Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. kereshetnének, akkor tisztességes megélhetésük volna : megindulhatnának azon az utón, amely felfelé, a kisgazdákhoz segiti őket. (Ugy van! jobb felől. ) Természetes dolog, hogy nagyon nehéz lesz a magyar intelligenciát is leszoktatni arról, hogy a finomabb dolgokat mellőzze és helyettük azo­kat a jó háziszőttes dolgokat viselje, amelyek­ben a magyarság elei naggyá tudtak lenni; amelyek elkészítését mindenki, ur és szolga, sze­gény ós gazdag asszony egyformán ismerte és gyakorolta a régebbi időkben. (Ugy van! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Vissza kell térnünk a régi magyar szoká­sokhoz, mellőznünk kell mindenféle luxust, (Ugy van!) mert hogy áll a dolog? Rákóczi Ferenc vezérlőtábornokának, Bercsényinek ezt mondotta a hollandus követ : »Mi nem aranysujtásos és nem ékköves ruhákban, hanem pakfonggombos szürruhákban vivtuk ki a mi szabadságunkat. És ez az egyszerűség biztositotta államunk fönnállását«. Ehhez kell nekünk is visszatérnünk. Ne szégyeljük azokat a bőrmunkákat sem, amely bőrmunkákat az én otthonom, a Jászság, oly szépen tudott gyártani: azokat a bizonyos kis ködmön kéket, amelyeket nem szegyeit az uri­nép és nem szégyelte a közember sem, hisz ősi viselet volt. Hát ki becsülje meg a mi vise­letünket, ha enmagunk nem tudjuk megbecsülni. (Helyeslés és taps balfel'ól. Mozgás. Égy hang a haloldalon : Ezért nem kell kicsúfolni a csizmát !) Kérem, a csizma nemzeti viselet, és nem egy osztálynak tulajdona. (Ugy van! bal felől.) Őseink mindannyian viselték. Ugyanígy va­gyunk a házi bútorokkal is. Nézzük meg azokat a régi, becsületes ládákat, azokat a régi, becsületes asztalokat, nyoszolyákat, mennyi­vel több magyarság, mennyivel több magyar öntudat és szolidság van bennük, mint a külön­féle gyári holmiban, amik egy-két év alatt szanaszétmennek. Azokat a magyar népizlés, az igazi magyar izlés és a becsületes magyar kézműiparosok évszázadokra gyártották. Itt van a mi boldogulásunk. Orbók Attila : Erre való a luxusadó, nem az élelmicikkekre. Czettler Jenő : Gyártsuk mindezt, amire szükségünk van és iparkodjunk önállóak lenni, mert a gazdasági függetlenség az alapja a nemzet politikai függetlenségének. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Karafiáth Jenő: Ez a magyar jövő! (Ugy van! a jobboldalon. Félkiáltások: Szóval, dol­gozzunk !) Nyéki József : Ezt Drozdy f öldmivespártja meghallgathatná ! (Zaj.) Czettler Jenő : T. Nemzetgyűlés ! A gazda­sági megoldás a nemzetcsaládra nézve olyan fontos, mint a politikai megoldás. Ha mi a belső termelés és belső fogyasztás között az egyensúlyt évi január hó 19-én, csütörtökön. 275 helyre tudjuk állítani és ennek folytán a korona értéke javul, a tisztviselőnek is többet ér a fize­tése, mert belső értéke nagyobb, mint ha minden hónapban bizonyos kis gúnypótlékot adunk neki, ami a nemzetre nézve teher, de az egyes tiszt­viselőre nézve nem ér semmit. Annak a munkás­nak is nemcsak politikai jogokra, hanem embe­ries megélhetésre van szüksége. Én az ipari munkásság részére már egy év előtt követeltem a haszonrészesedését a gyár jövedelméből. (He­lyeslés.) Ne legyünk rövidlátók és szükkeblüek. A munka egységét kell megteremtenünk, hogy mindenki az erőfeszítésnek teljével menjen neki a munkának, mert nemcsak önmagáról van szó, hanem minden egyes osztályéról, sőt a nemzet sorsáról és jövendőjéről is. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Én ebből a vázlatosan előadott munkaprogrammból csak azon állás­foglalásomnak indokát akarom levonni, amely engem a hat hónapos indemnitás megszavazására késztet. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Tudniillik: ha mi három hónapra szavazzuk meg az indemnitást, még egy indemnitási tár­gyalásba kell belemennünk (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és akkor nincs időnk a következő sürgős dolgok megalkotására, mindenek­előtt az országos gazdasági tanácsot, a gazda­sági munkásházak állami támogatását és az ipartörvényt kell megszavaznunk. (Ugy van! Ugy van!) Abban a reményben, hogy a kor­mány ezeket sürgősen beterjeszti, az indemnitást hat hónapra elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző: Tomori Jenő! (Hall­juk! Halljuk! Zaj és mozgás.) Elnök : Tomori képviselő urat illeti a szó ! Méltóztassék. Rassay Károly: Hadd gratuláljanak előbb! Tomori Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Az ellen­zék többször kijelentette már, hogy ha a vá­lasztójogi törvényjavaslatot a kormány idehozza a Házba, rögtön elállunk az indemnitási vitától. (Ugy van ! Ugy van ! a báloldalon.) Mindaddig azonban, amig nem tudjuk, mi van abban a tör­vényjavaslatban, addig nem vagyunk hajlandók lemondani erről az akcióról. (Ugy van! a bal­oldalon.) Az indemnitás megszavazása mindenkor a bizalomnak volt jele. Nekem is minden okom megvan arra, hogy teljes bizalmatlansággal vi­seltetem a kormány iránt, disztingválnom kell azonban és ki kell jelentenem, hogy a pénzügy­minister urnák pénzügyi politikájával szemben jóindulatú bizalommal vagyok, mert meg vagyok győződve arról, hogy pénzügyi politikájával csak az ország javát akarja. Az összkormány iránti bizalommal ellenben ép ugy vagyok, mint ahogy az öreg kecskeméti borbélymester volt abban az időben a törvényhatósági bizottsági tagokkal szemben. Az öreg Zsivkovics borbélymester tudniillik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom