Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-292

266 A nemzetgyűlés 292. ülése 1922. bírják rá a felkelőket arra, — ugyebár így volt, Hir György ur . . . Hir György : Igen ! Gr. Sigray Antal : . . . hogy vonuljanak vissza, sőt az ő hazafiságukra apellált, hogy hagyják ott a határt és jöjjenek haza. Ugyanezeknek a felkelőknek néhány héttel később bevallja a kormány, hogy teljesen lehetetlen lett volna sikert aratni, ha ők nem lettek volna, és megadja nekik azt a teljes ehsmerest, amelyet én is itt szivvel-lélekkel megadok s amelyet meg kell hogy adjon nekik az egész ország. ( Ugy van ! half elöl.) Tehát kérdem, lehet-e külpolitikát igy felépíteni, lehet-e ilyen kapkodással, lehet-e ilyen örökös szerbektől, csehektől való félelemmel (Ugy van ! half elől.) néha gerincmutatással és aztán rögtön való behódolással külpolitikát csinálni ? Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés , hogy ez az egyetlen eset, maga ez a nyugatmagyarországi eset és ennek a kérdésnek a megoldása bebizonyította azt, hogy külpolitikailag egyáltalán semmi sikert elérni nem tudunk és nem is fogunk addig, amig ez a külügyi vezetés megmarad ; (Ugy van ! bal felől.) mert hiszen az egyetlen siker, amelyet elértünk, a kormány bevallása szerint is csak a felkelőknek köszönhető. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) Szilágyi Lajos : És még dicsekednek eredményekkel ! Dinich Vidor : Parádézni ott vannak, Kunó gróffal az élükön ! (Zaj.) Gr. Sigray Antal : De ne gondolja senki, hogy gróf Bethlen nem ismeri el, hogy a felkelőknek köszönheti az ország a velencei egyezmény létrejöttét, megalapozását, vagy a lehetőségének megteremtését ; mert ezt épen azok az osztrákok is, akikkel a külügyi kormány folyton a békés és diplomáciai utón való megegyezést lehetőnek tartotta, egész nyiltan bevallották és egész nyiltan kimondták, hogy ha nem lettek volna a felkelők, akkor nekik eszük ágában sem lett volna a kérdésben a magyar kormánynak engedni. Legyen szabad ehhez Schober kancellár ur november 30-án tartott beszédéből röviden egy passzust felolvasnom (olvassa) : »A magyar kormány az átadás után, augusztus 31-én egy ajánlatot tett az osztrák kormánynak, amelyben az Ausztriának odaígért (Ralijuk! a balközépen.) területeknek több mint egynegyedét, hozzá az egész buigenlandi lakosság egyhetedével, Magyarország részére kivánta megtartani. Ezt az ajánlatot az osztrák kormány visszautasította azzal az indokolással, hogy hasonló tárgyalások a nekünk odaítélt területek zavartalan átadása előtt nem lehetségesek. Ami azután augusztus 28-án az entente-tábornoki bizottság által diktált és vezetett átadásnál Sopronban lejátszódott, az élénken mindnyájunk emlékében van.« Azután más helyen folytatta Schober kancellár (olvassa) : »Az osztrák kormány naprólnapra, héü-hét után szünet nélkül emlékeztette a nagyhatalmakat kötelességükre, hogy a fegyvertelen Ausztriát jogaihoz segítsek.. .« — ugyanakkor évi január hó 19-én, csütörtökön. velünk tárgyalt ! — ». . . . mindennek dacára kiderült, hogy katonai segítségre az entente iészéről nem számithatunk, gazdasági kényszerrendszabályok épen Magyaiországgal szemben nagyon problematikusak, sőt ránk nézve károsak lettek volna. Magyarország kijelentette akkoriban, hogy a bandák felett a legkisebb hatalma sincs és az entente elhatározta épen az ultimátum határidejének lejárta előtt, hogy a Burgenlandot, amelyben a felkelő felelőtlen elemek és a felsőőri független kormány korlátlanul uralkodtak, Magyarországtól egy jegyzőkönyvben átveszi.« B. Szterényi József : Mi az : felsőőri független kormány ? Gr. Sigray Antal : Az volt. (Tovább olvas.) »Ezt azért említem fel« — mondja Schober — »mert a helyzetet legjobban illusztrálja és az osztiák kormányt megvédi azon szemrehányással szemben, mintha neki módjában állt volna saját hatalmi, eszközeivel Magyarországot a Burgenland kiadására rákényszeríteni, mikor maguk a nagyhatalmak is belenyugodtak az október 3-án végbement színleges átadásba. Azt kellett azonban magamnak mondanom, amint már szeptember 1-én a külügyi bizottságban is megtettem volt, hogy nekem más, mint diplomáciai eszközök rendelkezésemre nem állottak s ha ezen eszközök már előbb nem voltak elégségesek, hogy a Burgenlandot birtokba vegyük, ugy nekem a Velencébe való meghívás visszautasításával az entente-hatalmaknak, főleg az olasz királyi kormánynak súlyos rosszalásával kellett volna számolnom, melyek eddig teljesen a mi jogi álláspontunkon állottak. Jogi álláspontunkhoz való merev ragaszkodással a kellő hatalom nélkül, hogy álláspontunkat keresztül is vigyük, — nem lehet politikát csinálni. A nemzetközi jog perrendtartásában, sajnos, még mindig hiányzik az executiva ilyen jogerős döntések kiviteléhez és sajnos, még mindig fennáll a nemzetközi jogban, hogy annak van igaza, aid jogát érvényesíteni is tudja.« (Ugy van! balfelol.) »Ehhez azonban, eltekintve minden egyébtől, hiányozttak nekünk a szükséges hatalmi eszközök. Ezért kellett nekem Velencébe mennem.« (Derültség balfelol és a balközépen.) Egy szóval Schober kancellár szintén ugy, mint a magyar kormány, utólag bevallja, hogy csakis a felkelők miatt volt ő kénytelen Velencébe menni és nem azért, mert különböző gyönyörű diplomáciai tárgyalásokkal és trükökkel kényszeiitették őt erre. Lehet, hogy Schober kancellár kereste volna a békés megegyezést Magyai országgal már a jövőre való tekintetből is, azon gazdasági ráutaltság folytán, amelyben Ausztria főleg élelmezés tekintetében függ Magyarországtól, de nem tehette, mert hiszen a pártokban és főleg a nagynémet pártokban folyton ellenkezésre talált, mert a nagynémet pártok mindig követelték, hogy az egész úgynevezett Burgenland, — még a név sem igaz — az egész burgenlandi németség Ausztriához és aztán végeredményben Németországhoz csatoltassék.