Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-292
À nemzetgyűlés 292. ülése 1922. Csak azért is, hogy végre eltöröljük a párbért. A falusi papra valóban megalázó, hogy pörölni kell neki a szegény emberrel, ha rossz vagy piszkos gabonát hoz neki, mert a tiszta gabonát joga van megkövetelni. Ebből származik a legtöbb torzsalkodás. (Igazi Ugy van!) Elmondok egy esetet, mely a kerületemben történt. A canonica visitatio intézménye Magyarországon 90—100 esztendős ; amikor behozták, egész más volt a községek lakosságának felfogása, nem volt szociális irányzatú a fejlődés és ép ezért szükséges a kérdés mielőbbi tisztázása. Az én óhajtásom szerint a megterhelésnek nem szabad egyénenkéntinek lennie, hanem az adó arányában kell kivetni ; igy a teherviselés igazságosabb. (Helyeslés.) Zala, megye egyik községében — nevet nem emlitek —előfordult a következő eset. A plébánost a forradalom alatt egy elvetemült gazember agyonütötte. Ez a plébános a falu apja volt, a lakosság a legjobb békességben élt vele, nem hallottam, ellene kifogást soha, pedig ott volt JL1 évig. Kineveztek egy másik plébánost. Forradalmi volt a hangulat, amit a nép arra használt fel, hogy bement az elöljáróság és tisztességgel megkérte a plébánost, szállitsa le a párbért a felére. A forradalmi hangulat következtében jónak látta a pap ezt megtenni. De a dolog előzménye az, hogy amikor a canonica visitatio-t fundálták, 40 pár volt a községben és a plébánost 18 katasztrális hold föld illette meg, ma pedig 570 pár van a községben, az illetmény tehát 570 mérő gabona és 40 hold föld, ennyire növekedett azzal a területtel, amit az úrbéri kihasitás stb. alkalmával a földjéhez csatoltak. A plébánosnak tehát ma 570 párja van, jobban van megterhelve, mint annak előtte, de munkáját el tudja végezni. A plébános mégis belement a párbér leszállitásába és az egyezséget beterjesztette a püspökhöz, aki azt jóváhagyta. Ezután kezdődött a bonyodalom. Az a plébános nem jól érezte magát, elment, jött egy másik. Ez azonban már a régi canonica visitatio álláspontján állott, a község pedig, miután már a párbérnek csak a felét fizette, nem akarta az egészet fizetni. így ellenkezésbe jutott az egész község a plébánosával, akit el kellett helyezni és a püspök azért, mert a község nem fizeti az egész párbért, misét nem. adott. Méltóztassék elképzelni azt a rettenetes helyzetet, amelybe ennek a községnek fiatalsága került. Másfél évig nem részesült hitoktatásban és erkölcsi nevelésben, pedig ez a nép nagyon vallásos, jártak már ott többen, hogy áttéritsék más vallásra, de nem sikerült. Ez a nép, amely vasárnap bejár a templomba, egy öregasszony előimádkozása mellett végzi vallási ájtatosságait. Kérdem, hol van a közigazgatás, hol van az egyház, miért nem nyúl bele ennek a kérdésnekmegoldásába ? Ilyenek szülik az elégedetlenséget. Nem mondom, hogy annak a népnek teljesen igaza van, de a püspöknek kötelessége lett volna a kérdést megoldani. Ez a község, amelyben igen értelmes nép lakik s amely egyik legnagyobb községem a késztévi január hó 19-én, csütörtökön. 285 helyi választókerületben, felajánlotta, hogy nem kell többé vesződnie a papnak a gabonával, többet adnak, mint a fél mérő gabona, csak valahogy egyezzenek össze, különben olyan terheket viselnek, hogy pl. az iskola és a templom fentartására a község a folyó évben százezer koronánál többet adott. A község azt mondotta, hogy engedjen a pap a párbérből, felénél valamivel többet adnak s kötelezik magukat, hogy behajtják ezt és nem kell a plébánosnak a behajtással bajlódnia. A pár bér ilyen villongásokat szül. Patacsi Dénes : A legigazságtalanabb adó ! Tekintélyeket rombol ! j Perlaki György: A vallásos*érzést aláássa! Reischl Richárd: Mélyen t. Nemzetgyűlési Bocsánatot kérek, hogy ennyire igénybeveszem szives türelmüket. Beszédemet most csak ezzel végzem be : A trianoni békekötés szerencsétlen hazánkat olyan helyzetbe sodorta, hogy abból a szabadulást csakis azon reményre lehet épiteni, hogy a magyar földben rejlő őserő és a magyar földmives karjaiban élő őserő fogja visszaszerezni nemcsak azt a vagyont, amit elvettek a háború alatt, hanem ez lesz az alapja az ország határai visszaszerzésének is. ,*Ha mi becsülettel működünk és a keresztény'összetartás eszméjét mindenhol, mindenkor hirdetjük, akkor azt a szép imádságot, amely ugy kezdődik, hogy : Hiszek egy Istenben, — kiegészíthetjük azzal, hogy hiszek a becsületes munka diadalában és hiszek Magyarország feltámadásában ! (Éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző: Bródy Ernő ! BrÓdy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt felszólaltam, egy kirándulásra határoztam el magam az őskorszakba. Elolvastam a ministerelnök ur 1921 december 7-én mondott beszédét. Meg méltóztatik látni, hogy ezek a betűk valósággal táncolnak most előttem, amikor ránézek a ministerelnök ur beszédére. (Az elnöki széket Gaál Gaszton foglalja el.) A ministerelnök ur beszédében azt mondotta, hogy nem ad kormányprogrammot, hanem munkaprogrammot ad és ezzel lép a nemzetgyűlés elé. Ebben a munka programmban kijelentette, hogy elsősorban alkotmányjogi reformja van szükség, a választójog, a főrendiház, a községi, megyei, városi képviseletek reformjára. Azután felsorolta a ministerelnök a szociális reformokat. Azt mondta, hogy meg fogják alkotni a munkásbiztositási törvény reformját, az egyesületi jogot, a szakszervezetek jogviszonyainak szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot, a békéltető döntőbiróságokat létesitő javaslatot, az ipartörvényreformot, a hadiözvegyek, árvák, rokkantak, elhagyott gyermekek ügyének szabályozását, (Egy hang jobbról : Erre nagy szükség van l) a női és gyermekmunka szabályozását, az állami és egyéb közalkalmazottak gyógykezelésére vonatkozó törvényt. Ez a
