Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

354 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922 meghatározandó módon megosztani.« (Élénk helyeslés és felkiáltások a baloldalon : Éljen a király I) Aminek tudatára gróf Bethlen István múlt év. novemberében ébredt, mi már arra — mert ezen levél Pranginsben kelt, 1920 november hó 9-ikén — a megelőző év őszén gondoltunk, a nemzetnek érdekeit a király érdekeitől elválaszthatatlannak tekintettük és tudtuk, hogy kötelességünk a változott viszonyokhoz képest őfelségének oly tanácsot adni, amely ezen változott viszonyokkal számol. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel a mi szerepünknek egy része meg van világitva. En nagyon csodálkozom, hogy gróf Bethlen István erről nem tudott semmit. Nagyon csodálkozom, hogy ebben a Fehérkönyvben erről emlités nincs. Huszár Elemér: Szándékosan! Rakovszky István : Mert ezen levél másolata ugyanakkor, amikor hozzám intézve lett, a kormányzóval is közöltetett őfelsége által, és őfelsége engemet értesitett, hogy ez a közlés megtörtént és én e tekintetben ott voltam és tárgyaltam, tehát arról- a levélről gróf Bethlen Istvánnak is tudomással kellett birnia. Gondolom, királyunk őfelségének levele volt olyan fontos, mint az a bizonyos u. n. rendőri jelentés, ahol az asszonyi becsületet sárba hurcolták, és gondolom, a király levele megérdemelte volna, hogy itten a kérdésnek egész megvilágítására, becsületes, tisztességes megvilágítására közölve legyen. (Ugy van I a baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Huszár Elemér : Mesterséges tévútra vezetése a közvéleménynek : ez a kormány munkája. Rakovszky István : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Akkor, amikor én e tárgyban a kormányzó urnái voltam, a kormányzó ur újból ismételten . . . (Zaj a jobboldalon.) így igazán nem lehet beszélnem. Én egy meglehetős kényes témát kezelek és igyekszem a házszabályok korlátain belül ezt a kényes kérdést kezelni ; kérném tehát képviselőtársaimat, lennének kegyesek beszélgetéseikkel nem zavarni. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rakovszky István : Amikor a kormányzó úrral beszéltem, a kormányzó ur előttem ismételte, amit előttem számtalanszor hangoztatott, hogy ő olyan legitimista, mint én magam, az ő leghőbb vágya az, hogy a király minél hamarabb jöjjön vissza az országba. Én citálhatom szórói-szóra a kijelentését, hogy ő boldog lesz, ha itthagyhatja ezt a széket, ő vissza akar menni »Kenderesre kapálni« ezzel a kifejezéssel élt. Mikor én ilyen nyilatkozatot hallok, akkor én bűnös utón jártam-e, mikor elvbarátaimmal a király mellé álltam. (Zaj jobbfelöl.) Szabó István (nagyatádi) : Igen ! Mayer János földmivelésügyi minister: Fegy-. vérrel jött ! Rakovszky István : Ahhoz a királynak sokkal több joga van, mint egy magyar ministernek a monitorra szökni. Az is a fegyver védelme alá szökött. évi január hó 21-én, szombaton. Balla Aladár : Igen, tiltakozhassunk a külföld előtt, hogy nem a magyar nép hivta vissza a császárt, hogy tiltakozhassunk a magyar nép nevében ! (Zaj.) Rakovszky István : Tisztelt Balla képviselő ur, ön a saját nevében tiltakozhatik, de ehhez a magyar nemzet nevében önnek semmi joga nincs ! Balla Aladár : Annyi jogom van, mint a dragonyos urnák ! Rakovszky István : Nagyatádinak sincs ! Balla Aladár : Nagyatádinak annyi joga van, mint Rakovszkynak ! Rakovszky István : Egyet mondok : ha még egyszer ez az eset előadja magát, (Felkiáltások jobbfelől : Isten ments !) megnyugtathatom, hogy akárki fogja intézni az ügyeket, nincs szüksége szöknie. Balla Aladár : Nem szökni, hanem biztosítani a szabadságomat Ostenburgék előtt ! Rakovszky István : Ezt a szót akartam ép hallani, azt, hogy Ostenburggal jöjjön elő. (Zaj.) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a képviselő urnák Ostenburg részéről semmi bántódása nem lett volna, sőt meg volt hagyva, hogy ne merészeljenek bárkihez hozzányúlni, de különösen Balla Aladár képviselő urnák adjanak még útlevelet is, hogy nyugodtan külföldre mehessen tiltakozni. (Derültség és zaj a baloldalon.) Balla Aladár: Nem akarok függetlenséget sem Oátenburggal, sem IV. Habsburg Károllyal. (Zaj.) Mutassa meg Írásban, akkor elhiszem ! Rakovszky István : Ne higyje el a képviselő ur, rám nézve teljesen közömbös, hogy a képviselő ur elhiszi-e vagy sem. Balla Aladár: Nekem is. Ne tessék azt képzelni, hogy nagyobb tekintélye van az országban, mint nekem. Nincs nagyobb tekintélye ! Rakovszky István : Jó ! Szabó István (nagyatádi) : Hát engem nem akartak elfogatni ? Rakovszky képviselő ur vejének vallomása bizonyítja, hogy kiadtak engem Szenkovicsnak elfogatni. Nem egyezik ezzel a képviselő ur állítása ! (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István : Erről nem tudunk semmit. Balla Aladár: Az ön veje vallotta, hogy fel volt jegyezve, hogy nagyatádi Szabó Istvánt el kell fogatni ! Rakovszky István : Lehet, hogy vallotta, de erről az egészről nem tudok semmit. Balla Aladár : Mi tudunk ! Rakovszky István : Erre most nem térek ki, s kérem, nagyatádi Szabó István t. képviselő urat, hogy ha elfelejtenék erre kitérni beszédem folyamán, akkor legyen kegyes figyelmeztetni. Szabó István (nagyatádi) : Felolvasták a vallomást a nemzetgyűlésen. Rakovszky István : Addig, míg ilyen nyilatkozatok történtek a kormányzó ur részéről, a sajtóiroda a környezetében épen az ellenkezőjét hitette el. A hírlapokban a szigorú cenzúra következtében a király ellen mindent, a király mellett semmit , sem volt szabad irni. (Mozgás és zaj a jobboldalon.