Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

268 A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. akik azt mondják, hogy ma nem szabad megbolygatni a létező állapotot és semmi szin alatt sem szabad megkísérelni azt, hogy most helyreállítsuk az integritást, —• mert hiszen legyünk meggyőződve arról, hogy az integritást máskép, mint vérrel és vassal helyreállítani nem lehet, (Igaz ! Ugy van! a haloldalon.) -— akik azt mondják, hogy inkább tűrjük ezt az állapotot és ne kockáztassuk ezt a kicsit azért, hogy megmenthessünk egy problematikus nagyot. (Zaj a baloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nem állítom azt, hogy mi ma már itt tartunk, nem állitom azt, hogy ma már igazuk van azoknak a reálpolitikusoknak, akik azt mondják, hogy hiszen nem szabad itt szentimentálisaknak lennünk, elég az, hogy megtartottuk Sopront és ne kívánjuk mi megtartani a többit is. Hát tehetünk mi róla, hogy mi ennek az elszakított lakosságnak egész zömét, az ország egészét és az egész vidéknek minden mérföldjét szeretjük ? (Tetszés a baloldalon.) Bár igy sem szerethetjük jobban és nem is szabad, hogy jobban szeressük, mint széjjeltépett, szerencsétlen hazánknak legmesszebbálló bércét, legtávolabbi rögét. De majd ha egyszer el fog múlni ez a megalkuvó, ez a gerinctelen, a meghunyászkodó, (Ugy van! a baloldalon.) a felénk suhogtatott ostort csókolgató gyáva korszak (Élénk tetszés és taps a baloldalon.) és ha egyszer újra a magyar önérzet és a magyar becsület fog uralkodni a Duna mellett, melynek—bárhogy vegyük is —a nyugatmagyarországi felkelés mégis csak az első megnyilvánulása volt : akkor, tisztelt Nemzetgyűlés, nem a rideg, nem a számító reálpolitikusok, hanem mi, a hazafias rajongók, a kalandorok, a nemzeti eszme bolondjai leszünk azok, akik helyre fogjuk állítani a régi nagy Magyarországot. (Elérik helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Goal Gaszton foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző: Czettler Jenő! Lingauer Albin : Kérem a tanácskozási képesség megállapítását. Elnök : A tanácskozásképtelenség nyilvánvaló. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Berki Gyula jegyző : Czettler Jenő ! Czettler Jenő: T. Nemzetgyűlés ! Sigray képviselőtársamnak igazán érdekes és lendületes beszéde után bocsánatot kell kérnem a t. Nemzetgyűléstől, hogy clyan tárgyakról fogok itt megemlékezni, amelyek talán kevésbé számítanak évi január hó 19-én, csütörtökön. ezidőszerint a közérdeklődésre, de viszont kell, hogy valaki szóljon e szempontokról is, mert ha a kormány a legprecízebben be is tartja az uj parlament összehívására törvény szerint megállapított terminusokat, akkor is a választási spácium, a megalakulás időtartama körülbelül félesztendeig nem engedi szóhoz ezeknek a nagy kérdéseknek a méltatóit. Pedig a gazdasági kérdések egyrészét a kormány kénytelen lesz az alatt az idő alatt döntőleg előkészíteni, amig a választási eljárás folyik. Azt hiszem, hogy ebben a nemzetgyűlésben egyébként is utolsó alkalmam van a felszólalásra, és pedig azért, mert oly dolgokhoz, amelyekkel alaposabban nem foglalkoztam, hozzá nem szólok, közjogi kérdések engem kevésbé érdekelnek és mint közgazda tudom azt, hogy az ember mindig amihez ért vagy amire előkészült, annak méltatásával, kutatásával érheti el a legnagyobb effektust, ízléstelennek tartom a haldokló nemzetgyűlés koporsójánál a rekriminációt. Utóvégre annyi újjáépíteni való feladat hárult erre a nemzetgyűlésre, hogy azt sokkal iskolázottabb politikusok és pártok is nehezen tudták volna megoldani. Két esztendő — ha csak az ellenőrzést vesszük is — kevés arra, hogy a közjogin kivül gazdasági reformokat is előkészíthessen a nemzetgyűlés. Nem én mondom, hanem e Házban egykor tapsokat aratott Hegedűs volt pénzügyminister ur, aki először vetette fel az eszmét, hogy a nemzetgyűlés időtartamát hosszabbítsák meg, nem abból a szempontból, amelyből egyes kormánypárti politikusok a meghosszabbítást indokoltnak vélik, hanem azért, mert egy ilyen megcsonkított, vérevesztett ország gazdasági rekonstrukciójához fájdalmas operációk szükségesek, két esztendő alatt ezen operációk hatását még nem érzi a közvélemény és egy két évre szabott parlament nem mer gyökeres reformokhoz fogni, a közvélemény irányítja őt és nem ő a közvéleményt, mindig az uj választásokra készül, szóval itt a nyugodt közgazdasági munkának előfeltételei adva nincsenek. Gazdasági rendszeiünket tökéletesen felborította a háború elvesztése, a forradalmak és a bolsevizmusnak az a kísérlete, hogy egy egészen más gazdasági alapra, a tőkés gazdasági rendszer helyett a kollektív termelésre épitse fel Magyarország közgazdaságát. Tudjuk azután, mi jött, hogy az oláhok mennyi gazdasági felszerelést vittek el, és tudjuk, hogy maga a pénzügyi és egyéb közigazgatásunk újjá volt építendő a bolsevizmus bukása után. Nem hiszem, hogy a régi parlament, a maga kényelmes és részletekbe menő munkájával el tudta volna azt végezni, amit ez a nemzetgyűlés elvégzett. Hogy kvantitatív munkát mulasztottunk volna, azt senki szemünkre nem hányhatja. Kvalitatív természetesen másként áll a helyzet. Kérdem azokat a t. képviselőtársaimat, akik annak idején engem az egységes párt sürgetéséért — mindenféle mellékgondolatokat imputálva — kritizáltak, hogy most, amikor már az egységes