Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-287

18 A nemzetgyűlés 287. ülése 1922, nemzetgyűlésnek, ka méltó akar lenni magához, bátran, egyenesen döntenie kell és nem szabad ezt a kételyt és félreértést átörökíteni az utána kö­vetkező törvényhozó testületre. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi LajOS : Itt nem lehet ildomosságrói beszélni ! Ezt a kérdést tárgyilagosan kell kezelni ! Ferdinandy Gyula: Van rá két történelmi példa ! Rassay Károly : Nincs egy szemernyi garan­ciám sem arra nézve, hogy majd abban az uj or­szággyűlésben, vagy nemzetgyűlésben, — hogy melyik jöjjön a kettő közül, arról még fogok be­szélni— . . . B. Szterényi József: Csak országgyűlés lehet ! Rassay Károly : ... a hyperlojalitás nem fog-e majd itt vagy ott felállani és nem fogja-e azt mondani, hogy ezt a hatalmat pedig időhöz kötni nem lehet, mert ezt a nemzetgyűlés, a nemzet egyeteme adta és ő maga nem kivánta korlátozni. En tehát, hogy ez a félreértés is elmúljék, de egyéb­ként is ugy érzem, hogy a királykérdésben valami látszólagos nyugalmat kell a nemzetnek biztosi­tarii. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Gaal Gaszton foglalja el.) Én ezt máskép el nem tudom képzelni, mint ugy, ha garanciát adunk egyfelől arra nézve, hogy mindenki a maga alkotmányos felfogását alkot­mányos eszközökkel képviselheti, másfelől kímélet­len erővel letörünk minden olyan törekvést, amely alkotmányellenes utón akarja a maga akaratát a nemzetre kényszeríteni. Hogy azonban ez megtör­ténhessék, elsősorban ezt a kételyt, ezt a félre­értést, ezt a homályt és zavart kell a mi alkotmá­nyunkból kiküszöbölni. T. Nemzetgyűlés ! Épen ebből a gondolatból kifolyólag bátor vagyok figyelmébe ajánlani azok­nak a képviselőtársaimnak, alak a legitimitás alap­ján állanak, hogy a világháborúban sok minden történt, a történtek közül azonban két dolgot ne­kik sem lehet figyelmen kivül hagyniok. Az egész világon trónok omlottak és dőltek össze. Ez az egyik körülmény. A másik pedig az, hogy ezeket az összeomlott trónokat a formai jog szálaival, a tradiciók érzelmi momentumaival újból összeálli­tani nem lehet. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezeknek a trónoknak felállítására lehet törekedni, ha va­lakinek alkotmányos érzése a nemzet érdekében azt előirja, diktálja, vagy ha ezt jónak látja, de csak két utón csinálhatja ezt. Az egyik ut, t. Nem­zetgyűlés, az, ha kivárják az időt, vagy ha be tudja igazolni valaki nemzete előtt, hogy a trónok visszaállítása a nemzet érdekében van. Ez az egyik ut. Dánér Béla : Miért nem várják ? Rassay Károly : Aztán van még egy másik ut is és ez a személyben rejlő varázslatos erő. És igaza van Ugron Gábor t. képviselőtársamnak, hogy Lodi, Arcole, Marengo —nem Budaörs, nein Törökbálint, nem Bicske ! Rakovszky István : Ugy van ! évi január hó 13-án, pénteken. Rassay Károly : Igaz, t. Nemzetgyűlés, hogy jogosulatlan ambiciók ezen az utón nem tudnak érvényesülni, mert ezek csak lás kapaszkodók lehetnek és nem a történelem nagy stációi. De en­gedjék meg azok, alak azt hiszik, hogy Madeira Elba, hogy amint Lodi, Arcole és Marengo nem Budaörs, nem Törökbálint és nem Bicske, ugy Luck, Piave és Sabác sem Jena, Austerlitz és Fried­land. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) És ha valaki azt hiszi, hegy meg lehet ismételni az elbai vissza­térést, az tévedni fog, mert azt a varázslatos erőt nem tudja vele visszahozni, amit onnan vissza­hoztak (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) és talán a sors keserű iróniája, hogy Elba után következett száz nap és Svájc után következett egy nap. T. Nemzetgyűlés ! De hogy beálljon a meg­nyugvás, hogy megnyugodjék mindenki aziránt, hogy alkotmányos utón és alkotmányos eszközök­kel a maga legjobb meggyőződése szerint nemzete érdekében képviselheti a maga álláspontját, ahhoz az szükséges, hogy itt végre egy bizonyos bevég­zettséget nyerjen az az államforma és az az alkot -, mányforma is, amelyben élünk és hogy a kormányzó államfői méltóságának időtartama szabályozva legyen. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ezt a nemzet­gyűlésnek, ha méltó akar magához lenni, ha helyre akarja hozni az eddigi mulasztásokat, meg kell tennie. Épen ezért én a magam részéről egy hatá­rozati javaslatot fogok ebben az irányban benyúj­tani. Határozati javaslatot nyújtok be nemcsak ebből a magas erkölcsi szempontból, hanem egy egyszerű gyakorlati szempontból is. Ne méltóztas­sanak elfelejteni, hogy mi a nemzet törvéryes képviseletének és szuverenitása birtokosának nyil­vánítottuk magunkat. Államfőt választót türk, de kormányzatának időtartamát nem állapitottuk meg. Ebben az életben minden mulandó, mulandó ez a nemzetgyűlés is, hiszen pár hét múlva széjjel­megyünk, s az uj nemzetgyűlés összeülése leg­alább pár hónapot fog igénybe venni. (Egy hang a jobboldalon : A Habsburgok is mulandók %) Mi fog történni a magyar állam élet szerkezetében akkor, ha a nemzetgyűlés feloszlása és az uj tör­vényhozó testület össze ülése időpontjában az államfő eltávozik az élők sorából, vagy lemond ? Hát szabad ennek a nemzetgyűlésnek szétmennie anélkül, hogy legalább ezt az elemi kérdést sza­bályozza ? Bocsánatot kérek, a kötelességmulasz­tásnak és a lelkiismeretlen s égnek egy olyan szimp­tomájával állunk szemben, ha enélkül szétme­gyür k ... Szilágyi LajOS : Tisztán hizelgésből ! Rassay Károly : . . . amelyért kell, hogy a történelem megvetése kisérjen bennünket. Ebből a szempontból is intézkednie kell tehát a nemzet­gyűlésnek. A hátralevő négy-öt hetet tessék fel­használni arra, hogy becsületes kormányzati poli­tikával ezeket a mulasztásokat pótoljuk (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) s legalább a legégetőbb követelményeknek eleget tegyünk. PlÓSZ István : A törvény leszögezte !

Next

/
Oldalképek
Tartalom