Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

À nemzetgyűlés 294, ïdèse 1922. mondta, hogy az a katonatiszt, aki nem legitimista, az gazember ! Rakovszky István : Helyettem más mondotta meg, igen, ez a színtiszta igazság. Barla-Szabó József: Hornyánszky adatait ismerjük már a vitézi székekről ! (Zaj.) Elnök : Ne méltóztassék a tegnapi jeleneteket megismételni akarni ! Friedrich István : Ne provokáljanak ! Tankovics János : Csak tessék tovább provokálni ! Elnök : Tankovics és Friedrich képviselő urakat kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Rakovszky István : Mig a legitimistákban azt a hiedelmet terjesztették, hogy egy gyékényen árulnak velük, azalatt tűrték, hogy a benfentesek, a környezet, az ellenkezőt hirdessék és tegyék. Ez a kétszínű játék okozta azt, hogy a közvélemény annyira megoszlott, és ez mint a választóvíz marta a lelkeket. A hadseregbe bevitték a politikát. Felelősség nélküli egyének befolyást, döntő befolyást gyakoroltak egyes kinevezésekre. Ellentétet szítottak mesterségesen a legitimista és antilegitimista tisztek között. így vitték bele a hadseregbe a politikát, amelytől pedig a hadsereget meg kellett volna óvni. Megállapítom, nem a* kormány tette ezt, hanem azok, akiket mellékkormánynak neveznek, én pedig valójában klikknek nevezek. Egy uj intézményt állítottak fel, mely a régi tiszti önérzettel ellenkezik, az úgynevezett T. tisztek státusát. AT. tiszt a tiszti karban magában mint valami politikai »Hermandad« ellenőrizte a tisztek magaviseletét, és jelentette, hogy ez vagy az a tiszt nem ugy gondolkozik, ahogyan a klikknek tetszik. Ennek következtében áthelyezések, penzionálások történtek. A T. tisztek voltak a bajtársi viszony megrontói, pedig minden tisztikar a bajtársi viszonyon épül föl. Tiszt a tiszttársa előtt nem mert nyilatkozni, tiszt a tiszttársára gyanakodott, pedig olyan szépen van megírva a Szolgálati Szabályzatban, hogy a katonának nyíltan kell beszélnie, nyilt legyen a fellépése, nyíltan valljon szint. De igy megmérgezték a hadsereg szellemét, megrontották a tisztikart, igy oszlott meg a hadsereg. Kegyencek, kegyeltek és még közelebb álló tisztek gyors és soronkivüli előléptetésben részesültek, ugyanakkor pedig azokat, akik a T. tisztek kegyeit megnyerni nem tudták, kiüldözték, előléptetésükben hátráltatták. Emiatt nagy nyugtalanság és elkeseredés volt a hadseregben, amit egészen a mai napig is mindenütt észlelhetünk. ( ügy van ! half dől.) A külpolitikában kudarc kudarc után ért minket. Alkotmányellenes, illetéktelen beavatkozások történtek külügyeinkbe, amit az ország sinylett meg. E felelősség nélküli alkotmányellenes beavatkozások voltak az okai a Csehország és Jugoszlávia között 1920 augusztusában létrejött egyezménynek. (Ugy van ! a baloldalon.) A Fehérkönyv, ez a fércmü, ez a szennymunka, amelyre a kormány, mint királyi kormány, nem átallotta ráévi január hó 21én, szombaton. 349 nyomni a hitelesség pecsétjét, hamisan állítja be az eseményeket, amikor azt mondja, hogy a Jugoszlávia és Csehország közötti egyezmény a Habsburg-kérdés miatt jött létre. Egyetlen szó sincs ebben az egyezményben erről. Méltóztassék csak átolvasni. Miről van abban szó ? Arról, hogy ha Magyarország fegyveresen megtámadná Csehországot, vagy Jugoszláviát, akkor a kettő egyesült erővel Magyarország ellen megy. Ez van az első pontban. Egy szó sincs abban a dinasztiáról. Adjam meg a dolog magyarázatát ? Megadom, Ez az egyezmény, nem, mint ez a fércmű, ez a szennyirat állítja, a Habsburgok miatt jött létre, hanem a magyar külpolitikába történt alkotmányellenes beavatkozások miatt, az úgynevezett gödöllői szerződés miatt. (Ugy van ! baljelől.) Ennek a szerződésnek egy nevezetessége van : az, hogy sohasem létezett. Csak hirdették, hogy létezik, azt hi vén, hogy ezáltal megriad majd Csehország, megriad Jugoszlávia,, és hogy kardcsörtetéssel nagy vívmányokat lehet elérni. Sem Jugoszlávia, sem Csehország nem ijedt meg, de megkötötte ezt az egyezményt, és ekkor még mindig nem cáfolták, nem engedték cáfolni a dolgot. Mikor aztán látták a bajt, kezdtek cáfolni, de nem elég erőteljesen és nagyon elkésve, mint rendesen. A dologban a külügyministeriumnak annyira nem volt semmi része, hogy ez alkotmányellenes beavatkozásnak köszönhető egyedül — amely miatt vád alá kellene helyezni az illetőket — ennek az egyezménynek létrejötte ugyanakkor, amikor Bauer ezredes ur Ludendorf nevében tárgyalt itt, oly faktorokkal, kiknek nincs joguk tárgyaim alkotmányunk értelmében. En részt vettem abban a tárgyalásban, amelyet a francia kormánnyal folytatott a kormány, amely nagy közgazdasági akcióba akart belevonni minket és igen értékes politikai előnyöket akart nekünk biztosítani. Teljes lojalitással ki kell jelentenem, hogy a biztosítékoknak formája engem nem elégített ki, de kötelességszerűen figyelmeztettem arra az akkori külügyministert, aki helyeselte az én nézetemet, és megnyugtatott engem az irányban, hogy nem engedi magát becsapni. Ez a tárgyalás megkezdődött s mihelyest tudomásunkra jutott ez a Bauer-féle, gödöllői egyezmén}^. . . Hg. Windisch-Graetz Lajos: Sok pénzbe került ez az országnak ! Rakovszky István : ... akkor abbahagyták és a külügyministeri um majdnem minden magasabb tisztviselője amiatt, hogy hátuk mögött ilyen alkotmányellenes dolgok történtek, akkoriban lemondott. Ez volt egyik kudarca külügyi politikánknak. Balla Aladár: Alkotmányos tárgyalások nélkül. Rakovszky István : Senki sem mondhatja, hogy a külügyi politika terén az ország nagy tekintélynek, — elhagyom a »nagy« szót — tekintélynek örvendene. Sajnos, konstatálnom kell, hogy mi a legutolsó nemzet vagyunk abban a tekintetben, hogy minket számba vennének, abban a tekin-