Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
298 A nemzetgyűlés 293. ülése 1922, nem végleges megoldás. Ugyanis sok kifogás van. Az egyik arról panaszkodik, hogy dohos a liszt, a másik arról, hogy avas zsirt, rossz szövetet kap. Ha átmenetileg megtartjuk is ezt a természetbeni ellátást, én a végleges és helyes megoldásnak azt tartanám, ha a kormány végre radikálisan megoldaná a fizetésrendezést és a tisztviselőknek az egész vonalon olyan fizetést adna, amelyből megélhetnek. Különösen felhívom a kormány figyelmét a birák helyzetére. Tudjuk, hogy a biróság ma Magyarországon feltétlenül intakt, hozzáférhetetlen és a legfüggetlenebb intézmény. Tudjuk azonban azt is, hogy olyan anyagi zavarokkal, nélkülözésekkel küzd, hogy megélhetése egyáltalán biztosítva nincs. Látom, milyen elszántan, türelemmel várnak, kétségbeesve, hogy mikor javitják helyzetüket, és figyelmeztetem a kormányt, hogy iparkodjék ezzel sürgősen foglalkozni, mert elvégre a gyomor, a szervezet is felmondja a szolgálatot és bekövetkezik a teljes fizikai és erkölcsi csőd, amelytől Isten mentsen. Erre tehát különösen felhívom a kormány figyelmét. KiSS Menyhért : Más tisztviselőknek is rosszul megy a sora ! Prakatur Tamás : Most a pénzkérdéssel kívánok foglalkozni, különösen a kiürített területekkel kapcsolatban. Mikor a szerbek által megszállott területeket kiürítették, nagyon sok dinár volt forgalomban. Az akkori pénzügyi kormány elkövette azt a hibát, hogy engedte szabad üzérkedés és forgalom tárgyává lenni a dinárt, ahetyett hogy a kormány maga váltotta volna be és igy a nép nem lett volna kitéve annak az árhullámzásnak, amely bekövetkezett, másrészt a pénzügyi kormány kezében tartva a dinárt, a valuta irányitását is intézhette volna. Ma is a legnagyobb rendezetlenség van e téren. A megszállás három éve alatt nagyon sok adás-vételi ügyletet kötöttek, nagyon sok kölcsön, egyéb tartozás és kötelezettség áll fenn még ma is, mely a megszállás idejéből származik. E tartozások teljesítése körül a legnagyobb zavarok vannak. Ha valaki fizetni akar, a hitelező kihasználja a mai valutáris helyzetet, amikor 11—12 koronán áll a dinár és ezen az alapon kéri a teljesítést. Az adósnak ez terhes, nem akar fizetni és ebből a pörök egész sorozata származik, ami csak hátrányára van különösen az alsó néposztálynak, amely nem járatos a valuta- és a dinárárfolyam dolgában. Ezen segítenie kell a kormánynaK, sürgősen rendeletet kellene kiadni, amelyben megállapítsa, hogy aki a megszállás idejéből tartozik, az ne dinárban fizessen és nem a váltakozó árfolyam szerint, hanem a kormány által rendeletileg megállapított középárfolyamon, mondjuk 8 koronás árfolyamon, és igy az adós nem lenne kitéve a folytonos árhullámzásnak. Különösen fel kell hívnom a kormány figyelmét egyes takarékpénztárak visszaéléseire, amelyek dinárban vették fel a pénzt, dinárban fogadták el a betéteket annak idején, a megszállás idejében, évi január hő 20-án, pénteken. és most ennek a polgárembernek egyszerűen ugyanannyi magyar pénzt akarnak visszafizetni. Ez olyan üzérkedés, amelyet tűrni nem szabad, amely feltétlenül kormánybeavatkozást igényel. Ezért egy rendelet volna sürgősen kiadandó, hogy a takarékpénztárak azoknak, akik dinárt fizettek be betétként a megszállás idejében, megállapítandó dinárárfolyamon kötelesek magyar pénzben a betéteket kiadni. Kiss Menyhért : A szegedi háromszögben is igy van ! Prakatur Tamás : Ugyanígy van az egész megszállott területen. Még egy körülményre kívánom felhívni a kormány figyelmét, ahol szintén sürgős rendezés szüksége merül fel. A megszállás alatti három esztendőben nagyon sok kiskorú eladta az ingatlanait. Árvaszéki, gyámhatósági jóváhagyásra ezek nem kerülhettek azért, mert a megszállott terület lakossága nem akart a szerb árvaszékhez fordulni abban a tudatban, hogy ez úgyis érvénytelen, ha jóvá is hagyja a szerb árvaszék. Megvárta azt, amig a magyar árvaszék újból felvette működését. Már most beadták ezeket az adás-vételi szerződéseket és az árvaszék egyszerűen visszadobja anélkül, hogy érdemleges bírálat alá venné ,őket ; azt mondja, hogy ma nagyobb az ingatlan értéke, tehát elutasítja a kérvényt, a szerződést, nem hagyja jóvá. Ez nagyon helytelen dolog, mert 2—3 év óta, amióta az illető megvette ezeket az ingatlanokat a kiskorutói, esetleg pénzt fektetett bele. Mondjuk vett egy rozoga házat, azt kijavíttatta, vagy egy ingatlant beruházott. Most már az abból a birtokból nem akar kimenni, mert hiszen ha akkor az árvaszék működött volna, az akkori értéknek megfelelő vételárat feltétlenül el kellett volna fogadnia és jóváhagynia a szerződést. Azonban mivel akkor nem működött az árvaszék, a szerződő felek nem terjeszthették elő a szerződést. Jogilag lehetetlen állapot az, hogy nem az akkori értéket veszik figyelembe, hanem a mostani értéket. Mert ha a mostani érték — mondjuk — kisebb volna, akkor semmi szin alatt sem helyezkednék az árvaszék erre az álláspontra. Tehát utasitandók volnának az árvaszékek kormányrendeletileg arra, hogy ezeknek a Ms-" komáknak ügyeit sürgősen bonyolítsák le abból az elvből kiindulva és azt téve vizsgálat tárgyává, hogy vájjon akkor, amikor ezek a vételi ügyletek köttettek, a vételár megfelelt-e az akkori forgalmi árnak vagy sem. Egyedül ez lehet az elbírálásnál irányadó, hogy jóváhagyják-e ezt az ügyletet, vagy sem. A nemzetgyűlés törvényt hozott az árdrágítók ellen, amely törvénynek intenciója — ugy tudjuk — főleg az volt, hogy a lánckereskedelmet és az árdrágítást büntesse. Ennek dacára én nagyon keveset olvastam, hogy árdrágítókat és nagy lánckereskedőket büntettek volna, pedig a lánckereskedelem ma jobban dühöng és folyik, mint valaha. Kiss Menyhért : Kevés botot mértek le !
