Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

A nemzetgyűlés 29í, ülése 1922. Szilágyi Lajos : A főherceg maga is igazolta ! Rakovszky István: Hogy ez igy áll, azt bizonyítja az is, hogy tudomásom van róla, hogy, mikor a Horthy-féle eskü behozatott, a tisztek vonakodtak azt letenni és kérdést intéztek a kormányzó úrhoz, hogy : kérem, minket egy régi eskünk köt és azt nem szeghetjük meg, azt nem lehet követelni ; mire a kormányzó azt mondta : kérem, ez az eskü nincs ellentétben az énnekem teendő esküvel. (Zaj.) Szilágyi Lajos: Erre tanuk vannak! Somogyi István: Nincs is ellentétben! Rakovszky István : A kormányzó nem egyszer hivatkozott az ő uniformisára, amelyet hord. Nem tételezhetem fel, hogy a kormányzó részéről e tekintetben kétszinü játék folyt volna. Ezek ,tiszta szinigazságok. Áttérek most arra, ami a felzúdulást okozta, hogy az eskü törvénytelen. Méltóztassanak megnézni az 1920: I. tcikket. Ennek 8. §-a ekként szól (olvassa) : »Az ország védelmére és a belső rend és biztonság fentartásában való közreműködésre nemzeti hadsereg állíttatik fel, amely a magyar alkotmányra esküt tesz.« A régi katonai eskü — itt van Gömbös t. képviselőtársam, cáfolja meg — ugy az 1868 : XL. törvénycikk, a véderőtörvény, mint az 1868: XLI. törvénycikk, a honvédelmi törvény szerint egy szót sem szól leteendő esküről, e tekintetben semmit sem állapit meg. Akkoriban az esküt legfelsőbb hadiparancs alapján tették le és ez a hadiparancs a közös hadseregre nézve a következőképen szól: »Mein^ Kriegsvolk soll mir folgenden Eid leisten.« Epen ugy szól tehát, mint a honvédségnél, csakhogy itt magyarul. A különbség a két katonai eskü közt az volt, hogy mig a közös hadseregben nem volt megemlítve az alkotmány, addig a honvédségnél a királyhoz és a törvényekhez való hűség is benne volt az esküben. Mit akarok ebből levonni ? Azt, hogy a törvényben ott nem állott fenn tiltó rendelkezés és nem volt meghatározva, hogy kinek és mire kell az esküt letenni, mert ez Őfelsége joga volt, lévén ő örökös törvényes király, aki iránt a hűségi köteléket csak a halál szakíthatta meg. Az 1920:1. tcikk nagyon bölcsen csak az alkotmányra tett esküről szól. Kimondja, hogy a nemzet ideiglenes államfőt választ és a törvény nem akar a közéletben, a politikában és a hadseregben dilemmát felidézni arra az esetre, ha az ideiglenes államfő esetleg lemond, vagy a törvény értelmében — hiszen a 14 §-ban megvan az eshetőség arra, hogy vád alá lehessen helyezni — ez okból fosztatik meg hatalmától. A törvény tehát nem akart konvulziót bevinni a hadseregbe, ilyen politikai komplikáció beállta esetére, hogy az illető katona tisztában legyen azzal, hogy neki senki iránt hűségi kötelezettsége nincs, egyesegyedül az alkotmányos kormány iránt. Kováts J. István : A kormányzónak ugyanaz a joga van a hadsereg körül, mint a királyNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET évi január hó 21-én, szombaton. 361 nak! Tessék a 13. §-t is elolvasni és nem elhallgatni ! Rakovszky István; Elolvastam, ott nem áll az. Hiába rázza ki a szavakat a képviselő ur önmagából ! (Derültség balfelöl.) KovátS J. István : Önből szeretném kirázni a 13. §-t! (Derültség.) Rakovszky István : Hiszen épen az a különbség, hogy itt a törvény tiltó akadályt állit fel! Sréter István : Miért nem keresték ezt 1920ban? Rakovszky István : Igazán nem hallom a képviselő urat. A kamarásságot akarja talán említeni ? (Félkiáltások a jobboldalon : Azt visszaadta már !) Sréter István: Azt már visszaadtam! A kulcsokat visszaküldöttem ! Ha a képviselő urnák nem tetszik, méltóztassék a katonai fórumnál feljelentést tenni ellenem esküszegés miatt. (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni! Rakovszky István: Nagyon tetszik nekem lelki öszhang, hogy a képviselő ur szabad királyválasztó és kamarás is. Nekem ez nagyon tetszik! (Zaj.) A második az, hogy most IV. Károly király Őfelségének a hatalmát csak az ország megválasztott kormányzója adhatja át. Ez abszolúte nem áll. E tekintetben minden képviselőnek több joga van itt, mint a kormányzónak, mert minden képviselő felkelhet és indítványt írhat be, hogy IV. Károly király hivassák vissza a hatalom átvételére, . . . KovátS J. István: Próbálja meg! (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Rakovszky István : . . . csak egy ember nem teheti ezt meg : a kormányzó. (Ugy van ! a baloldalon.) Somogyi István : Ugy van ! A nemzetgyűlés adhatja meg. Meskó Zoltán : Addig nem volt szabad neki visszajönni, amig nem hivták. Rakovszky István : Meskó Zoltán képviselőtársam megjegyzésére minden félreértés eloszlatása végett kijelentem, hogy ez nem az én álláspontom, amit az előbb jeleztem; én az 1920. évi I. tcikkből vezettem le, hogy még a szabadkirályválasztók sem nyugodhatnak bele a dologba. Egyébként az én legitimista álláspontom ettől teljesen eltérő. A törvény 12. §-a a következőket mondja (olvassa) : »A nemzetgyűlés addig, amig az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői . . . etc. kormányzót választ«. A 13. § igy hangzik (olvassa) : »A kormányzó az államformának és az államfő személyének kérdésében alkotott törvényekre nézve a visszaküldési joggal nem élhet«. Ebből mi következik? Az, hogy a kor46