Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
À nemzetgyűlés 293. ülése 1922. demei felett csakúgy könnyedén napirendre tér a nemzetgyűlés. Az ellenforradalmárok érdemeit illetőleg tág tere nyilik a vitának. Hogy Budapest vagy Szeged, Bécs vagy Eeldbach érdeme nagyobb-e, az legalább is vitás. Nekem alkalmam volt rövid ideig mind a négy helyen betekintést szereznem és nem tudnám megmondani, hogy a négy hely közül hol folyt intenzivebb szervezkedés és melyiknek vezetői érdemelnek itt megkülönböztetést. Tény, hogy egyik csoport sem döntötte meg a kommünt, ilyen érdem nincs, aki azt állit]a, mások érdemeire hivatkozik, mert a kommün önmagától omlott össze és a román szuronyok segítettek annak a végső lökést megadni. À nemzeti hadsereg szervezésének folyton emlegetett érdeme is megoszlik ; megoszlik Szeged és Nyugat-Magyarország között, sőt az 1919 november 18-án Budapestre bevonult nemzeti hadsereg csapatainak nagy része is báró Lehár által szervezett csapat volt. BeniCZky Ödön : Szombathely a nemzeti hadsereg, Siófok a különítmények. Szilágyi Lajos : Miként nem lehet a nemzeti hadsereg megalapítását senkinek önmaga számára kisajátítani, ugy nem lehet az ellenforradalmi érdemek tekintetében a történelmet meghamisítani. Budaváry László : Bizonyosan nem a románok csinálták. Szabó József (budapesti) : Saját bűneiért Összeomlott ! Szilágyi LajOS : Különben is az ellenforradalom tekintetében az kell hogy az álláspontunk legyen, hogy az ellenforradalmak a nemzet érdekében szerveződtek, nem pedig az egyes helyeken összegyülekezett, összebarátkozott magánosok érdekében. Egyéni jutalmat tehát az ellenforradalom címén, nézetem szerint, senki sem követelhet magának. Most mégis ellenforradalmi érdemekről hallottunk az elmúlt években, különösen a nemzetgyűlés ülésezései alatt, ellenben a hadviseltek érdekeiről, az 52 hónapos világháború mártírjainak törvényjavaslatáról csak itt-ott elvétve hallottunk néhány szót. Épen ezért, hogy módja legyen a nemzetgyűlésnek a hadviseltek érdemei iránt a kötelezettségét leróni, én két határozati javaslattaj sarokba szorítom a kormányt . . . (Halljuk ! Halljuk ! half elől.) Huszár Elemér: Azt nem lehet. Ez az egy, amit nem lehet. Szilágyi Lajos : ... és sarokba szorítom a többségi pártot. Nagy János (tamási) : Csak szeretné ! (Zaj. Elnök csenget.) Szilágyi Lajos: Az egyik határozati javaslatom igy szól (olvassa) : »1. Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy mindazokat a frontszolgálatös közszolgálati alkalmazottakat, akiket 1914 augusztus hó elseje óta — illetve későbbi kineveli január hö 20-án, pénteken. 335 zésük esetén ezen kinevezésük időpontja óta — kinevezési sérelem ért — ha mellőzésük nem fegyelmi okból történt — azonnal nevezze ki a költségvetésileg rendszeresített állások számára való tekintet nélkül azon fizetési osztályba, illetve hivatali állásra, amelyben akkor volnának, ha senki által nem mellőztettek volna. 2. Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a felhatalmazási törvényjavaslat részletes tárgyalása során a felhatalmazási törvényjavaslatba egy uj szakaszt iktasson be — azért mondom előre, hogy a kormánynak módja legyen efelett tárgyalásokat lefolytatni, különben a részletes tárgyalásnál terjesztettem volna elő — amely lehetővé teszi a már elfogadott nemzetgyűlési határozatnak végrehajtását olymódon, hogy a 12 havi frontszolgálattal rendelkező, vagy rövidebb frontszolgálat alatt megsebesült, rokkanttá vált, végül a hadifogságot szenvedett közszolgálati alkalmazottak részére általában a mindenkori hivatali állásuk és ennél magasabb fizetési osztály közötti összes, — tehát nemcsak a nyugdíjba most beszámítható — illetménykülönbözet, nyugdíjba is beszámítható hadipótlék alakjában, mint állandó illetmény törvényhozásilag biztosittassék. 3. Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a 2. pontban érintett kedvezményeket a háborúban elesett, hadifogságban, illetve a háborúban szerzett betegségben, vagy sebesülés folytán elhalt közszolgálati alkalmazottak özvegyeire és árváira is terjessze Iá oly értelemben, hogy részükre a megfelelő magasabb nyugilletményt állapítsa meg. 4. Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a ki nem nevezett — segély-, napi, havidíjas, ha vies napibéres — közszolgálati alkalmazottak részére mindaddig, mig kinevezésben nem részesülnek, hadipótlék címen meghatározott összeget állapítson meg.« (Élénk helyeslés bal felől.) Henzer István : Kortesj avaslat az egész ! (Zaj balfelöl.) Somogyi István : Miért nem csinálták meg becsületből ezelőtt? • Szilágyi LajOS : A másik határozati javaslat a következő (olvassa) : »1. Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt egy oly törvényjavaslatnak sürgős benyújtására, . . . Henzer István : Nem lehetett. Miért obstruálnak? Somogyi István : Meg lehetett volna csinálni ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, Henzer képviselő ur és Somogyi képviselő ur. Szilágyi LajOS : . . . mely szerint a frontszolgálatos közszolgálati alkalmazottak az állami szolgálat, vagy egyéb közszolgálat kötelékéből fegyelmi ok nélkül a tisztviselői és altiszti létszámcsökkentés alkalmával sem lesznek elbocsáthatók, és hogy az u. n. B. listára, létszámfelettik, sem helyezhetők és szolgálati águkban meghagyandók, illetve oda visszahelyezendők.
