Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

A nemzetgyűlés 294. ülése 1922. many volt ! (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. Mnök csenget.) Hadházy Zsigmond: A királynak is vannak kötelességei ! Rakovszky István: Érthető, hogy ilyen zaj támadt t. képviselőtársam kijelentése miatt, hogy miért nem akarta fogadni a király a kor­mányt, de nem az a vitás kérdés Ernst t. kép­viselőtársam között és közöttem, hogy volt-e joga a királynak, vagy nem volt joga, volt-e kedve, vagy nem volt kedve Vass ministert fogadni, hanem az a vitás kérdés, hogy gróf Andrássy Gyula és én megakadályoztuk-e ezt? (ügy van! TJgy van! halfelöl). Hornyánszky Zoltán : Ez a punctum sa­liens ! Bárczy István : Ez a kérdés ! Rakovszky István : Hiszen ezzel vagyunk vádolva! (Folytonos nagy zaj.) Elnök : Ha a képviselő urak nem lesznek csendben, kénytelen leszek az ülést felfüg­geszteni. Rakovszky István: T. képviselőtársaim, ma­gyarázzák meg nekem azt az egyet, hogy ha igaz az, hogy gróf Andrássy G-yula és én akadályoztuk meg Vass Józsefnek a király elé jutását, vájjon mi aka­dályoztuk-e meg Kánia Richárdnak is a király elé jutását akkor, amikor mi foglyok voltunk Tihanyban? Akkor is mi, a foglyok, akadályoz­tuk ezt meg, akikhez a kormánynak folyamodnia kellett, hogy a királlyal összeköttetésbe lépjen? A fogoly gróf Andrássy Gyula, a fogoly Gratz Gusztáv és a fogoly Rakovszky István voltak azok, akik a kormány kiküldöttjei és a király közötti tárgyalást vezették ? Magyarázza meg t. képviselőtársam, hogy miért nem tudott akkor a kormány kiküldöttje a király elé jutni, ami­kor nekünk semmi, hatalmunk nem volt, ami­kor egy egészen más helyiségben voltunk őrizet alatt, és a király már fogoly. Megmondom miért. Mert Őfelsége el volt határozva, hogy az ajtót is lezárja, hogy ne jussanak ezek elébe. Tehát nem mi akadályoz­tuk meg, hanem a királynak, mint magánember­nek teljesen jogában volt azt fogadni, aki neki tetszik. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Meskó Zoltán : Ez a legjobb propaganda nekünk ! Rakovszky István : Erre azután megkérdezte Vass József, hogy vannak-e nekünk biztosíté­kaink (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) az iránt, hogy Őfelsége személye miatt nem lesznek-e nehézségek a külügyi hatalmaknál. Erre én nem azt a választ adtam, . . . (Zaj a középen.) Drozdy Győző: A disszidensek október ele­jén szintén karlisták voltak! Hornyánszky Zoltán: Most is azok! (Zaj.) Rakovszky István : .. . nem azt feleltem, amit. Vass József mondott, hanem egyszerűen utaltam arra, hogy amikor Őfelsége tavaszi megjelenésekor Őfelségéhez ilyenforma kérdést intéztek, ő egy hozzájuttatott bizalmas infor­évi január hö 21-én, szombaton. 359 mációt közölt és ezzel indiszkréciót követtek el, s hogy emiatt nem adok erre felvilágosítást. Ami azt illeti, hogy voltak-e nekem informá­cióim a szomszédok fegyveres beavatkozásairól és a fegyverbe hivott hadseregről, erre a kér­désre nem emlékszem, de ha az a kérdés intéz­tetett volna is hozzám, ugyanezen okból nem feleltem volna rá. Igenis, voltak, és amint az eredmények mutatták, megbizhatók voltak ezek az értesülések. Perlaki György: Meg kell győzni az embereket ! Rakovszky István: Itt az van, hogy »Vass József leszögezte, hogy a kormányzó a hatal­mat nem adhatja át és ezzel a tanácskozás befejeztetett«. Kérem, ez nem igaz, nem igy történt. Ugy történt, hogy én gróf Andrássy Gyula jelenlé­tében, aki szintén csatlakozott ehhez, kértem Vass Józsefet, engedje meg a kormány, hogy vérontás nélkül bevonulhassunk Budapestre, meg­beszélhessük a dolgot, és ha a király Őfelsége látja, hogy az ő megjelenéséből az országra a legkisebb veszedelem is hárulna, kötelességének tartja épugy, mint húsvétkor, kivonulni, és ha — ami ki van zárva nézetünk szerint — ezt nem tenné meg, akkor van nekünk elég befolyá­sunk, hogy Őfelségét erre rábírjuk. Ez volt a válaszunk s ez a válasz itt a könyvből hiány­zik. (Felkiáltások bal felöl : Hallatlan !) Hornyánszky Zoitán : Majd a bíróság más­képen mérlegeli ! Csontos Imre: JNem veszi be ezt a magyar nemzet, uram ! (Zaj balfelöl.) Szilágyi Lajos: Politikai csalás, szemfény­vesztés! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Méltóztassanak mindkét oldalon csendben maradni. Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés ! Ezzel nem fejeződtek be a tanácskozások, amint Vass József minister ur mondja, aki gróf Andrássy Gyulára hivatkozott, mert a minister ur avval vált el tőlünk, hogy ő ezt ad referendum veszi és a mi kérelmünkre azt mondotta, hogy majd választ kapunk, A válasz: a golyók voltak Budaörsön. (Nagy zaj.) Ezzel végeztem ennek a Vass-intervenció­nak azzal a részével, amely a közügyre tarto­zik; de van ennek még magánoldala is. Vass József ur, a pap, Vass József ur, a minister, Vass József ur, a magyar honpolgár... (Zaj jobbfelöl. Csontos Imre közbeszól. Zaj és felki­áltások a baloldalon : Állandóan közbeszól!) B. Szterényi József : Nevezzük ki a nemzet bölcsének. Rakovszky István : . . . egészen igy vallott az ügyészség előtt is. Elismerem, hogy ha ez a tényállás, az reám nézve terhelő volna politikai tekintetben, mert kötelességemet országommal szemben nem teljesítettem ; terhelő reám nézve, ha bűntényt, ha büntetendő cselekményt követ­tem el, Vass József, a pap, Vass József, a mi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom