Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-293

A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. Kerekes Mihály : Az is sokba került ! Prakatur Tamás : Ellenben mit látunk ? Azt látjuk, hogy a falu népére alkalmazzák ezt az árdrágító törvényt. Ugy tudom, hogy maximálás ma tulaj donképen nincs Magyarországon, azonban vidéken a közigazgatási hatóságok ma is maximálnak . . . Kerekes Mihály : Egyszerűen elkobozzák az élelmiszereket ! Prakatur Tamás : ... maximálják azokat a cikkeket, amelyeket a kisgazda árul, amelyeket annak a felesége visz a piacra. Elvisz egypár tojást, túrót, tejfelt azért, hogy annak az árából megvehesse a legszükségesebbeket, ami kell neki a háztartásban : petróleumot, gyertyát és egyéb dolgokat. És ha a közigazgatás által megállapított árnál, amelyről egyébként a népnek nem igen van tudomása, egy koronával többet kér azért a tojásért, tejért vagy túróért, akkor azonnal elkobozzák az árut s mint árdrágitót biróság elé állítják, a biróság pedig 4—5000, sőt 10.000 koronával is bünteti. (Egy hang a halközépről : Pesten is igy van !) Azt hiszem, ez a legnagyobb visszaélés az árdrágitótörvénnyel. Ez nem arra készült, hogy azt a falusi népet büntessék, amely saját szükségletei beszerzése céljából saját árui értékét arányba hozza a mai árakkal. Mert hiszen amikor azért a tojásért 12 koronát kér az a falusi asszony, nem akar egyebet, mint arányt felállítani, mivel tudja, hogy békeidőben egy tojásért mennyi gyertyát és petróleumot kapott s aszerint szabja meg az árát. Tehát igazságtalanság az, hogy mi maximálj uk ezeknek a kisgazdáknak a terményeit akkor, amikor semmi más téren maximálás nincs. Kerekes Mihály : De nincs is joguk hozzá ! Prakatur Tamás : Vagy tessék mindenütt maximálni, vagy sehol. Mert eleget szenvedett a gazdatársadalom, különösen a háború alatt, a maximálások miatt. Szűnjék meg végre ez a maximálás és a kisgazdatársadaíom vexálása. Kerekes Mihály : A belügyministernek kell ezt mondani !Kiss Menyhért : Nincs itt ! Prakatur Tamás : A megszállott területek kiürítése alkalmával, illetőleg azelőtt, a szerb politikai hatóságok nagy propagandát fejtettek ki, hogy a szlávajku lakosok vándoroljanak ki. Mindenfélével ijesztgették őket, hogy mindenféle atrocitásoknak lesznek kitéve, ha a magyar impérium jön. Ennek következtében nagyon sokan tényleg el is mentek a most kiürített területről, ott hagyva vagyonukat, földjeiket, házukat. KiSS Menyhért : Visszajöttek ! Prakatur Tamás : Egy részük visszajött, nagy részük azonban most is túl van. A legnagyobb bizonytalanság van most ezen ingatlanokat illetőleg, mert az illetők szeretnék eladni ezeket, az ittlakók pedig nagyon szívesen megvennék, de aggodalomban vannak. Mert van egy törvény, amely a hazaárulók vagyonának elkobzását rendeli el, s ők nem tudják, vájjon nem esnek-e ezek az ingatlanok majd ilyen elbírálás alá és a vevő, aki esetleg a évi január hó 20-án, pénteken. 299 vételárat kifizette annak az elmenekült nemzetiségi származású egyénnek, nem esik-e abba a hibába, hogy hiába fizette ki az árat, az ingatlan mégsem lesz az övé. Tehát sürgős intézkedés kell a kormánytól, rendeleti megnyugtatás és egy megnyugtató kormánynyilatkozat, hogy azok, akik az izgatás folytán elmenekültek és semmiféle bűncselekményt nem követtek el, egész bátran visszajöhetnek, nem lesz itt semmi bajuk. Másrészt szükséges, hogy kormányrendelet állapítsa meg, hogy ezeknek az embereknek a vagyona nem esik a hazaárulók elbírálása alá és nem elkobzandó vagyonok ezek s hogy szabadforgalom tárgyát képezhetik. Véleményem szerint a kormány ki is adhatja ezt a rendeletet, — ez közmegnyugvást keltene — másrészt a trianoni békeszerződés értelmében . Kiss Menyhért : Ez az ! Prakatur Tamás : ... véleményem szerint nem is lehet ezeket a vagyonokat elkobozni. KiSS Menyhért: A megszállott magyarokat se üldözzék S Prakatur Tamás: Ezt szükségesnek tartom azért is, mert ma is folyik az agitáció, hogy a nemzetiségek hurcolkodjanak át innen a kiürített területről. Ezért, ha a kormány ilyen megnyugtató nyilatkozatot tenne, megakadályozná ezt a folyamatot. Erre pedig nagy szükség van, mert mondhatom, hogy veszedelmes agitáció folyik, amelynek nem jó vége lesz, ha a kormány idejében közbe nem lép. Ezzel kapcsolatban van a trianoni demarkácionális, mondjuk, ideiglenes határ kérdése. Perlaki képviselőtársam szóvá tette itt már azt, hogy milyen rendezetlen állapotok vannak a határmenti községekben. Ott a községek legnagyobb része ugy áll, hogy ide tartozik a politikai község, a földjei meg a határa prdig túl S. H. 8. területen vannak, vagy fordítva. A legnagyobb zavar van. A nép nem tud átmenni, hogy terményeit leszedje ; a kukorica ma is szedetlen. A földek ott vannak, nem lehet megmunkálni őket, ősszel nem tudták bevetni. Most jön a tavasz. Ha ezeket az állapotokat nem rendezik, tavasszal sem tudja bevetni az a nép földjeit, egész községek kenyér nélkül lesznek és a legnagyobb éhínségnek lesznek kitéve. Kiss Menyhért: Kiszomborban ugyanez az eset. A szegedi háromszögben ! Prakatur Tamás: Megtörténik, hogy itt-ott egy napra kapnak engedélyt. Átmennek, s amikor visszajönnek, megállítják őket, elveszik a terményt, úgyhogy üresen jönnek vissza. Augusztus óta a nép szalad fühöz-fához, ment a polgári hatósághoz, ment a katonai hatósághoz, de semmiféle intézkedést, jogorvoslást, aminek látszatja volna, mindeddig nem kapott ; a kérdés rendezetlen ma is. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy a legsürgősebben itt az ideje, hogy ezt a ?érdsét rendezzük, de nem diplomáciai utón, mert az nagyon lassú és késedelmes. Láttuk, hogy augusztus óta semmit nem tudtunk elérni. Azt hiszem, gyakorlatilag ezt ugy lehetne megvalositani, ha a magyar 38*