Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-291
216 A nemzetgyűlés 291. ülése 1922. évi január hó 18-an, szerdán. város van, amelynek követelése az állammal szemben immár egy millió koronára rug. Nagyon kérem ezért a pénzügyminister és a belügyminister urakat, tegyék lehetővé, hogy addig is, amig a városok háztartásában a reform be fog állani, amig a gyökeres ja vitás és a helyreállítás munkája elvégeztetik, legalább ezek a járandóságok pontosan kiutaltassanak, nehogy az ilyen segélyek elmaradása zavart okozzon a városok háztartásában vagy költségvetésében. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A királykérdés körül kifejlődött vitában, amely olyan vehemens volt és olyan ádáz jelleget öltött, a magam részéről nem kívánok részt venni. (Helyeslés.) Azok felett, akik ezt az esetet előidézték és végrehajtották, Ítélni fog a, független magyar bíróság és itélni fog a történelem. Somogyi István : Ugy van ! Ez a helyes álláspont ! Kolosváry KiSS István : Egy kijelentés tételére azonban mégis indíttatva érzem magamat és ez az, hogy a Bethlen-kormány azáltal, hogy a volt király erőszakos restaurációjának és az ezt nyomon követő ellenséges megszállásnak gátat vetett, nagy szolgálatot tett az országnak, a nemzetnek. (Zaj half elől. Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Somogyi István : Ezt már magad sem hiszed el! Kolosváry Kiss István : Berki Gyula t. képviselőtársam élénken ecsetelte mindazokat a szenvedéseket, nyomorúságukat, amelyek az ilyen ellenséges megszállással együtt járnak. (Zaj. Elnök csenget.) Én a román megszállás következtében nemcsak nagy anyagi veszteséget szenvedtem, hanem — mivel a román megszállás engem a polgármesteri székben talált — nekem városom érdekében igazán a legnagyobb lelki gyötrelmeket és megaláztatásokat kellett eltűrnöm és elviselnem. Én tehát tudom méltányolni azt a szolgálatot, amit Magyarország kormányzója és ministerelnöke a megszállás veszélyének elhárításával ennek a nemzetnek tettek. (Zaj balfelöl.) Meg vagyok róla győződve, hogy ha itt ez az erőszakos restauráció és — ami egészen bizonyos — ennek következtében az ellenséges megszállás bekövetkezett volna, ugy a teljes felfordulás, a nyomorúság és a bolsevizmus járt volna ennek nyomában, teljes tönkretételével ennek az országnak, s meg vagyok győződve arról is, hogy ebből a rombolásból nem lett volna többé feltámadás. (Zaj bal,felől. Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) Ebből a szempontból, mélyen t. Nemzetgyűlés, és abban a hitben és reményben, hogy a kormány az ország ügyeinek vezetésénél az agrár szempontokat is nagy mértékben figyelembe fogja venni és a kisgazda- és földmüvespárt kívánságainak tágabb teret enged, az indemnitást, vagyis a felhatalmazási törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik Somogyi István! (Felkiáltások a közéyen : Nincs jegyző I) Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Az igazságügyminister a Magyarország legutóbbi száma szerint egy intervjut adott le, amelyben a minister ur a következőket mondja (olvassa) : »Nekünk több választójogi törvényünk van.« (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Somogyi István (tovább olvas) : »Itt van a Friedrich-féle választójog, amely kizárólag a nemzetgyűlési választásokra vonatkozik. Ezenkívül két külön törvényünk van ; a főrendiház reformjáról szóló 1885 : VII. és a Wekerle-féle 1918. évi törvény, amely a képviselőházi választásokra vonatkozik. Nézetem szerint ezek a törvények a mai viszonyoknak nem felelnek meg teljesen. A nemzetgyűlés alkotmányos kötelessége '— és erre a célra is hivatott egybe — ezeket a törvényeket ujakkal pótolni. Ha a nemzetgyűlés tartama alatt ezeket a törvényeket letárgyalni nem tudta volna, akkor jogilag a következő helyzet előtt állunk : Lehetséges, hogy újból egy nemzetgyűlést hívnak egybe a Friedrich-féle választójog alapján, ha azonban országgyűlést hivnak egybe, az csak a Wekerleféle törvény alapján volna lehetséges.« Rupert Rezső: Az sem segít rajtunk! Somogyi István : Az igen tisztelt igazságügy minister ur jogi képességei előtt mindenkor meghajoltam. Tudom és elismerem, hogy hivatott képviselője ennek a tudományágnak ; méltóztassanak azonban elhinni nekem, hogy az intervjunak ez az utolsó része abszolúte nem helytálló, még pedig de lege lata és nem de lege feranda. Mert, tisztelt Nemzetgyűlés, törvényünk igenis expressis verbis megmondja azt, hogy a nemzetgyűlésnek meg kell csinálnia az uj választói jogot. Tehát nem mehetünk vissza a Wekerle-féle választói törvényhez és semmi néven nevezendő más törvényhez sem mert az 1920. évi XVII. te. kifejezetten megmondja, hogy (olvassa) : »A nemzetgyűlés az alkotandó uj választójogi törvény alapján, ha pedig ez addig megalkotva nem lenne, a jelenlegi nemzetgyűlés összeülésére alapul szolgált választói jog alapján hívandó össze.« Már most, t. Nemzetgyűlés, ha országgyűlést hívunk össze, akkor még kevésbé állhat meg az igazságügyminister ur okoskodása, mert akkor mi van a régi országgyűléssel ? Akkor a régi országgyűlést előbb fel kell oszlatnia a királynak, hiszen ezzel az okoskodással a régi országgyűlés nincs feloszlatva ; és igy vagy a régi országgyűlést kell ide visszahoznunk, vagy pedig fel kell oszlatni a királlyal a régi országgyűlést, mert igy, ha akarom, állok az 1920: 1. te. álláspontján mint alaptörvény álláspontján, ha pedig ez nekem kényelmetlen vagy kellemetlen, akkor fogom magam és előveszem a régi alkotmányos álláspontot és előhúzom a Wekerle-féle törvényt : egyenesen képtelenség. A. nemzetgyűlésnek meg kell alkotnia az uj választói törvényt. A nemzetgyűlésről szóló I. te. bevezetésében megvan mondva a nemzetgyűlés összeillésének története, megvan mondva az, hogy a nemzetgyűlés azért ült össze, hogy az alkotmányosság útjára vezesse a nemzetet, ezért fordult
