Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
334 A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. évi január hő 20-án, pénteken, törvényjavaslata nincs még mai napig sem a nemzetgyűlés előtt. Hogyan beszélhet a kormány a hadseregről, hogyan beszélhet hadikészülődésről, (Egy hang jobbfelől : Arról nem beszélünk !) ha az előző háború nincs likvidálva. Nem is lehet addig hadseregről beszélni, amig az elmúlt háború áldozataival nem számoltunk le. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák törvényjavaslatát még ennek a nemzetgyűlésnek kell elintéznie. Nekem szerencsém, volt a munkaügyi és népjóléti minister ur meghivására részt venni egy ankéten, amelyen a népjóléti minister ur előterjesztette az ő tervezetét. Mondhatom, hogy a jelenlévő rokkantak és nyugdíjas tisztek megriadtak ennek a törvényjavaslatnak hallatára, úgyhogy itt gyökeres változtatások szükségesek. De viszont az ankéten elhangzott felszólalásokban visszatükröződött egy clyan hang, amilyet csak 1918-ban, a forradalom után hallottunk, s amely hang a hosszú háború alatt jog san elkeseredett emberek méltatlankodó hangja -volt. En félve hallottam ezt a jogos felháborodást és félve gondolok arra, hegy mit fognak mondani az ország rokkantjai, özvegyei és árvái, ha ez a kormány ezt a nemzetgyűlést szét engedi menni addig, amig a rokkantak, özvegyek és árvák törvényjavaslatát le nem tárgyalta. (Egy hang jobbfelől : Tegnap azt mondották, hogy az ipartörvény revíziója után következik !) A másik dolog, ami a kormány programmjában nem volt benne, a hadviseltek jutalmazása. Ez kapcsolatban van azzal, amit az előbb mondottam : a háborút likvidálnunk kell. Lehetetlen dolog, hegy a hadviseltek valamilyen nyomát ne lássák annak, hogy ők nem hiába harcoltak, hogy megkülönböztetésben részesülnek azoktól, akik rövidebb ideig, vagy pedig egyáltalán nem voltak a fronton. A hadviseltek érdekében Gerencsér t. képviselőtársam már előterjesztett egy javaslatot, amelyet a nemzetgyűlés megszavazott. Ennek alapján a hadviselt közszolgálati alkalmazottakat a kormánynak erkölcsi kötelessége lett volna már előléptetésben részesiteni. Ehelyett az történt, hogy a pénzügyi kormányzat hallgatott, a mmisterelnök ur pedig egy interpellációmra elvileg elismerte ugyan, hogy a Gerencsér-féle indítványt ma is magáévá teszi és annak alapján áll, azonban a mai napig sem történt semmi. Kinevezések napról-napra történnek, a hivatalos lap tele van előléptetésekkel, azonban mindent lehet látni, csak a hadviseltek érdemeinek jutalmazását nem. Nem beszél itt manapság senki a hadviseltek érdemeiről. Ha beterjesztenek egy javaslatot, játszi kÖnynyedséggel leszavazzák. Ellenben hallunk sokkal kisebb érdemekről, például az ellenforradalmárok érdemeiről. Folyton az ellenforradalmárok érdemeit halljuk már két esztendő óta, mig az 52 hónapos világháborúban harcolt hadviselt katonák érnagy része Friedrich Istvántól ered. (Ugy van] balfelől.) Én élénken figyeltem egész idő alatt Friedrich Istvánnak és társainak Nyugat-Magyarország ügyében való ténykedéseit ; két izben közvetítettem is a ministerelnök ur és Friedrich István közt ebben a kérdésben és igy körülbelül tájékozva vagyok az eseményekről. De ha nem is lettem volna, Sigray t. képviselőtársamnak tegnapi előadásából mindent megtudtam volna úgyis. Mély szomorúsággal láttam, hogy az ottlevő szervezetek egymással versenyeztek, de nem abban, hogy Ici menti meg gyorsabban, vagy jobban Nyugat-Magyarországot, vagy ki ment meg több területet, hanem bizonyos hatalomvágyból a fővezérségért, a vezetésért olyan küzdelem fejlődött ki az egyes szervezetek között, amely okvetlenül hátrányára polt az egész ügynek. Például én nem értem a kormány működését abban, hogy miközben a kormány, az ő szempontjából korrekt álláspontra helyezkedve, tagadott minden közösséget ezekkel a felkelő társadalmi szervezetekkel, azalatt tűrte azt, hogy előttem ismeretlen tényezők bizonyos felkelő szervezeteket emberrel, állattal, anyaggal, gazdagon tápláltak, mig a Friedrich István vezetése alatt álló szervezetet mesterségesen naprólnapra sorvasztották. Friedrich István : ügy van ! Szilágyi Lajos : Nekem biztos tudomásom van arról, hogy oly szállitmányok, amelyek Friedrich István hadi anyagának kiegészítésére szolgáltak, útközben lekapcsoltattak, elvétettek, és (Egy hang balfelől : Szombathely felé irányittattak !) más felkelő szervezeteknek utaltattak ki, úgyhogy az volt a helyzet, hogy mig a Prónay Pál-féle szervezet napról-napra erősbödött, addig Friedrich István szervezete napról-napra sorvadt. És mindezt nem Nyugat-Magyarország megmentése érdekében tették, hanem csak azért, mert féltek attól, hogy Friedrich István mint ellenzéki politikus megragadva ezt a kedvező alkalmat, nagy területek megmentésével ismét oly nagy népszerűségre tesz szert, hogy veszedelmes lesz a jelenleg uralmon levők uralmára. Friedrich István : Tiszta sor ! Gr. Sigray Antaí : A kormány az összes felkelőket le akarta szerelni ! Rakovszky István : Lehárral titkos szerződést kötött. Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Eddig a kormányprogrammot azon szempontokból támadtam, hogy mi van a kormányprogrammban, ellenben mély megütközéssel látom azt, hogy mi minden hiányzik belőle, így például okvetlenül a kormány számlájának terhére irom, és ezért majd a választások előtt a többi pártoknak is vállalniok kell a felelősséget : hogyan lehetséges az, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák törvényjavaslata, különösen a tartalékos, népfelkelő, póttartalékos és szolgálaton Mvüli viszonyban lévő állományból származó rokkantak s ugyanezen személyek özvegyei és árvái
