Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

350 À nemzetgyűlés 294. ülése 1922. évi január hő 21-én, szombaton. tétben, hogy a magyar, a hajdan büszke magyar, nyugodtan utazhassék az egész világon, és ugy, mint valamikor a római, büszkén azt mondhatta : »Civis Romanus sum« — azt mondhassa, hogy magyar vagyok. Ma egymagában már az, hogy én külföldön akármerre magyarnak vallom maga­mat, nagy tehertétel számomra. Tehertétel két tekintetben : a külföldi közvélemény ellenem van, s az én kormányom engem védtelen prédául hagy. Mit csinál a külügyminister ? Egy hajlongási versengést folytatott a külföldi missziók előtt. Ha egy külföldi kis szekretárius megjelent, a minis­ter majdnem a lépcsőig kisérte ; legkisebb kíván­ságait teljesítette. Mi volt ennek a következménye? Hogy parancsolnak nekünk, hogy komolyan nem • vesznek minket. Ha bármi történt, ahol férfiasan, keményen kellett fellépni, igyekezett megijedni. Mennél jobban megijedni és ahogy mostanában mondják : begyulladt az egész külügyministeri um (Derültség a baloldalon.) Hornyánszky Zoltán: A külügyi politikából kudarcpolitika lett. Hg. Windisch-Graetz Lajos: Most is be van gyulladva ! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) RakoVSZky István : Önöknek is érdeke, nem­csak nekünk. (Egy hang jobbról : Nemzeti érdek !) En ugy veszem, hogy a képviselő urak a nem­zeti érzést, a nemzeti érdeket képviselik. Én ebben a feltevésben vagyok. Közös érdekünk, hogy mi a mi magyar honpolgárainkat, akik kül­földön a megszállott területen vannak, megvédjük azok ellen a legkíméletlenebb barbarizmu­sok, zaklatások, üldözések, károsítások, bezára­tásuk, ütlegelések ellen. Kérem, én sohasem hal­lottam, hogy a külügyministeiium ez ügyekben egy erélyes lépést tett volna ... Hg. Windisch Graetz Lajos: Sőt! RakoVSZky István : ... vagy repress^áliákat alkalmazott volna. I:t hg. Winditch-Gr aetz L c jos azt mondja : »sőt« —• és én is körülbelül abban a helyzetben vagyok, hegy ezt a »aőí«-öt megerő­síthetem egy másik >xsőt«-tel. Ok nélkül beteg höl­gyeket eleiplrek. Hg. Windisch Graetz Lajos: Családját politi­kai üldö; esnek tes; ik ki. Rakovszky István : A fiamat azért, mert magyarnak vallotta magát, elcipelik beteg anyja mellől, börtönbe vis: ik, szennyes böitörbe vetik. S akkor ez a szennyirat (Felmutatja a Fehérköny­vet.) azt uja azokról, akik a királykéidé&ben őfel­sége mellé állottak, amikor bejött az országba, hogy ők ezt önérdekből tették. Ë3 ezt fedezi gróf Bethlen István ! Kérdem gróf Bathlen Istvántól, hogy akkor, amikor az én fiam azért,. mert magyar, ott ült a börtönben, ugyanakkor, amikor az atyját Beth­len törvénytiprása miatt börtönbe vitték, akkor, amikor az anyját internálták, mit csinált gróf Bethlen István fia ? Kérdőre vonom itt. F leljen erre gróf Bsthlen István I (Egy hang a baloldalon : Megmondta Rassay a dolgot !) Megmondta Rassay ; nem akarom ismételni. Ilyen ez a fércmű ! T. Nemzetgyűlés ! Ha mélyen elszomorító az a kép, amelyet külpolitikánk terén látunk, nem jobb az, amit a belpolitika terén festhetek. Egy kifejezéssel jellemezhetem : közszabadságoknak egyes klikkek által való elnyomása. (Ugy van! ügy van! halj elől.) Kezdem a sajtószabadsággal. Ha egy vissza­élés történik, ha 665 hamisított ezresről van szó, a cenzúra ráfekszik és elnyo ja ennek a dolognak bolygatását. Ha arról van szó, hogy egy ellenzéki férfiút megrágalmazzanak, akkor az a szolgálat­kész sajtó — a sajtó tiszteletére legyen mondva, hogy nagyon kevés számú ilyen újság van —• neki­megy annak a képviselőnek s meggyanúsítja őt becsületében. A sajtószabadságot a cenzúra el­nyomta. Most egy szorult pillanatban, akkor, ami­kor Őfelsége a király közeledett a fővároshoz, a "" lapokkal elhitették, hogy eltörlik a cenzúrát, fel­szabadítják a sajtót. Dehogy szabadították fel ! Sokkal rosszabb cenzúra van most. A kolportázsjog nem adatik meg, csak olyan hírlapoknak, amelyek a többség — nem a többség, bocsánatot kérek — hanem annak a klikknek szolgálatában állanak. A konfiskálások a vidéken rendre folynak, az el­sülyesztések a postán folytatódnak. Bródy Ernő: Lapbetiltások! Rakovszky István : A lapbetiltások Damok­1 es-kardja ott van. És erre azt mondja a t. minis­terelnök ur, hogy ő a közszabadságokat helyre­állította, a sajtószabadságot visszaadta, és önök, t. túloldal, a nép fiai, akikről én azt hittem, és akikben bíztam, hogy a falu romlatlan levegője az önök lelkében a szabadságérzést fejleszti, (Egy hang jobbról : ügy is van !) tűrik ezt a visszaélést ! Forgács Miklós: A lapok rontják meg a lelkeket ! Rakovszky István : Bocsánatot kérek . . . (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, nem én vagyok hivatott itt ítéletet mondani, de a t. képviselő ur sem. Az Ítéletet a bíróság mondja ki. Ma én vagyok destruktiv, holnap önök lesznek destruktívak. C.„ak a független bíróság mondhat ítéletet, (ügy van! Ugy van! baljelöl.) A sajtószabadság ügyében sem önök, sem a kor­mány, sem Bernclák rrímster nincs jogosítva ítél­kezni, csak a bíróság. (Ugy van ! half elől.) Az egyet­len — dicséretére legyen mondva — az egyetlen delog, amely meg nem romlott, amely ebben a nyomorban még egy kis reményt nyújt az üldö­zöttnek, az, hogy van független magyar bíróság. (Ugy van ! balfelől.) Kerekes Mihály : Az ellenzéki kisgazdák hiva­talos lapját nem lehet az utcán árusitani. Szégyen, gyalázat a kormányra ! Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : Igenis kötelességünk a közszabadságokat védelmezni. Kötelességünk ez minden melléktekintet nélkül, minden megkörnyé­kezési politikával szembenimért az a legcsunyább, legrutabb megkörnyékezés, amely a ministerelnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom