nem egészen állják meg a helyüket, mert én elhiszem ugyan, hogy egy nagy üzleti vállalkozás keretében itt-ott tévedések is történnek, amelyeket mindig lehet ugy kihegyezni, hogy az üzlettel szemben bizalmatlanságot keltsen, de nagyjában és egészében azt hiszem, hogy azok az alakulások, amelyek az utóbbi két esztendőben jöttek létre, amelyek a keresztény elemnek a gazdasági életbe való bevitelét célozzák, egészségesek és megálltak a legnehezebb időkben is az idők próbáját. Hogy egyet említsek, például szó veit itt arról, hogy a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete illetéktelen kedvezéseket kap és egyik képviselőtársam sokalta azt a 3% jutalékot, amelyet bizonyos ügyletek lebonyolítása után felszámithat. En azt hiszem, hogy amikor a Tébe 10 millió koronát ad jótékony célra, és amikor a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete ujabb működési periódusának második esztendejében hat és fél millió koronát tudott juttatni hasonlóképen jótékony célra, akkor ezzel mégis annyira bebizonyította a maga altruista voltát, hogy igazán nem lehet kifogásolni azt, amit keres. De különben is, ha ez a szövetkezet azzal a nagy forgalommal, amelyet lebonyolít, tényleg haszonra tesz szert, meg vagyok győződve, hogy ebből csak a köznek lesz haszna, mert a tisztviselők helyzetének további megkönynyitésére fog szolgálni és egy olyan bázisnak megteremtésére, amelyre a tisztviselői kar akkor is támaszkodhatok, amikor az állam a változott viszonyok következtében esetleg kénytelen támogatásával alábbhagyni. Még csak egy dologra kívánnék beszédemnek ebben a részében rámutatni, Srra t. i., hogy a szociális béke előmozdítására szolgálna az is, ha komolyan megkezdetnék egy tökéletesen uj adórendszernek kimunkálása. (Ugy van! jobbfelől.) En a pénzügyminister ur expozéját, mint egy rendkívül komoly programmot, örömmel hallottam. Nagyon örültem annak, hogy semmiféle fantasztikus reményeket nem igyekezett kelteni. Nagyon jól tudom, hogy nekünk magyaroknak mennyire hibánk az, hogy túlságosan hamar engedjük át magunkat az ábrándoknak, túlságosan hamar hiszünk a csodákban, és képzeljük el azt, hogy ahol ma sivár pusztaság van, ott egy varázsvesszővel eldorádót lehet 47
