Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-287
20 A nemzetgyűlés 287. ülése 1922. évi január hó 13-án, pénteken. kük, neveltségük szerint huzniok kellett volna, hanem azt mondották, hogy jöjjön akármi, mert ennél az antidemokratikus, abszolutisztikus uralomnál, mindennél csak jobb lehet. Sréter István : A proletárdiktatúra is jobb lehet ? Rassay Károly : Ekkor ébredt a ministereb.ök ur és ébredtek a hatalom urai arra, hegy nem elég egypár olyan problematikus értékű oszlop egy uralom fen/tartására, mint amilyenekre eddig épitettek, és megkezdték a tárgyalást, a próbálkozást a magyar munkássággal. De az igen t. ministerElnök ur most is hú maradt magához, alkuba vitte — mint Ugron t. képviselőtársé m mordta — politikai pillanatnyi sikerek elérésére a nemzetnek, mirdannyim krak j agy javait. Dinich Vidor : Nem ül fel a munkásság ! MeskÓ Zoltán: Csak biztatni kell őket! Rassay Károly : A közszabadságckkal tarsolyában ült le a ministerelnök ur velük tárgyalni, s ezt tette alku tárgyává, hogy megnyerje politikájának azokat a tömegeket, amelyeket eddig egy energikus gesztussal, hazaárulóknak, bécsi emigránsokkal szövetkezőknek és kacérkodóknak jelentett ki. Hát olyan is volt az az alku. Az idő is előrehaladt, beszédem is hosszabbra nyúlt, mint terveztem, ezért nem akarok most részletesen foglalkozni az amnesztia kérdésével, de figyelmeztetem a fc. Nemzetgyűlést arra, hogy azt az amnesztiát innen, ezekről a padokról, mi kényszeritettük ki, amikor megtámadtuk a ministerelnök urat, hogy m ig olyan egyéneknek, akik a társadalomra nézve veszélyesek, mellékszempontokból kiindulva, amnesztiát adott, addig a félrevezetett nagy tömegeket nem igyekszik visszavezetni a megbékülés, az engesztelékenység útjára. A ministerelnök ur akkor azt mondotta, hogy az amnesztiában ugyanezeket az elveket fogja alkalmazni ezekkel a tömegekkel, ezekkel az elitéltekkel, szemben is. Hát nem alkalmazta, de az igazmondásnak azon apotheózi&a után, amelyet Pallavicini t. képviselőtársam a kormánnyal szemben itt elmondott, ezen megütközi öm nem lehet. Nem alkalmazta azokat az elveket sem az amnesztia alá kerülő ügyek büntetési tételeinek nagysága tekintetében, sem az amnesztiának a következményei tekintetében, mert ezekkel a tömegekkel szemben fen tartotta a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését és egyéb mellékbüntetéseket, mig azokkal szemben, akik az oszlopai voltak a rendszernek, ezeket fen tartani nem tartotta szükségesnek. Szilágyi LajOS : Elég szégyen, hogy ilyen oszlopai varinak a rendszernek ! Rassay Károly: Sokat tudnék beszélni ezekről az alkudozásokról, melyekben nem vettem részt, sokat tudnék beszélni arról, hogy mik ép tette a ministerelnök ur a mindannyiunk közkincsét képező javakat a mérleg serpenyőjébe pillanatnyi politikai sikerek elérésére, —miért ? Hogy meg tudja magának nyerni a tömegeket ? Szilágyi Lajos : A választások előtt ! V Rassay Károly: Nem, a tömegeket nem is fogja megnyerni, de talán egypár jóindulatú munkásvezért. És, tisztelt Nemzetgyűlés, beszélhetnék az Általános Fogyasztási Szövetkezet dolgairól, amelyeknek az ügyében előttem is folytak le tárgyalások, ahol a kormány képviselője arcizomrándúlás nélkül azt mondotta, hogy : Igen, hát egyezzünk meg ; én fogom adni azt az előnyt, hogy kiirjuk a választást, fogom adni azt az előnyt, hogy nem fogják beverni senkinek a fejét és szabadon folyik le a választás ; de ennek ellenében kilenc igazgatósági tagságot követelek a különféle társadalmi egyesületek vezetői és ministeriumok képviselői részére. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kedves dolog ! Hallatlan ! Erkölcstelen !) Szilágyi Lajos : Jellemző ! Drozdy GyŐZŐ: Sodorna és Gomora ! (Egy hang jobbfelől : Hol történt ez ?) Rassay Károly : Ez, tisztelt képviselőtársam, az én lakásomon folyt le. Mindez pedig azért, — nem hogy a megértés, a megbékülés, az együttműködés útjára vezesse a magyar munkásságot és kitörölje a két év keserűségét — csak azért, hogy a választások előtt egy kis atmoszféra-könnyebbedést tudjon magának megszerezni, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi LajOS : Ugy van ! Az ellenzék alól kihúzni a gyekéi yt ! Rassay Károly : Ezért odáig el tudott menni a ministerelnök ur, hogy ezekben a tárgyalásokban, amelyekben ő nem a saját javait, hanem a nemzet közjavait bocsátotta alkuba, ellenértékül azt követelte, hogy a magyar munkásság tagadja meg a további együttműködést az eddigi polgári politikusokkal. Nem kétségbeejtő látvány-e az, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy Magyarország ministerelnöke, ahelyett, hogy örülne, hogy a magyar munkásság be tud kapcsolódni a polgári politikusokon keresztül, mint egy hidon keresztül, az állami életbe, szét akarja azt választani és izolálni akarja 1 (ügy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ez az u. n. konstruktiv munka, amit én sohasem tudtam magamévá tenni. Én igenis lelkemmel, szivem egész melegével odaálltam a magyar munkásság mellé, mert ugy éreztem, hogy katasztrófa lenne, ha a mai labilis viszonyok között egy ujabb zavarnál a magyar munkásság arra ébredne fel, hogy a magyar polgári politikusok elzárkóznak mellőle. ( Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es akkor az igen tisztelt ministerelnök ur, hogy megkönynyitse a helyzetét, hogy könnyitse talán a választásoknál a maga pozicióját, . . . Griger Miklós : Pót-sziklát keresett ! Rassay Károly : ... a nemzetnek e közjavait, a közszabadságokat, az amnesztia kérdését, amelynek csak nagy megértésből szabad fakadnia, máskép nincs jogosultsága, (ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) — odaállitja ellenértékül azért, hogy a politikai ellenfeleinek pozicióját gyengitsé.
