Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

368 'A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. kategória, amely eddig kimaradt, az a mezőgazdasági munkásság, (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon. Felkiáltások : Be leéli okéi venni !) T. Nemzetgyűlés ! A mezőgazdasági munkásság csonka Magyarország keresőinek 16%-át jelenti. Ez a 16% rendidvül nagy szám. Ha magát a keresők megoszlását tekintjük, pl. jelentékenyebben nagyobb, mint az ipari munkás keresők percentje. De ettől eltekintve, ez a mezőgazdasági munkásság a magyar elem, és ez a falusi elem a legtermékenyebb és a legszaporább elem. Ez az a rezervoár, amelyből a magyar népesedés a maga legnagyobb kvantumát meriti. Ezt az elemét népegészségileg védeni azzal, bogy a betegsegélyezést rájuk is kiterjesztjük, azt hiszem, valóban nemzeti feladat. Azt gondolom, bogy a legsürgősebben kellene a biztositást kiegészíteni és tovább fejleszteni abban az irányban, hogy a mezőgazdasági munkásság is élvezhesse a biztositásnak azokat az áldásait, amelyeket ma az ipari munkásság élvez. Mert ahogy ma a mezőgazdasági munkás, a gazdasági cseléd és a gépnél dolgozó munkás biztosítva van, és az, amit e címen a gazdasági munkáspénztáraktól mint alamizsnaszerű járulékot kap, az valóban nem el egér dő. Az egész rerdszert meg kell változtatni. Be kell vonni a mezőgazdasági munkást is ebbe a népegészségi és szociális védelembe, amelyet élvez ma a tisztviselő, a háztartási alkalmazott és élvez az egész ipari munkásság. (Helyeslés.) t Rá lehet nekünk mutatnunk arra is, hogy pl. az anya- és csecsemőbiztositás terén alapjában véve eléggé megelőztük az összes kultúra Ha m okát. Ebben a tekintetben kétségkívül előrehaladottabb fokban vagyunk, úgyannyira, hogy nyugodtan könyvelhetjük el ezt a magunk szociális töivényhozása egyik igen értékes fejezetének. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés 1 Ezt a szociális biitodtást ki kell egészíteni az aggkori és rokkantsági biztosítással. Bizonyos azonban, hogy ezt a szeciális problémát most megoldani nem tudjuk. Ëpen azért nem is akarok ennél hosszabb ideig időzni. Rá kívánok mégis mutatni, hogy ha már a biztosítás terén üdvös lépéseket tettünk és üdvös kezdeményezést határoztunk el, akkor törekedjünk a betetőzés felé is ; a betetőzés pedig az, hogy az aggkor és a rokkantság esetére is meglegyen a biztosítás, (ügy van! ügy van!) Ez mind nem lesz elegendő ahhoz, hogy azt a szociális békét megteremtsük, amelyre az országnak szüksége van. Nagyon sajnálom, hogy különféle körülmények miatt ez a nemzetgyűlés nem tudott még több törvényt alkotni, mert alapjában véve sokat alkotott. Hisz 1920-ban, 10 hónap alatt, ez a nemzetgyűlés 40 törvényt, a következő esztendő szeptemberéig pedig 50 törvényt alkotott. Tehát óriási munkát végzett. De végezhetett volna még többet is és el is kellett volna végeznie, épen a munkásság és a konszolidáció érdekében, még egynéhány olyan feladatot, amelynek rendezetlensége minduntalan jogosulatlan konfliktusokra ad alkalmat munkás és munkaadó között, aminek csak évi január hó 21-én, szombaton. kárát látja munkás és munkaadó egyaránt, de kárát látja főkép maga az ország termelése. Ilyen például a sztrájkjog megteremtése, a szakszervezeti szabadság körülbástyázása, de egyszersmind a szakszervezeti felelősség megállapítása. Ilyen a munka szabadságának biztosítása. Kell hogy a terror megszűnjön, amely, ugy látszik itt újra éled. Nagyon szeretném, ha a munkásságnak azok a rétegei, amelyek az utóbbi időben újra azt gondolják, hogy nekik bizonyos elvesztett poziciókat terrorral, munkakizárással, a kenyértől való megfosztással kell visszavivniok, megszívlelnék azt, hogy aki másnak jogát nem respektálja, annak nincs jogában a maga számára jogot és szabadságot kérni, (ügy van ! Taps a középen.) Azok, akik állandóan jogrendről beszélnek s jogrendnek hiányát kifogásolják, ne adjanak a magaviseletükkel azok kezébe fegyvert, akiket ők támadni kivannak, ne adjanak alkalmat arra, hogy a panaszkodóknak azzal feleljenek vissza, hogy ime, a magad körében annyira nem respektálod a jogot, a szabadságot, a politikai véleményt, politikai felfogást, hogy képes vagy munkástársadat kenyerétől megfosztani, a munkából kiüldözni, tettleg inzultálni, csak azért, mert nincs veled egy politikai nézeten, vagy mert nem iratkozik be ugyanabba a szervezetbe ! Ha a munkásság erre az útra tér, kétségkívül igen sok szociálisan gondolkozó embernek szimpátiáját fogja elveszíteni, és pedig olyan embereknek szimpátiáját, akik most és a jövőben hajlandók lennének minden szociális haladást szolgálni, minden munkásérdeket itt ebben a Házban képviselni és mindent elkövetni, hogy a munkásság megtalálja létének biztos feltételeit és kulturális fejlődésének lehetőségeit. (Helyeslés a középen.) T. Nemzetgyűlés ! A szociális béke helyreállításához tartozik az is, hogy a gazdasági életnek bizonyos kinövéseit a kormány igyekezzék a legerélyesebb kézzel lenyesegetni. Nemrégiben megjelent egy közlemény, melyben kereskedők és iparosok panaszkodnak a bankok ellen, mondván, hegy őket kiuzsorázzák. A bankok erre egy közleményben ezt cáfolni igyekeztek és azt mondták, hogy ők nem a rendes hitelt adják drágán, hanem az olyan hitelt, amikor egy iparos, vagy kereskedő többre vállalkozik, mint amire a saját tőkéje képesiti, és ezáltal nagy üzleti rizikót vállalnak magukra, vagyis olyankor szoktak elmenni 20—30— 40%-ig is. Meg kell állapítani, t. Nemzetgyűlés, hogy a bankok nálunk teljesen eltértek eredeti rendeltetésüktől. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Megengedem, hogy speciális feladatok elvégzésére alakulhatnak pénzintézetek, alakulhat pénzintézet, mely speciálisan a kereskedelmetakarja szolgálni, alakulhat pénzintézet, amely speciálisan az ipart akarja fellendíteni és ipari üzemekkel akar foglalkozni. Ezt én mind elhiszem és akceptálom is. De hogy bankok legyenek, amelyek kereskedelmet, ipart, magánvállalkozást, mindent kivétel nélkül, ugy akarnak kihasználni, hogy a maguk