Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-292
270 A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. aki igen népszerű ember volt, beleunt a borbélyságba és elhatározta, hogy felcsap városi Írnoknak. Be is adta a pályázatot és elment minden bizottsági taghoz és megkérte, hogy a választásnál szavazzon rá. Meg is Ígérte mindegyik, hogy feltétlenül rászavaz és mikor eljött a választás napja, a törvényhatósági közgyűlésben egyetlenegy szavazatot sem kapott az öreg Zsivkovics bácsi. Megkérdezték tőle, hogy tulajdonképen mi ennek az oka, hogy egyetlenegy szavazatot sem kapott, mikor mindegyik bizottsági tag megígérte, hogy rászavaz. Áz öreg Zsivkovics igen bölcsen azt válaszolta : Kérem, ezek a bizottsági tag urak egyenként igen jóravaló emberek, azonban mikor együtt vannak, igen huncut, ravasz és kétszinü emberek. (Derültség a baloldalon.) Ugyanilyen bizalommal vagyok a kormány iránt. Ott is látom, hogy hétszinü összetétele van a kormánynak, mert hiszen van köztük legitimista, karlista, antikarlista, van köztük forradalmár, és van köztük olyan is, aki suttyomban karlista és nem meri bevallani, hogy micsoda. Gerencsér István : Személy szerint nézd meg őket! Tomori Jenő: Kérdem én, t. Nemzetgyűlés, lehet-e valakinek bizalma az ilyen kormányban? (Helyeslés balfelöl.) Higyje el nekem az igen tisztelt ministerelnök ur, hogy egész más helyzettel állanánk most szemben, ha akkor, mikor a királypuccs után megalakította a kabinetjét, kabinetjébe mind olyan felfogású embereket hivott volna meg, akik egyforma felfogásúak a gondolkodásukban, akik múltjuknál fogva mindig a függetlenségi eszme szolgálatában állottak. Akkor, t. Nemzetgyűlés, nem állt volna elő most ez a helyzet. Akkor nem volna most Habsburgkérdés, mert akkor egyszersmindenkorra megszabadultunk volna a Habsburg-kérdéstől, és akkor a Habsburg-kérdés egyszersmindenkorra be lett volna fejezve. En tisztelem minden képviselőtársamnak meggyőződését, én azonban, aki közel huszonöt évet töltöttem el a függetlenségi eszme szolgálatában, mindenkor azon az állásponton voltam, hogy a Habsburgoktól meg kell szabadulni. Rassay Károly : Azt a függetlenségiek sem merték olyan nagyon mondani! Csak maguk közt mondták! Tomori Jenő : Láf juk, t. Nemzetgyűlés, hogy a királypuccs hová vezette a nemzetet. Nem sokkal szebb, nem dicsőbb elhatározás lett volna-e, ha egyöntetűen az egész nemzetgyűlés arra az álláspontra helyezkedett volna, hogy szabaduljunk meg végre a Habsburgoktól. Szomorú, hogy egy külhatalomnak kellett rákényszeríteni a magyar nemzetet, hogy önálló, független, szabad nemzet legyen. (Mozgás a baloldalon. Egy hang : Es mi van Erdéllyel?) Ká fogok térni arra a kérdésre is, hogy mi van Erdélyben, és hogyan gondolkodnak Erdélyben a kariizmusról. Legyen szabad leszögeznem az indemnitásra évi január hó 19-én, csütörtökön. ós a királykérdésre vonatkozó felfogásomat. Andrássy Gyula gróf_ igen t. képviselőtársunk azt mondja egyik beszédében, hogy a koronás király jelenti az elszakított részek idetartozását az elszakított Magyarországhoz. Ez teljesen téves beállítás. Nemrégen beszéltem egy megszállott területről ideutazott főispánnal és érdeklődtem nála, hogy vájjon az ottani testvéreink milyen felfogásban vannak a Habsburgokat illetőleg. Azt a választ kaptam, hogy most, amióta a detronizációs törvényt meghoztuk, sokkal enyhébb a helyzetük és azóta nincsenek olyan sok üldözésnek kitéve. Tehát ő is azon az állásponton van, hogy igenis örüljünk, hogy megszabadultunk ettől a kérdéstől. Még azt is hozzátette, hogy a legnagyobb mértékben elitéli ezt a Habsburg-propagandát, de nemcsak ő, hanem egyáltalán az egész megszállott területen levő véreink is elitélik. Azt mondja Andrássy t. képviselőtársam, hogy az uj királynak nem lesz bázisa, mert az uj király a korteseinek fogja köszönni a koronát. Hát kérdem, hogy akkor, ha a királypuecs sikerült volna, minek tekintette volna Andrássy Gyula igen t. képviselőtársam ezt a kérdést? Vájjon akkor nem egy klikknek lett volna-e a királya ? Amikor tehát a szabad kivályválasztók elhatározzák magukat és detronizáló törvényt hoznak, hogy megszabaduljanak a Habsburgoktói, . . . Kerekes Mihály; Ilyen törvényt még nem hoztak ! Tomori Jenő : ... ezt Andrássy Gyula mondta, szó szerint idéztem. Rassay Károly : Azt nem szavazná meg Meskó. (Zaj.) Tomori Jenő: Különös beállítás az, hogy forradalmi tény, hogy a Habsburgoktól megszabadultunk. Meskó Zoltán : En nem személyeskedem. Kégi függetlenségi voltam ós az is vagyok. Akkor is megmondtam a véleményemet, amikor más nem merte. Rassay Károly : Mikor volt ez ? Meskó Zoltán: 1918-ban. (Nagy zaj.) Elnök." Kérem, képviselő urak 3 ne méltóztassanak társalogni. Csendet kérek. Rassay Károly : De akkor nem nyilt szavazás mellett foglalt állást a t. képviselő ur. Meskó Zoltán: Ma sem még. Tomori Jenő: A legnagyobb szerencsémnek tartom, hogy megszabadultunk a Habsburgoktól. Mi állandóan ezt az eszmét hirdettük, és nagyon jól emlékeznek igen t. képviselőtársaim, hogy épen emiatt a kérdés miatt léptünk ki a kisgazdapártból, illetve akkor a kormányzópártból, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Rassay Károly: Cserben hagytak bennünket. (Zaj.) Tomori Jenő: Mi már akkor követeltük, hogy hozzák ide a detronizációs törvényjavaslatot.
