Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

À nemzetgyűlés 294. ülése 1922. évi január íiő 21-én, szombaton. 353 Ezek a titkos társaságok túlteszik magukat a törvényeken, örökös nyugtalanságot szitának a polgárságban, spicliskednek, agent provocateu­lökkel dolgoznak és nem engedik ezt az agyongyö­tört országot nyugvópontra jutni. Azok, a nagy politikai ellentétek is, amelyek itt is egymásra vi­harzanak, nagy részben erre vezethetők vissza. Szabó István (nagyatádi) : A királybehozatali szervezetek nem titkosak ? Ezek is titkosak ! Gr. Andrássy Gyula: Egyáltalán nem ! Rakovszky István : Kérem, t. képviselő ur, én ellentétben gróf Andrássy Gyulával azt mondom, hogy igenis, van egy nagy titkos szervezet, mely a király behozatalát célozza, és ez az egész nép, mely melléje állt, mikor bejött az országba ! Ez a titkos szervezet ! Balla Aladár: Az egész nép ? (Mozgás bal­felől) Szabó István (nagyatádi) : Nagyon kevesen voltak ! Én elmondhatom, hogy nem állok titkos szervezetben, de a képviselő ur ezt nem mondhatja el magáról ! Rakovszky István : Agent provocateurökkel dolgoznak és igy a tapasztalatlanokat a legnagyobb bajba tudják juttatni. Mindaddig, amig e téren rend nincs, nem lesz nyugalom az országban. Na­gyon jói tudják az illetők, hogy miért neveznek ki ilyen tekintély nélküli, gyenge kormányokat. Azért, mert tudják, hogy ha erőteljes, elszánt, erős kormány jönne, az velük nagyon hamar ren­det csinálna az országban. Ezért kell sinylenünk két év óta a folytonos kríziseket, folytonos kor­mányválságokat, mert sohasem arravaló erélyes embert neveztek ki a kormányra, hanem mindig olyat, aki báb volt a szervezetek kezében. E szer­vezetek hozzájárulása nélkül nem is alakulhat kor­mány itt, ebben az országban. Ez teremtette meg a közvéleményben azt a légkört, amely lehetővé tette, hogy Őfelsége visszajöjjön, mert oly nagy­mérvű volt már az elégedetlenség, hogy mindenki kereste ebből a kivezető utat és más utat nem talált. Most áttérek, t. Nemzetgyűlés, az én szere­pemre. Az én szerepem kezdettől, 1920 november közepétől fogva ugy a legilletékesebb egyénnel szemben, mint a közéletben is, arra irányult, hogy a királykérdést békés utón intéztethessem el az országban. Gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Gratz Gusztáv között és köztem az egész muít nyáron át tárgyalások folytak, — ezekről gróf Andrássy Gyula beszámolt — amelyeknek célja az volt, hogy modus procedendit és modus vi vendit találjunk arra vonatkozólag, hogy a ki­rálykérdés idő előtt meg ne oldassék. Tanácskoz­tunk, megállapodásra jutottunk, tanácsokat ad­tunk és tanácsaink vagy nem fogadtattak el, vagy amikor elfogadták, már késő volt és nem egészen olyan formában fogadták el azokat, mint ahogyan a megállapodások szóltak. Ez okozta a kétszinü játékkal egyetemben azt, hogy végre bekövetke­zett, ami bekövetkezett. T. Nemzetgyűlés ! Hogy mennyire szem előtt NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. tartottuk a nemzet érdekét, amit mi a király érde­kétől nem tudtunk elválasztani soha, bizonyítja az, hogy gróf Bethlen ebben a ponyvairodalmi szenny­iratban a 32. oldalon a következőket mondja. (Ol­vassa a Fehérkönyvből) : »Bethlen István gróf be­szédjében rámutatott arra, hogy a királykérdést egyfelől jogi, másfelől politikai szemszögből kell megbírálni. Jogi tény az, hogy Magyarország füg­getlen állammá lett és hogy Magyarország uralkodó­ja nem lehet többé egyúttal más ország uralko­dója is. A magyar királynak e követelmény tekin­tetében tehát nyilt biztosítékokat kell adnia ; a királyi hatalom gyakorlása azonban nemcsak jog, hanem kötelesség is.« Ez az utolsó mondat volt egyik ok arra, hogy Őfelsége az országba vissza­jöjjön. Mindig hangoztatta előttünk azt, hogy ez nem jog, hanem esküvel vállalt kötelesség. De hogy mennyire szivünkön viseltük mi az ország és a nemzet érdekét, bizonyítja az, hogy amit gróf Bethlen István ebben az úgynevezett Fehér­könyvben 1921 október vagy november havában hirdetett, azt mi már megtettük egy évvel azelőtt. Itt őfelségének hozzám intézett legkegyelmesebb leveléből a következő passzust leszek bátor a t. Nemzetgyűlés előtt felolvasni (olvassa) : »Én, mint alkotmányos király, — mert ilyen akarok lenni és leszek is, mint amilyen a múltban voltam — való­színűleg minden hű alattvalómmal együtt tudatá­ban vagyok annak, hogy ezen felfogásomból folyó, királyt és nemzetet kötelező megállr pcdások csak akkor lehetnek rendezendők, ha Én egy felelős magyar kormánnyal körülvéve az uralkodói hatal­mat Magyarországon újra gyakorolni fogom. Azon­ban egy, ezen felfogásomat világosan kifejező nyi­latkozatot már most készítek elő, azon célból, hegy hű alattvalóim a döntő órában ne nélkülözzék ki­rályuk védelmére a szükséges fegyvert. Ezen nyilat­kozatomban kifejezésre fog jutni, hogy osztom azt a felfogást, miszerint a pragmatici sancíiónak a magyar és a többi örökös tartományok együttes és megoszthatatlan birtoklására vonatkozó határo­zatai hatályon kivül léptek és az 1867. évi XII. te. érvényét vesztette. Tekintettel arra, hogy ezek sze­rint Magyarország teljes állami függetlenségét visszanyerte, el vagyok határozva, hogy az ural­kodói hatalomnak Magyarországon való átvétele után az uralkodói hatalmat egy más államban csak a kérdéses állam és Magyarország között lé­tesült egyezmény után, vagy pedig Magyarország teljes állami függetlenségének biztosításával, mely külügyei vezetése, külügyképviselete és hadserege önállóságának korlátozását kizárja, venném át.« Balla Aladár : Personal unió S Rakovszky István (tovább olvas) : »És mivel nézetem szerint is . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István (tovább olvas) :. . . Magyar­ország vére és javai kizárólag Magyarország érde­kében és nem más, az országra nézve idegen cé­lokra és igényekre vehető igénybe, el volnék hatá­rozva a hadüzenet és a békekötés jogát a nemzet alkotmányos tényezőivel egy, a törvény által 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom