Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

360 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. nister, megjelent a biróság előtt, vagy- a bíróság őelőtte — azt nem tudom — hihallgatásra, és a statáriális eljárás alatt levő Kakovszky István ellen szóról-?zóra ugyanazt vallotta. Elmondotta mindazt, ami terhelő, elhallgatta azt a részt, amit én most elmondtam és ami reám nézve enyhítő, talán mentő. Elmondta azt oly eljárás folyamán, amely neve szerint statáriális, rövid, amelynek a vége esetleg akasztófa, és ez a pap nem mondotta meg azt, hogy van ennek a dolognak még egy másik része is, amely talán enyhítő. A biró előtt a tanúnak mindent legjobb meggyőződése szerint kell elmondani, (Ugy van! JJgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) semmit, de semmit nem szabad elhallgatnia, ami az ügyre fontos. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vass József, a minister, vallott a Fehérkönyvben, Vass József, a pap és minister, vallott a biróság előtt. Ebből a konklúzió levonását engedjék el nekem. Ezzel végeztem volna azzal a szereppel, amelyet betöltöttem a királykérdésnél és egy indítványt adok be. Az indítvány igy szól (olvassa) : »Indítvány. Utasittatik a kormány, a királykérdésre vonatkozó összes okmányait a Ház elé terjeszteni, valamint minden, a Fehérkönyvben lévő tendenciózus állításait okmányilag bizonyítani.« (Helyeslés balfelöl.) Dinich Vidor: A Fehérkönyvet kilóra lehet eladni ! Brődy Ernő: Mi van a javitott kiadással? Mi van a jóvátétellel? (Zaj.) Rassay Károly : Ez mindnyájunknak érdeke ! Friedrich István: Közös érdek belenézni az aktákba! Homonnay Tivadar: Jobb, hogy nem adták ki, mert lett volna egy harmadik kiadás ! Friedrich István: ígértek egy harmadik kalendáriumot is, az zenésítve lesz! (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Most áttértek egy egészen száraz közjogi kérdésre. Kérem a t. túloldalt, méltóztassanak ezt nyugalommal meghallgatni. Ez nem tendenciózus, ennek célja semmi egyéb, mint egy közjogi tévedést, amely az 1921:1. te. magyarázata körül fenforog, megvilágítani. Okot ad erre nekem az a hadparancs, amelyet a kormányzó ur kiadott. Ez a hadparancs következőleg szól (olvassa) : »A nemzeti hadsereg az én kezembe tette le az esküt, tehát az ón parancsomat tartozik követni.« (Ügy van ! TJgy van ! jobbfelöl.) Én még nem szóltam semmit, csak olvasom. »IV. Károly király Őfelségének a hatalmat csak az ország megválasztott kormányzója adhatja át.« Somogyi István: Ez nem ugy van! (Meshó Zoltán közbeszól.) évi január hó 21-én, szombaton. Rakovszky István : Meskó t. képviselőtársam már nyomon jár. A többit már nem olvasom fel, csak ezzel a két dologgal foglalkozom, még pedig foglalkozom azért is, mert Gömbös Gyula t. képviselő ur egy közbeszólása alkalmával azt kockáztatta meg, hogy Őfelsége a katonákat és a tiszteket eskü alól felmentette. Legelőször az eskükérdésre térek ki. Kettőt állapitok meg. Az egyik az, hogy a kormányzónak letett katonai eskü törvénytelen,... (Nagy zaj és mozgás jobb felöl.) Kováts i. István: Micsoda? Hangosabban egy kicsit! Rakovszky István: Ha nincs igazam, cáfoljanak meg. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ilyet nem lehet mondani!) Somogyi István : Megint ugy csinálnak, mint tegnap Szilágyival. Rakovszky István : A másik, amit Gömbös Gyula t. képviselő ur mondott, hogy az eskü alól felmentés történt, az nem áll, tévedés. Az a rész, amelyet Gömbös t. képviselő ur az esküre vonatkozólag mondott, következőleg áll. Tudomásom van arról, hogy, amikor 1918 október folyamán Ausztriában a zavargások már kitörtek, az AOK, a szerencsétlen AOK oly értelmű előterjesztést tett Őfelségének,. . . Gr. Andrássy Gvula : Közös ministertanács elé került! Rakovszky István : ... hogy a tisztek az eskü alól mentessenek fel, bocsáttassanak ki az eskü kötelékeiből és álljanak be a különböző országok hadseregeibe. Ez az AOK indítványa volt és ez nem fogadtatott el. Az indítvány közös ministertanács elé került, melyen résztvett gróf Andrássy Gyula is és épen az ő ellenzésére a Gömbös képviselő ur nézeteinek megfelelő ez az AOK féle inditvány nem fogadtatott el, hanem a ministertanács elhatározta, hogy, mivel Ausztria megszűnt létezni, részekre bomlott fel, a katonatisztek beléphetnek az egyes országok tisztikarába, hadseregébe, ott esküt is tehetnek, de ezt az esküt előbb be kell mutatniok Őfelségének és ez az eskü nem állhat ellentétben azzal az esküvel, amelyet ők a régi hadseregben Őfelségének tettek le. (Nevetés a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Ez történelmi tény! Ez igy van ! Dinich Vidor: Itta koronatanuja! (Felkiáltások a jobboldalon : Nem érdekel !) Rakovszky István : Ha önöket nem is érdekli, azt hiszem, Gömbös képviselő urat érdekli. Az eskü kérdésében való ez az állásfoglalás azonban egyesegyedül az osztrák nemzetiségű tisztekre vonatkozott, de nem vonatkozott a magyarországi tisztekre. En olyan elővigyázatos voltam, hogy miután hallottam ezt a nézetet, Őfelségéhez legutóbbi ittléte alkalmával kérdést intéztem ez irányban és Őfelsége kategorice kijelentette nekem, hogy ő csak egyetlenegy katonát mentett fel az eskü alól, és ez József főherceg volt.