Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-287
A nemzetgyűlés 287. ülése 1922. évi január hó 13-án, pétiteken. 19 Rassay Károly : T. képviselőtársam, beszédemben legalább i egyszer megmagyaráztam már, begy az a törvéry az ideiglenesség célzatával készült. Arról ér nem tehetek, begy amikor az 1920. évi XVII. tcikket, ennek a törvét ynek módositását meghoztál?:, én betegen, feküdtem, ön pedig t. képviselőtársam akkor nem követelte ugyanolyan szigorúan ennek a törvénynek módositását a nemzetgyűléssel szemben., mirt ahogyan követeli ma éntőlem. (Ugy van ! Derültség a szélsőbaloldalon.) T. H.mzetgyülés ! Bátor vagyek benyújtani a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasitja a nemzetgyűlés a kormáryt, hegy haladéktalanul terjesszen be törvényjavaslatot, mely a megválasztott és a jövőben megválasztandó ideiglenes államfői méltóságnak viselését meghatározott időhöz köti és egyben rendelkezik aziránt is, hegy az esetleg bármilyen okból megüresedő ideiglenes államfői szék a törvényhozás együtt nem létében mi módon töltessék be.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. elnök ur ! Méltóztassék megengedni, hogy öt perc szünetet kérjek. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Rassay képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly : T f Nemzetgyűlés ! Szabó István (sokorópátkai) : A tanácskozásképesség megállepitását kérem. (Felkiáltások a baloldalon : Már nem lehet !) Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Beszédem előbbi részében igyekeztem bizonyos körvonalakban megrajzoló i azekat a mulasztásokat, melyeket a nemzetgyűlés a törvényalkotás terén elkövetett, de meg kell állapitanom, hegy az az eredménytelenség, mely a nemzetgyűlésnek kétévi tartamát jellemzi, nemcsak a törvényalkotás terén mutatkozik, hanem a dekadenciának épen ilyen ijesztő képe tárul elénk az állami és társadalmi élet egyéb terein is. (Zaj a jobboldalon. Helyeslés balfelől. Halljuk! Halljuk!) Rövidre kivanom fogni beszédemi,ek ezt a részét és nem akarok foglalkozni a keresztény fe^kezetek közti, immár veszedelmes térre átcsapó ellentétekkel ; nem akarok foglalkozni azzal a körülménnyel, hogy mig itt ebben a nemzetgyűlésben a háborús vagyonok megadóztatását emlegették, addig olyan vagyoneltclódások támadtak ezalatt a két év alatt, amelyekhez képest a háború alatti va gyón eltolódások lényegesen kisebbek voltak. MeskÓ Zoltán : De azok konjunkturáHs vagyonok voHak ! Rassay Károly : Nem akarok arról beszéhii, hogy a tisztviselői kar, amely hivő lélekkel állott az uj rezsim zászlója alá, ma kiábrándult szivvel nézi, hegy miképen hagyták fokról-fokra anyagilag még jobban lesülyedni és hagyták, hogy a kevés jómódúak kivételével többé-kevésbé prostituálja őket az élet. (Ugy van!) Nem akarok arról beszélni, hogy a nemzet legnagyobb javai, mint pl. az igazságszolgáltatás függetlensége és érintetlensége miképen kerültek bele a politika forgatagába és nem akarok arról beszélni, hegy a tekintélyeknek olyan sokat emlegetett tisztelete milyen biztosan sülyedt mindig mélyebbre, (ügy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál : Jcggal ! Rassay Károly : Azok a magas erkölcsi javak, melyeket legalább meg kellett volna védeni, ha már az állam anyegi javait nem tudtuk megvédeni, ezek az erkölcsi javak is a dekadencia utján biztos sülyedésbe kerültek. Ez alkalommal csak egy kérdéssel akarok bővebben foglalkozni és ez a társadalmi béke kérdése a polgárság és a munkásság jó viszonyával kapcsolatosan. (Halljuk ! Halljuk !) Amikor a forradalmak és ellenforradalmak után ez a nemzetgyűlés összeült, ugy, amiként én abból a beszédből is felolvastam, amelyet Magyarország akkori ministerElnöke itt a nemzetgyűlésen tartott, egy pro grammpori tot állito ttunk a közönség elé ; azt, hegy a munkásság és a polgárság közti jó viszonyt és megértést a szerzett véres, keserű tapasztalatok után helyre fogjuk állitani. Ezekről a padokról hosszú időkön keresztül követeltük, hogy jöjjön végre a megértésnek, a megbékülésnek a szelleme, és a felelet mindig az volt, hogy mi tulajdon képen, hazaárulók vagyu^ k . . . GiesSWein Sándor : A destrukció szolgálatában állur k Î Rassay Károly : . . . destruktívek vagyunk, mert például a pclgárok és munkások szövetségében olyan alakulatot hoztunk létre, mely szemben állva a mai kormányzati rendszerrel, a jó Isten tudja miféle hazaellenes célokat kivan, szolgálni. Drozdy GyŐZŐ : Megegyeztünk a munkássággal,, tehát hazaárulók vagyunk! Rassay Károly : És eljött egy nap, amikor a hatalom urairak szükségük lett volna a mur.kástömegekre ; amikor itt a legutóbbi királylátogatás alkalmával a felfordulás veszélye fenyegetett és amikor a hatalom urai körülnéztek és ugy látták, hegy csak egypár oszlop van mögöttük, de a nagy tömegek az ő antidemokratikus politikájuk miatt hidegen nézik az események fejlődését. Eljött ez a nap és ekkor egyszerre felébredt lelkükben az a gondolat, hegy nohát mégis meg kell csinálni a polgárság és a munkásság közeledését ; meg kell csinálni a kibékülést, a kiengesztelődést. Dinich Vidor: A választások előtt 1 Rassay Károly : Ez a második pont, amely keserű érzést kelt lelkemben a szabad királyválasztás gondolatát képviselők képviselőtársaimmal szem ben, hogy lecsúsztak az igazi demokratikus politikának az útjairól, ( Ugy van !) és amikor aztán kritikus helyzet elé került a nemzet, . .. Drozdy GyŐZŐ : Szerepet cserélt a kereszténypárt ! Rassay Károly ; . . . amikor kritikus helyzet elé került maga az a gondolat is, amelyet képviseltek, akkor a tömegek nem oda húztak, ahova lel3*
